Réges-régen volt már, de máig élénken él az emlékezetemben az a kaland, amikor első autómmal, a vén 123-as Mercivel féktárcsára és féknyeregre vadásztam Szegeden egy hétvégén. Muszáj volt találni valami gyors megoldást arra az apró hibára, hogy a vénséges vén tárcsa gyűrűje letört az agyról az egyik első keréknél, aztán egy kicsit össze-vissza verte a féknyerget is, mire megtettem – lépésben – az utolsó 30 kilométert.
Szerencsére egy bontóban volt tárcsa dögivel, és még egy féknyerget is találtunk, ami félig a földbe süllyedve várta, hogy egy fiatal, könnyelmű, tapasztalatlan, de büszke Merci-tulaj megvegye és úgy-ahogy lepucolva felszereltesse valami rozsdás szarra. A fék tökéletesen működött még egy fél évig, amikor is az autópályán elszakadt vezérműlánc végképp a sírba küldte a sokszorosan túlhasznált fenevadat. Ennek ellenére ma már nemigen szereltetnék ilyen állapotú fékalkatrészeket a kocsimra, igaz, időközben gazdagabb lettem majd húsz év élettapasztalattal.
Nincs válla a tárcsának, de ki tudja, mennyire rohadt át a tárcsa és az agy közti rész
Mit mond a törvény?
Az EU-s irányelvek szerint készült 267/2004-es kormányrendelet határozza meg az autóbontással kapcsolatos feltételrendszert. Elvileg csak regisztrált, szigorú környezetvédelmi és adminisztrációs szabályoknak megfelelő vállalkozások végezhetnek bontást (hahaha). A törvény részletesen rendelkezik a roncsok átvételének feltételeiről is, például tudták, hogy a bontók nem kérhetnek díjat a bontásra leadott, értéktelen kocsikról, HACSAK például nem hiányzik belőlük a gyárilag elvileg beszerelt katalizátor? Amit, mint tudjuk, szinte minden használtan behozott kocsiról rutinszerűen szerel le és ad el a szürkeimportőr?
Arra nézve, hogy el szabad-e adni az autó biztonságával kapcsolatos bontott, bizonytalan állapotú alkatrészt, nem találtunk törvényi rendelkezést. Elvileg tehát szabad a vásár, csak az autótulajdonos józan belátásán múlik, mit vesz meg és szerel vagy szereltet be kocsijába. A felelősséget persze igyekszik kizárni mindenki egy bontott féktárcsa, légzsák, ABS-modul, kormánygömbfej halottból élő autóba kerülése során. Vagy nem is készül számla a vásárlásról, beszerelésről, vagy nagyon alaposan aláíratják a tulajjal, hogy saját felelősségére építtette be a bontott cuccot.
A fékcsövön lógó rothadó féknyereg beszerelése után egy fékezésnél sem férne be a zabszem
Mi szól a bontott cucc mellett?
A bontott alkatrészek szinte biztosan jók lesznek a mi autónkhoz is – sok utángyártott alkatrészt láttunk már, ami egyszerűen nem passzolt a helyére, mert valamit elméretezett rajta a gyártó. A bontott alkatrészeket, ha számlával vesszük, sokszor könnyebb visszavinni, ha mégsem jó a kocsiba, mint a kicsomagolt, összedzsuvázott, kicsit megütögetett újat. (A bontós általában megjelöli valamivel a tőle származó holmit, nehogy rafinált módon egy rosszabb állapotú alkatrészt akarjon visszavinni a kuncsaft „mégsem volt jó” felkiáltással). A bontóban, ha normális a személyzet, talán több segítséget is kaphatunk az egyes típusváltozatokkal, évjáratokkal kapcsolatban, mint egy alkatrész-kereskedőnél vagy akár a szerelőnknél. Talán még azt is meg tudják mondani, ha már fél éve keresünk elektromos csellentyűcskét Hindustan Ambassadorunkhoz, mindhiába, hogy a kortárs Cadillac Fleetwoodban pont ugyanaz az alkatrész muzsikált (az is Bosch), – és úgy már hegyekben áll az alkatrész-lerakatok polcain.
Némely ritkább KGST-autóhoz már jobbára kizárólag bontóból lehet alkatrészhez jutni
Az olyan komplett részegységek (motor, sebváltó, klíma) kisebb hibája esetén is megérheti kompletten megvenni az egész hóbelevancot, mint kínlódni mondjuk egy – életből vett példa – elszakadt vezérműlánc okozta katasztrófa következményeinek elemenként való elhárításával molyolni. Főleg, ha nem értünk a rekonstrukcióhoz, mert a szerviz óradíja önmagában meg tudja haladni egy komplett bontott motor gyors beszerelésének költségét, ha fel akarjuk újíttatni a szétesett régit.
Akár bontott, akár nem, nem mindegy, ki szereli be!
Bárhonnan is származik az alkatrész, fontos, hogy a beszerelés során is minden úgy történjen, ahogy az technológiailag helyes. Bontott vagy új, gyári vagy utángyártott, fontos, hogy a cserealkatrész megbízható szervizben kerüljön be az autóba!
Mi szól a bontott cucc ellen?
Már több öreg autómon volt alkalmam megtapasztalni egy gyári új szélvédő örömét. Amikor a huszonéves kocsi ablakán át KI LEHET LÁTNI, az nagy boldogság. Hogy az új szélvédőn nem csíkozza ugyanúgy az ablaktörlők alatt megfordult milliárdnyi porszem nyoma a látványt verőfényben, mint a kettérepedt régin, az akkora boldogság, hogy talán megéri a kétszeres ár a bontottéhoz képest. És persze egy új, élénkpiros hátsó lámpa, egy makulátlan foncsorú féklámpa látványa is melengeti a szívet, ha a repedt régit ilyenre cseréljük nem repedt, de az évek során bemattult bontott helyett. Könnyebb szívvel válik meg az ember akár huszon-ikszezer forinttól is, ha az autója egy kicsit újabb lesz az alkatrészcsere után, mint a felétől-harmadától, amikor mintha minden maradt volna a régiben.
A Suzuki Swift alkatrészek ára újonnan is elég mérsékelt, nem érdemes bontóban turkálni a biztonságra is hatással lévő darabokért
Mi az, amit semmiképpen nem javaslunk bontóból megvenni?
Ne vegyünk bontóból fékalkatrészt (se mechanikusat, se hidraulikusat, se elektronikusat), kormánymű-alkatrészt, a menetstabilitásban szerepet játszó futóműelemet, légzsákot (ezek 10-15 év után szinte biztosan nem működnek már), biztonsági övet (balesetben megnyúlnak és a következő balesetben már szakadhatnak, márpedig a bontott kocsik többsége baleset miatt került a bontóba), a kerekek környékén lévő alkatrészeket: kerékcsavart-kerékanyát, csapágyakat, gömbfejeket, de még gumit se, ha nem muszáj.
Klímakonzol: ha elégett egy zárlat miatt, nem érdemes méregdrágán újat venni
És persze nem javasoljuk olyan bontott alkatrészek megvásárlását sem, amik egyértelműen lopott és szétszedett kocsikból származnak. Mert aki így tesz, azt az Ürdüng fogja nyárson sütögetni az örökkévalóságig a pokolban. Legalábbis reméljük.
További hasznos információ itt!
