Húsz év. Két évtized. Sok ez? Vagy kevés? Ennyi idő alatt lombos fa lesz a csemetéből, felnőtt a csecsemőből, és öreg autó az újból – utóbbi már csak azért is, mert ennyi idő alatt legalább két újabb generáció követi az elsőt. Vagy három, mint a Toyota RAV4 esetében, amely először 1994-ben jelent meg az utcákon. Abban az évben, amikor az utolsó orosz katona is elhagyta Németországot, Ayrton Senna életét vesztette Imolában és Michael Schumacher megnyerte első Forma 1-es világbajnoki címét.
A Toyota RAV4-es megszületését hosszas vívódás előzte meg, hasonló típus ugyanis nem volt még a piacon. Terepjárók akadtak szép számmal, de olyan bohókás, fiatalos kinézetű, felező nélküli szabadidő-autó, mint a RAV4, egy sem. A ma általánossá vált szabadidő-autó fogalom egyébként mintha a rövidítés találó fordítása lenne, hiszen a RAV a Recreational Activity Vehicle, azaz a szabadidő aktív eltöltésére szolgáló járművet jelentő szavak együtteséből áll össze. (A 4-es szám természetesen az összkerékhajtásra utal.)
Három generáció. Balról az 1994-ben érkezett első, középen a 2000-ben utcára került második és jobbról a 2006-ban bemutatkozott harmadik
Talán ezért is gondolták a Toyotánál, hogy jó lenne megünnepelni a két évtizedes évfordulót. És ha már ilyen legendássá vált a Toyota RAV4, hová is vihetnék máshová, mint a legendák földjére, Görögországba, ahol nemcsak aszfaltozott utakon, hanem terepszakaszokon is bizonyíthatja képességeit a típus. Méghozzá milyen terepen! Olyanon, amin a Toyota korábban fényes sikereket könyvelhetett el: az Akropolisz Rali útvonalán!
Túratársnak a Toyota RAV4-es legújabb kivitelét, a 124 lóerős, kétliteres dízelmotorral hajtott, négykerék-hajtású változatát választották, amelyről Rácz Tamás kollégám írt korábban kimerítő tesztet. Ezúttal azonban kicsit más körülmények között kellett bizonyítania a Toyota RAV4-esnek, így egy pár újabb megfigyeléssel is sikerült gazdagodni. A tapasztaltakról és a túra eseményeiről a továbbiakban szóljanak a képek (és a képek aláírásai)!
Először ezzel a Toyotával találkoztunk, ami persze nem egy Toyota RAV4-es, hanem egy Land Cruiser. Méghozzá egy olyan, amit jól láthatóan kemény terep leküzdésére készítettek fel. Ez is része volt a túrának, azzal a feladattal, hogy segítsen a bajbajutottaknak. A tereprali versenyeken ezt az autót emlegetik kicsit morbid néven hullaszedő autóként. Első találkozásunkkor még nem sejtettük, hogy nekünk is szükségünk lesz rá…
Hamar terepre kerültünk. Nem volt különösebben nehéz, de azért helyenként nem ártott egy külső irányító segítsége
Közelebbről Poszeidón temploma a Szunion fokon. Két és félezer éves oszlopsorok, a turisták kedvelt célpontja
Sorakozó az újabb terepszakasz előtt. Többnyire konvojban haladtunk, ha egy kicsit meg akartuk nyomni neki, érdemes volt lemaradni – amit persze gyorsan be kellett hozni…
Jellegzetes görög hegyi táj. Szúrós, sűrű, de alacsonynövésű bozótos és sok-sok kő
Jó, hogy ez a kő az út szélén és nem a közepén volt. Hozzáértők szerint a növényzet csak a május eleji időpont miatt ilyen zöld. Néhány héten belül minden be-, illetve elsárgul
Sziklás szakasz szép kilátással. Az egyik kő kikerülésekor a felni kicsípte a jobb első abroncsot. A ferde helyzet miatt a csere lehetetlennek látszott, szerencsére körülbelül egy kilométerrel lejjebb (ennyit kellett a lapos gumival megtenni) ellaposodott a táj. Ezt a rövid szakaszt sem bízták azonban ránk – csereautót kaptunk
Újabb találkozás a múló idővel és Görögország legendáival. A dombon Mükéné fellegvára. Valaha – három és félezer évvel ezelőtt – az ország fénylő központja élt és lüktetett itt. Ma csak kőhalom…
A pásztorhölgy(!) évtizedek óta tereli erre a birkanyáját. Ja, hogy közben építettek ide egy vadonatúj, többsávos utat az nem ok az új utak keresésére
Körülbelül ilyen az Akropolisz rali útvonala. Az apró kövekkel borított út a meredély szélén kanyarog. A Toyota RAV4-esnek ez persze meg sem kottyan, de a felverődő kövek padlólemezen dörrenő hangja nem volt túl megnyugtató
Jobbra fent a hegyen az valóban hó. Görögországban, május közepén. Olyan magasan jártunk, hogy azt állították, két héttel korábban az utat is hó borította
Akár Svájcban is lehetnénk. Szép zöld fű, legelésző szarvasmarhák (a háttérben) – csakhogy ez Görögország, fenn a hegyekben, ahová turisták csak ritkán merészkednek
Ez itt egy éppen leeresztőfélben lévő gumiabroncs. Ott a lyuk, ahol egy kis fekete folt látható a gumi oldalán. Ez azonban csak az egyik, mert a másik hátsó is kidurrant. Az autóban azonban csak egy pótkerék van, az is csak mankókerék… Egy kereket kaptunk a túra egyik másik résztvevőjétől, de egy így is hiányzott. Várnunk kellett tehát a hullaszedő autóra. A talaj egyébként az Akropolisz raliútvonalának kemény, de kavicsokkal borított földútja
Ez egy csendélet akarna lenni – mondjuk pótkerékre várva címmel
Megjött végre a Land Cruiser a másik gumival. Hamarosan mehetünk tovább…
… csak előbb Csikós kolléga felszereli a kereket. Hát igen, aki kidurrantja, annak is illik kicserélnie. Én addig a munka könnyebb végét fogtam meg: dokumentáltam, azaz fotóztam
Ilyen belülről a Land Cruiser. Látszik, hogy nem színházba járó autó, hanem olyan, amelynek sohasem szabad elvétenie az irányt: navigációk, GPS-ek és persze trip master (könnyen átállítható, lenullázható kilométerszámláló) is van
Látszatra ijesztő vízmosás. Valójában még segítő sem kellett a leküzdéséhez. Átlagos szabadidő-autó vásárló szinte soha nem kerül ehhez hasonló helyzetbe. A Toyota RAV4 ezzel keményebb kihívásokkal is megküzd, bár az extrém terep a tengelytávja és a hasmagassága miatt azért nem neki való. Ilyennel azonban mi sem találkoztunk
Nagyon hasznosnak bizonyult a háló. Először nem használtuk, majd amikor a földutak egyenetlenségein jobbra-balra dobódtak a csomagjaink, gyorsan beüzemeltük. Könnyű a helyére illeszteni
Átlagos használatra bevált a kisebb dízelmotor is. Egyedül nagy emelkedőn és amikor ralisra vettük a tempót, akkor tűnt egy kicsit vérszegénynek
Jó gomb a sport gomb. Ha megnyomjuk, gyorsul a gázreakció, és már a legkisebb kormányelfordításra is megjelenik a nyomaték a hátsó keréken. Alapesetben kis mozdulatra még semmi nyomaték nem jut hátra, ha a Sport gomb megnyomása után viszont 10 százalék mindenképpen hátramegy
A három első generáció együtt. A kép előterében az 1994-ben bemutatkozott első RAV4-es, mögötte a második, majd a harmadik generáció következik. Leghátul a harmadik generáció fazonigazításon átesett változata
Íme az első, az eredeti Toyota RAV4. Annyira fiatalosnak szánták, hogy kezdetben csak háromajtós készült belőle. Motorja kétliteres benzines, összkerékhajtása állandó, középső differenciálművel (zárható). Az Európában piacra dobott RAV4-esek 90 százaléka ma is fut
Ilyen az első RAV4 belülről – sok szempontból tipikus műszerfal a 90-es évek elejéről. Légzsák nélküli kormány, rádiómagnó…
Nagyobb és már természetszerűen ötajtós a második generáció, amely épp az ezredfordulón váltotta az elsőt
Ebben már van a kormányban légzsák, egy pici, igaz monokróm LCD-re is futotta. A zene CD lemezről jön
A harmadik generáció 2006-ban váltotta a másodikat. Jellegzetes változtatás az utolsó oszlop és ablak formája
Ma kínálnak sokkal többet a mai autók sem. Már van nagy navigációs kijelző
Ez a jelenlegi, a tavaly piacra került negyedik generáció. Nyolcvannyolc(!) centivel hosszabb az első RAV4-esnél, vagyis valójában már egy teljesen másik kategória. A Toyotának is szüksége lenne egy kisebb szabadidő-autóra. Talán (ismét) meghallják az idők szavát
Formájával emlékeztet az előző generációéra a legújabb RAV4-es műszerfala – az anyagok azonban sokkal jobbak. A központi kijelző lehetne még nagyobb, a navigáció pedig kicsit gyorsabb. Engem szűk kanyarokban zavart a kilátásban a vaskos A-oszlop és a visszapillantó tükör együttese
A nagy esemény – mármint a huszadik évforduló – tiszteletére egyes piacokon egyedi felszereltségű modellt dob piacra a Toyota. A gazdag felszereltség része a kis tábla is
