Tavaly októberben a svéd gyártó már bemutatta öthengeres, kilencliteres motorjainak 320 és 360 lóerős változatait. Ezeket most soros elrendezésű, hathengeres tizenhárom literes, 450 és 490 lóerős erőforrások követik a sorban, melyek SCR és EGR technológiát használnak a kipufogógáz utókezelésében.
A 450 lóerős motor alapkivitele 2350 newtonméteres nyomatékot biztosít 1000-es percenkénti fordulatszámtól, míg a 490 lóerős változat 2550 newtonméteres teljesítményt ad le 1000 és 1300 közötti fordulaton. Nincs nagy jelentősége, hogy a legnagyobb teljesítmény 8 százalékkal csökken abban az esetben, ha a motor 100 százalékos biodízellel üzemel az alternatív üzemanyag alacsonyabb energiatartalma miatt.
Kompromisszumos utókezelés
A Scania az EGR és SCR technológiát használja fel a kipufogógáz utókezelésében. A biodízel sajátossága miatt a kipufogógázok nagyobb mennyiségben tartalmaznak hamut, amely rövidebb szervizintervallumokat és valamivel magasabb üzemanyag-fogyasztást eredményez. A teljes egészében biodízel üzemanyaggal működő motorok esetében az üzemanyag- és AdBlue-fogyasztás 10 százalékkal emelkedhet.
A hagyományos dízelolajjal összehasonlítva a tisztán bioüzemanyag használata viszont jelentősen alacsonyabb széndioxid-kibocsátást eredményez. A csökkenés pontos értéke attól függ, hogy a bioüzemanyagot milyen módon állították elő, így bizonyos esetekben ez akár a 80 százalékot is elérheti.
Normál dízellel is megy
A biodízel melletti egyik fő érv, hogy egyszerű használni: a járművezetők csak megtankolják az autót és már mehetnek is tovább. Ha olyan helyen járnak, ahol nem szerezhető be biodízel, akkor normál dízelt is tankolhatnak, függetlenül az üzemanyagtartályban maradt biodízel mennyiségétől. Egy fontos feltételt viszont muszáj betartani: a járművek karbantartását úgy kell elvégezni, mintha folyamatosan biodízellel üzemeltek volna.
