Pontosan ötven évvel ezelőtt, az 1964-es Genfi Autószalonon mutatta meg magát a nagyvilágnak az Abarth 695, és bár utódja csak szellemiségében vállal vele közösséget, nem nevezhető méltatlannak a tisztelgés. 

Nem kevesebb mint 190 lóerőt préselt ki 1,4 literes turbómotorjából az Abarth valaha létezett leggyorsabb utcai modellje: a nem egészen egy tonnás (997 kg) szupertörpe 5,9 másodperc alatt gyorsul 100 km/órára, végsebessége 230 km/óra. 
Angyalarcú gyilkos 1
Angyalarcú gyilkos 13
Kívülről csak a profeszionálisnak tűnő aerodinamikai átalakítások tűnnek fel, ám az ajtókat kinyitva kiderül a turpisság: a 695 biposto igazából az Abarth 695 Assetto Corse versenyautó utcára szelídített kiadása, amely azonban nem csak látványát örökölte a neves példaképtől: a versenyautóról származik a köztes töltőlevegő-hűtő, a gombnyomásra nyitottá váló Akrapovic kipufogó, az állítható lengéscsillapítók, a nem lehúzható oldalablakok, az adatrögzítő egység, a négypontos versenyövek, a Brembo fékrendszer, a könnyített OZ felnik az autó méretéhez viszonyítva extrém, 18 colos méretben, valamint a titán bukókeret. 
Szintén nem hétköznapi látvány (vagy funkció) a versenyváltóból adaptált, kuplung nélkül kapcsolható, nyitott kulisszás sebességváltó – akinek ez sok, kérheti a hagyományos ötgangos kézi váltóval is az autót. 
A 695 biposto nem való mindenkinek, ennek ellenére nem korlátozza a darabszámokat a Fiat – valószínűleg úgyis többet adnak el majd belőle, mint most terveznék.
Angyalarcú gyilkos 14