Újdelhiben rántotta le a leplet vadonatúj tanulmányautójáról a Renault. India hatalmas piac, de ki gondolta volna, hogy nem csak az egyszerű, megfizethető autóknak, hanem az ilyen, ötletekben tobzódó életmódjárgányoknak is van ott keresni valójuk?
A Kwidhez hasonló járművel ritkán találkozhatunk, a praktikus megfontolásokat félretolva ugyanis üdítően öncélú: extrém rövid túlnyúlásaival, méretes kerekeivel, erősen megemelt hasával és mindössze két oldalajtajával inkább tűnik rajzfilmbe illő játékautónak, tengerparti lótifutinak, mint városi közlekedési eszköznek.
A szürke-sárga színben pompázó autócska első kerekeit modern hajtáslánc hajtja: az 1,2 literes turbómotorhoz duplakuplungos váltó csatlakozik. A tervezők ugyanakkor úgy alakították ki a szerkezetet, hogy jusson bőven hely az akkumulátoroknak: a Renault Z.E. villanyautó-stratégiájába jól illene egy ilyen vidám apróság az elegánsan fiatalos Zoe és a minimalista Twizy mellé.
Bármilyen formabontó a karosszéria, az igazi forradalom az utastérben zajlik: az üléseken nincs valódi kárpit, sem szivacsozás: mindkettő funkciót egyszerre töltik be a semleges, fehér alapra feszített szíjak – ez egyben az ülés szellőzését is megoldja.
Mivel hátul szűkös a hely, India klímája pedig meleg és nyirkos, hátra is került légkondicionáló; a kezelőszervek a vezetőülés hátoldalán kaptak helyet.
A Renault tervezői túlléptek a klasszikus szakterületükön, és egy távvezérlésű drónnal (felderítő robotrepülőgép) szerelték fel a Kwidet. Ez manuálisan vagy GPS-alapon, automatikusan is képes repülni, és tájképfotózásra éppúgy alkalmas, mint a forgalomfelügyeletre vagy az akadályok felderítésére – és képzeld csak el, milyen profin lehetne parkolni, ha közben a levegőből közvetítenék nekünk a felülnézeti képet.
A Renault Kwid piaci bevezetésére természetesen hiába várunk. Az viszont, hogy ennek alapján kifejlesszenek egy hasonlóan apró és megfizethető szabadidőjárművet, nagyon is valószínű: csak reménykedhetünk benne, hogy a harmadik világ piacai mellett hozzánk is eljut – akár Dacia néven.
