Parasztnak a csokoládé, szokta mondani egy kedves barátom, amikor valaki nem bizonyul méltónak arra, amit kapott, legyen szó tudásról, ajándékról vagy mint jelen esetben, apuka gyönyörűen restaurált BMW 02-eséről. Nehéz megmondani persze, melyikük volt a nagyobb marha: a tizenhét éves fiú, aki azt gondolta, egyéves jogosítvánnyal meredek hegyi szerpentinen kell firtatnia apja négykerekű kincsét, vagy az apuka, aki elhitte tizenéves fiának, hogy képes vigyázni az autóra, csak azért, mert segített a helyreállításában.
Hogy pontosan mi történt, arra a videót kísérő szövegből következtethetünk: az autó nagy sebességgel haladt lefelé, amikor az abroncsok elveszítették tapadásukat. Túlzott ellenkormányzás, útpadka, majd borulás – viszont csodával határos módon a hurkapálca-tetőoszlopok kitartottak, a fiú sértetlenül megúszta az esetet. Mármint ezt; hogy otthon mi vár rá, azt nem tudhatjuk…
Külön figyelmet érdemel az autómentő szakértő személyzete, aki minimális törődés vagy odafigyelés nélkül állítja talpra az autót, megnyúzva a tetőlemezt és megnyekkentve az addig alighanem ép küszöböt.
De hogy valami pozitívat is mondjunk: apa és fia újabb csodálatos restaurálási projektbe kezdhet bele, és idővel újra szép lesz a Bömös, csak ezúttal tényleg vigyázz majd a kanyarban, kisfiam, megígéred?
