| Röviden – Volkswagen T5 2,5 TDI | |
|---|---|
| Mi ez? | A 64 éve készülő VW Transporter ötödik generációja. Érett típus, 2003 óta van piacon. |
| Mit tud? | Sok cuccot és két, rosszabb esetben három embert eljuttatni A-ból B-be. |
| Mi fér bele? |
0,8 és 1,4 tonna közötti a teherbírás, a dobozos raktere lehet 5,8, de 9,3 köbméteres is. |
| Kinek jó? | Mindazoknak, akiknek van mivel megtölteniük és ki tudják használni a választék páratlan gazdagságát. |
Szerkesztőségünk tagjai közül többen járnak kerékpárral munkába, de a biciklizésre testületileg is rákaptunk. Nemrég a Balaton nyugati medencéjében tekertünk, Balatonfüredről Szántódig, komppal térve vissza az északi partra. Ehhez a túrához kértük kölcsön a T5-ös Volkswagen Transportert, amelynek bendőjében hat biciklit kellett elhelyezni.
A végletek autója
Az ötödik Transporter-generáció a kis-áruszállítók között talán a legsokoldalúbb típus. A választék egészen elképesztő, akár listaáron 29 milliós, hétfokozatú DSG automatikus váltós, xenon fényszórós, bőrkötésű luxusjárgányt is vehetünk belőle. Létezik négykerék-hajtással és a kétliteres TDI-ből itt 180 lóerős is rendelhető, míg a Superbben 170 LE a felső határ.
5,8 köbméterről bővíthető a raktér magas tetőt és nyújtott tengelytávot választva, de nekünk kényelmesen elég volt a hely
Belül: minőségi munkahely
Az ülés személyautókból átülve is kényelmes, a kemény műanyagok nincsenek agyonkarcolódva az autóban, amelynek nehéz sorsáról kisebb-nagyobb horzsolások tanúskodnak. Mivel ez egy teherautó, a menetlevéltől a benne éléshez szükséges összes tárgyunknak helyet kellene találni, de a műszerfalon viszonylag kevés a rakodóhely. Az ajtókban viszont óriási üregek vannak, a sivatagi vízadag is elfér bennük. A magasra szerelt, bowdenes váltót érdemes volt átvennie a Volkswagennek is, nagyon jól kézre esik, ráadásul olyan könnyen és finoman járt, hogy szavunk sem lehet rá.
Milyen használtan?
Mivel a cangaszállításra kölcsönkért autóban volt majdnem 200 ezer kilométer, utánanéztem, milyen hibákat produkálhat egy hasonló korú T5. 189 000 kilométerrel vettük át, ami egy haszonjárműben egyáltalán nem sok, így a majdnem kétszázezer kilométer nem hagyott nyomot a technikán. Általában a zajcsökkentési célból segédkeretre szerelt első futóművel van viszonylag sok baj. A gumik hajlamosak gyorsan elkopni, a toronycsapágyak cseréje elég gyakori. A kerékcsapágyakra is ügyelni kell, főként a hátsók használódhatnak el.
A motorokban a PD elemek cseréjére lehet szükség, ha még nem a közös nyomócsöves befecskendezésű négyhengeres dízel van az autóban. Az adagoló-porlasztó elemhez szerencsére van javítókészlet is, különben irtózatosan sokba kerülne. Elromolhat az olajhűtő, megrepedhet a kipufogó-leömlő, szivároghat továbbá a vízszivattyú. A motortérnél maradva találkozhatunk kábeltöréssel is. Az említett hibalehetőségekkel együtt az autóból áradó masszivitás és tartósságérzet nem illúzió, a T5 megdolgozik az áráért.
Meglepő figyelmesség az elektromos ablakokhoz adott akadályérzékelő, így mindkét oldalon egy húzásra végigfut az üveg felfelé. Érdekes, hogy a kikapcsolható utasoldali légzsák nem is rendelhető opcióként a dobozoshoz, pedig jól jöhet néha, ha a vállalkozáshoz használt kocsival a fater is el tudja vinni néha a kisgyermekeket. Az osztott hátsó ajtó sokkal könnyebben használható, mint a duplaágynyi csomagtérfedél, amelyet ritkán elég egyszer lecsapni és utána még a koszos lemezt is össze kell taperolnunk a zárásához.
550 kilométert mentünk vele, mindössze 7,9 literes átlagfogyasztással
Vezetés: elszántan csörtet
Régi ismerős a soros ötös dízelmotor, amely még 1995-ben, a VW-zsargonban Große Produktaufwertung néven futó modellfrissítés alkalmával jelent meg az elődben. Ez a blokk annak a 2,5 literes TDI-nek a leszármazottja, amely a szivar Audi 100-ben debütált. Az eredetileg benzinesnek tervezett, de annak kiveszése után dízelként még másfél évtizedig gyártott motor igazi klasszikus.
Ebben az autóban a 130 lóerős és 340 Nm nyomatékú verzió dolgozik. Az öthengeres TDI a Transporterben bikásan húz. Ereje alapján simán menne ez jóval 160 felett is és még csak rettegni sem kell közben, mert az egyenesfutás és a stabilitás is jó a német autópályákon megszokott tempónál.
A zajszint azonban a hosszú hatodik fokozat ellenére teherautósan magas. Autópályán vagy üvöltetni kell a rádiót vagy beérjük 100-110 körüli tempóval. Zajossága azért váratlan, mert az öthengeres motor sokkal finomabban működik, mint sok személyautó négyhengeres dízelje, ideértve a BMW-k elég kulturálatlan 20d típusait.
Városban: nem is olyan nagy
Városban járva nagyon tetszett az első két fokozat áttételezése. Egyesben kis terheléssel alapjáraton meglendíthetjük az autót, majd kettest húzva csak felengedjük a kuplungot és a motor nem rángat, a dobozos autó szépen harmonikusan felgyorsul a kettes alapjárati tempóra. Jól klappol az áttételezés a gázadás nélküli, kuplungkímélő elinduláshoz és torlódásban araszoláshoz.
Kicsit elment a kedvünk a szingós biciklikeréktől. A belsőtlen, felnire ragasztott gumis versenygép defektje javíthatatlan volt
Fogyasztás: alig kér enni
Ebben a kategóriában az üzemeltetési költség a legfontosabb, amiben az öthengeres, még PD TDI dízel takarékosságának nagy szerepe van. Negyedrészt városban és országúton, felerészt autópályán jártunk, óra szerint 135 km/órára állítva a tempomatot. A kúton mért fogyasztás mindössze 7,9 l/100 kilométer lett. A nyolc liter alatti étvággyal maximálisan elégedettek voltunk, a 80 literes tankkal bőven 900 kilométer feletti a hatótávolság.
