Egykori mclarenes főnöke, Ron Dennis máig képtelen Ayrton Senna húsz évvel ezelőtti haláláról beszélni. Dennist mélyen érintette a baleset, de húsz éve tartja magát ahhoz, hogy a tragédiával kapcsolatos érzelmeit megtartja magának. Most egy kicsit megnyílt a McLaren honlapjának adott interjúban, felidézve azt a napot is, amikor 1987-ben leigazolta Sennát.
„Közeledtek az álláspontok, de a pénzről nem tudtunk megegyezni” – mondta Dennis. „Félmillió dolláron ment a vita, mire bedobtam, hogy dobjunk fel egy érmét, aki nyer, az diktálja az anyagi feltételeket. Ayrton angolja akkoriban még nem volt túl jó, úgyhogy a pénzfeldobás előtt is öt percig beszélgettünk, még rajzolnom is kellett egy papírra, hogy megértessem, mire akarok kilyukadni. Aztán feldobtuk az érmét, úgy csapódott be, mint egy rakéta. Én nyertem.”
Ez a pénzfeldobós epizód alapjaiban határozta meg Senna és Dennis játékos kapcsolatát, amelyben voltak ugyan rosszabb pillanatok, de alapjaiban remek kapcsolat volt köztük. Senna kevés embernek nyílt meg, de Dennis köztük volt.
„A legkedvesebb emlékem? Egyszer adott nekem egy borítékot, még mindig megvan otthon. Tízezer dollár volt benne, egy fogadás eredményeként, hogy nem tudok megenni egy doboz chilit Mexikóban. Ez volt a negyedik alkalom, hogy fogadást veszített ellenem. Tisztán előttem van, ahogy odaadja a borítékot, és mondja, hogy soha többé nem fogad, mert mindig belerángatom valamibe, és ez nem szép dolog. Kedves emlék ez, mert nem volt könnyű mosolyt csalni Ayrton arcára, de még nehezebb volt pénzt kihúzni belőle!”
Dennis szerint sokan azért tartják Sennát a legnagyobbnak, mert korán meghalt. „Nem tudok semmi pozitívat felhozni egy baleset mellett, amelyben meghalt, de ez azt jelentette, hogy nem láthattuk hanyatlani. Sokan túl sokáig maradnak ebben a sportban, elhomályosítva a nagyszerűségüket.”
Dennis egyszer csalódott Sennában: 1990-ben, a Japán Nagydíj első kanyarjában összeütközött korábbi mclarenes, akkor már a Ferrarinál lévő csapattársával/ősellenségével, Alain Prosttal, bebiztosítva saját második vb-címét. „Emlékszem, ahogy néztem az adatokat, a gáz és a fékpedál állását. Nem kellett Einsteinnek lennem, hogy kitaláljam, mi történt. Amikor visszaért a bokszba, közöltem vele, hogy csalódtam benne. Vette az adást, nem kellett mondania semmit. Nem hiszem, hogy büszke volt a történtekre.”
Dennis szerint ez csak egy pillanatnyi megingás volt egy egyébként tökéletes pályafutásban. „Azért emlékeznek rá, mert olyan hihetetlenül versenyképes volt. Nagyszerű versenyző volt, és jó ember.”
