A most 35 éves Christopher Westonnak életfogytig tartó börtönbüntetését kellett volna töltenie, ám ő (egy éven belül másodszor) inkább megszökött, hogy visszatérjen abba a közösségbe, ahol kilenc évvel ezelőtt több késszúrással megpróbálta megölni volt élettársát.
Mivel azonban pénze nem volt, gyalog indult útnak egy autópálya mentén. Megpróbált stoppolni, és kisvártatva meg is állt egy autó, a volánnál egy civil ruhás rendőrrel. A történet itt frappáns véget érhetett volna, ám Weston rutinosan hamis néven mutatkozott be, és udvariasan megkérte a rendőrt, hogy vigye el egy közeli pályaudvarra, aki ezt készséggel meg is tette. Ott egy idegentől pénzt kért kölcsön vonatjegyre; a pénzt (figyelem, ilyen is van!) még aznap postára adta egy köszönőlevél kíséretében.
A férfit másnap tartóztatták le húga lakásában. Weston nem tanúsított ellenállást, elmondta, hogy testvérének gondjai voltak, és aggódott miatta, ezért ugrott át a börtön kerítésén, és utazott el hozzá.
A brit közvéleményt érthetően felkavarta az eset. Sokan azon a rendőrön gúnyolódnak, aki tudtán kívül hozzásegítette a szökéshez a fegyencet, mások szerint nem ez az aggasztó, hanem hogy egy gyilkossági kísérletért életfogytiglanra ítélt, egyszer már szökni próbált elítéltet miért helyeztek át egy kevésbé szigorúan őrzött, a raboknak nagy mozgásszabadságot adó, úgynevezett „nyitott börtönbe”.
Mi a felháborítóbb? Az elítéltet fuvarozó rendőr, vagy az a kollégája, aki szolgálatban ölébe vesz egy ledér hölgyet?
