Olyan négyéves lehetettem, amikor apám megvásárolta első családi autónkat, amely hűségesen szolgált minket egészen a kilencvenes évek elejéig. Ekkor viszont családfőnk úgy döntött, itt az ideje váltani, a vajszínű Dacia 1300-as végül a debreceni autópiacon román tulajdonosra talált – így visszakerült a hazai vérkeringésbe -, az árát pedig egy Lada Samara emésztette fel.
Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer azon a helyen fogok sétálni, ahol anno a mi Dákónk is készült, aztán néhány napja ez mégis megtörtént.
Általában nem tartozik a kedvenc programjaim közzé a gyárlátogatás, mert az izgalomtól nem emelkedik meg a pulzusom és sokszor feszített a tempó, nincs idő elmélyülni az érdekes részekben, ezúttal viszont nagyon is kíváncsi voltam, vártam az indulást.
DACIA
Az immár 15 éve Renault-kézben lévő román autóvállalatot a privatizálás mentette meg a haláltól. A franciák elsőként egy régebbi modellt frissítettek fel és kezdték el gyártani Solenza név alatt, majd 2004-ben jött az elképzelhetetlenül olcsó Logan (1 750 000 forint volt az alapára), amitől elsőként mindenki csak a fejét vakarta, aztán a padlón koppant az álla.
A 2008-as válság óta Magyarországon az újautó-értékesítés haldoklik, de a Dacia még itthon is nagyon jól tartja magát. Nemzetközi színtéren a román leányvállalatot is megviselte ez az időszak, de a cég statisztikai görbéi kivétel nélkül felfelé ívelnek – olyannyira, hogy életben tudja tartani anyavállalatát, a Renault-t is. 2014 első negyedévében a Dacia érte el Európában a legnagyobb piaci növekedést (46,1%) az autógyártók közül, 2013-ban pedig közel 430 000 járművük talált gazdára Európában és a Földközi-tengeri régióban.
A Logan 10 éves születésnapjának apropójából látogathattunk el a Dacia romániai főhadiszállására, ahol az alapoktól mutatták meg nekünk hogyan születik a cserebogár.
A vázlatfüzettől az utcáig
Bukarest nem éppen turistacsalogató hely, a régi rendszer nyomait nem igyekeztek túlságosan eltüntetni. Omladozó lakótelepek, föld feletti távhővezetékek, falfirkák, gaz és kóbor kutyák tarkítják a várost, na meg a rengeteg autó és a folyamatos dugók. Ebből a miliőből emelkedik ki pompázatos tüskeként a Renault helyi „dizájncentere”, ahol a jövő Daciáit álmodják meg nagyon tehetséges fiatalok.
A létesítmény vezetője Geoffrey Gardiner, aki 27 fős csapattal dolgozik. Fő feladatuk, hogy az olcsó anyagokat a lehető legigényesebb módon prezentálják a leendő vásárlóknak. Az itt dolgozó formatervezők elmondása szerint sokkal nehezebb megtervezni egy Daciát, mint például egy luxusautót, hiszen itt minimális költségfelhasználás mellett kell olyat alkotni, amivel elégedettek lehetnek a vevőik. Ebben rejlik a Dacia-esszencia, ami, eddig úgy tűnik, működik.
A dizájnerek gyakran ellátogatnak helyi kulturális eseményekre – a képzőművészet tanulmányozása végett -, hogy jobban megismerjék az emberek ízlését, akik majd jó eséllyel kicsengetik a pénzt az általuk „kifaragott” autókért.
A Dacia-keltető
Maga a gyár – ahonnan durván 50 másodpercenként gurul ki egy új jármű -, Mioveni városának közelében található és 1968-ban épült, ezt a komplexumot modernizálta a Renault. Az épületek stílusán bizony észrevehető a kommunizmus szelleme, egyébként pedig nagyon kulturált és tiszta a terület, kívül-belül. Ez az a fajta rendezettség, amit nem lehet az újságírók érkezése előtt 1 héttel gyorsan megcsinálni, hiszen az ISO 1400 és ISO 9001-es szabványok megtartásához nagyon komoly követelményeknek kell megfelelni.
Fejlesztési és tesztközpont, Titu
A három nap alatt készített fényképeim több mint felét Tituban lőttem, a Dacia fejlesztési központjában. Itt felesleges lenne hosszú sorokat tölteni el azzal, hogy magyarázom a látottakat, inkább vegyük sorra képenként.
Az egyik hatalmas folyosón egy tárlatra bukkantunk, ahol a régi modellek mellett tanulmányautók is láthatók voltak
A vevő csak ennyit lát
Ugyan még a túra elején látogattunk el egy bukaresti márkakereskedésbe, de úgy gondoltam, hogy a végére hagyom, hiszen a legtöbb vásárló ennyit itthon is érzékelhet a hatalmas Renault-Dacia gépezetből.
A képen már az új arculat látható, rövid időn belül így fog kinézni az összes román márkakereskedés. Külső szemlélők számára ez nagyon impozáns és modern, de a kereskedések tulajdonosai talán nem örülnek ennek ennyire, hiszen nem kizárt, hogy nekik kell megvásárolni az új székeket, asztalokat, molinókat, játszósarkot és minden egyéb kiegészítőt.
Míg Romániában a márkán belüli eladások listáját a Logan vezeti – majd a Sandero és a Duster következik -, addig itthon pont fordított a sorrend, és a Dacia legdrágább modelljéből fogy a legtöbb. Jelenleg 43 országban képviselteti magát a francia vezénylet alatt masírozó román gárda, 2014 végére viszont hat újabb országban kívánnak teret hódítani: az Egyesült Királyság, Írország, Norvégia, Dánia, Ciprus és Málta az új célpiac.
Azt hiszem, van mitől félnie a helyi konkurenciának, eddig ugyanis nem nagyon akadt ellenfele a Daciának. Legalábbis olyan márka nem, amely hasonlóan praktikus modelleket kínálna vevőinek, ennyire alacsony áron.