Amikor pár napja beharangoztuk, még arról volt szó, hogy az F12 TRS, ez az egyedi megrendelésre készített, egyetlen példányban létező autó hibrid hajtást kaphat. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van: a hosszú orrban, messze hátra tolva az F12 Berlinetta 6.3 V12-es, 740 lóerős motorja dolgozik, semmi más.
Az autó így is 8,5 másodperc alatt gyorsul 200 km/órára, ami az alacsonyra vágott, az oldalablakokkal folytonos felületet alkotó, de hatékony szélvédelmet aligha nyújtó szélvédő mellett nem evilági élmény lehet.
Az autó egyébként egy aerodinamikai mestermunka: a középen végigfutó borda a hátsó szárny alatt kilépve Venturi-hatást kelt, és ezzel mintegy leszívja a karosszériát a földre.
Az utastér a tömegtakarékosság és a stílusos hagyományápolás jegyében spártai: csökkentették a kezelőszervek számát, az olyan kényelmi extrákat, mint az audiorendszer, a kesztyűtartó, a központi légbeömlők (!) vagy a villamos ablak, egyszerűen megszüntették.
Az egyedi piros fényezésű Ferrari ugyanis egy vérbeli versenyautó: az 1957-es 250 Testa Rossa előtti tisztelgésként épült.
Arról nem szól a híradás, hogy pontosak voltak-e az autó csillagászati árára vonatkozó becslések.
