Velünk élő történelem

A vezess.hu május végén számolt be arról, hogy egy Budapest környéki bozótosból egy MÁVAG Tr 5 típusú autóbusz került elő. A jármű kiásása közlekedéstörténeti pillanat volt, hiszen ebből a típusból egyetlen egy darab sem maradt fenn épen. A MÁVAG buszokat a második világháború után, 1948-ban kezdte el gyártani a Nehézipari Központ (NIK). A szóló  kivitelű járművek szinte megváltást hoztak az ostrom után újjászülető főváros számára, mely összesen 228 darabot vásárolt a típusból. „A Tr 5-ösöket csak a legjobb buszvezetőknek adták oda, de nem csak emiatt szerettük nagyon ezt a modellt.” – emlékszik vissza Széki Dezső, nyugalmazott buszsofőr.

„1949-ben még kalauzként kezdtem a Tr 5-ös autóbusszal a 12-es vonalon, mely akkor még a Nagykörúton járt. Ezt követően bevonultam katonának és letettem az autóbusz-vezetői vizsgát. 1953-tól kezdve pedig már én is vezethettem őket, ami nagyon nagy kiváltságot jelentett akkoriban.” – jegyezte meg Széki Dezső. A Mávag Tr 5-ös autóbuszok a forgalomban lévő járművek közül a legmodernebbeknek számítottak annak ellenére, hogy nem volt rajtuk még AC-pumpa, ezért külön fel kellett pumpálni a gázolajat a vezetőfülkénél található tartályba. A 300 ezer Forintért szállított, 60 személyes autóbuszokat hathengeres, 77 kW teljesítményű Láng dízelmotorral és ötfokozatú sebváltóval gyártották. A járművek karosszériáját az Uhri Testvérek – a későbbi Ikarus Karosszéria és Járműgyár jogelődje – készítette. „Nagyon megbecsültük ezeket a buszokat. Abban az időben még állandó kalauzokkal dolgoztunk, ezért vigyázni kellett a vezetési stílusunkra. Nem volt szabad keményen fékezni, hogy ne essenek el az utasok.” – tette hozzá a 85 éves buszsofőr.

A járművön újszerű megoldásnak számított, hogy a viszonylatjelző számot a homlokfalba süllyesztették és alatta nem alkalmaztak irányjelző táblát. Mivel a háború előtti autóbuszokon sok hosszú ülés volt, később ezeket keresztülésekké alakították át. „Nemcsak mi, hanem a kalauzok is nagyon szerették ezt a buszt, mivel a hátsó peron alatt volt a kipufogó cső, ezért odaálltak melegedni a fagyos időkben. Nyáron viszont le kellett szedni a jobb oldali fülke ajtót, mert nagyon meleg volt benn, nem beszélve arról, hogy a gázolajszag elviselhetetlenül büdös volt.” – jegyezte meg Széki Dezső.

A jármű felújítását a Lanta Consulting Kft. végzi, melynek telephelye az Ikarus egykori mátyásföldi gyárának területén található. A Tr 5-ös alváza egyébként teljes egészében menthető. A hiányzó fődarabok, alkatrészek, melyek jelentős része Csepel gyártmányú, mai napig összeszedhetők a hazai piacról, gyűjtőktől, sőt egyes részekre már sikerült is rábukkanni. A nem beszerezhető alkatrészeket pedig a Lanta újonnan gyártja majd le.