Röviden – Eurovan, haszonjármű-változat, első generáció, 1994-2002 | |
---|---|
Mi ez? |
A PSA és a Fiat koprodukciós kis-haszonjárműve |
Mennyibe kerül? | 300 ezer forint körüli indul a működőképes legalja, használható állapotban 4-500 ezer forintért már vannak kifejezetten esztétikus darabok is |
Melyik motor jó bele? | Városba, rövid utakra az 1,9 literes, megölhetetlen Peugeot szívódízel a legtartósabb, a későbbi HDI-k fenntartása sokszorosa az 1.9d-nek |
Mi van helyette? | Szűkebb a Combo, Caddy, Kangoo, tágasabb a Transporter, Hiace, Vito |
Épp festenek nálunk, az életünket felforgató csapat egyik harcjárműve egy 18 éves Citroën Jumpy. 1,9 literes szívódízel dolgozik benne, a francia ipar egyik remeke. A tulaj nagyon elégedett az öreg, kopott, finoman, de egyenletesen rozsdásodó, viszont a mai napig jó kiállású, hetyke kis teherautóval. Kipróbáltam, körbenéztem, és azt hiszem, meg is értettem, miért.
Típustörténet
A Fiat és a Peugeot-Citroën konszern, a PSA 1993-ban indította be közös autógyárát, a SEVEL Nord-ot (Société Européenne de Véhicules Légers), a Könnyű Járművek Európai Társasága nevű ipari együttműködés második autógyárát, Lieu-Saint-Amand-ban. (A SEVEL Sud Olaszországban van, 1981-ben kezdte meg működését, ott készülnek a nagyobb francia-olasz teherautók, a Peugeot Boxer, Fiat Ducato, Citroën Jumper trió).
A SEVEL NORD-ban egy új európai kisteherautó- és egyterű-családot, az úgynevezett Eurovant kezdték gyártani. Önhordó karosszériás, fronthajtású konstrukció, tartós szerkezettel, kompakt műszaki kialakítással a nagy hasznos tér érdekében. A motorválaszték a Fiat és a PSA motorjaiból állt össze, a főleg a minifurgonokba szerelt 1,9 literes szívódízeltől akár a Lancia Zeta kétliteres, 150 lóerős turbómotorjáig.
A SEVEL Nord a mai napig működik, a 2002 óta az Eurovan második szériájának tagjaként itt készülő Peugeot 807 a személyautók egyik nagy doyenje. De mi most nem róla beszélünk, hanem arról a ’94 és 2004 között gyártott kisteher-modellről, amelynek egyik korai példányával oly elégedett Szabolcs, a festőnk.
Könnyű, kompakt kisipari mindenes
A négy és fél méternél rövidebb kisteherautó tágas, háromszemélyes utasfülkéjével és remekül pakolható, szögletes rakterével igen praktikus jármű a városi kisvállalkozók számára. Hosszú tengelytávú változatban is készül, a majd fél méterrel megnyújtott verzió már az eggyel nagyobb kategória (Gömbölyű Transit, Transporter T4) alapkivitelével is versenyképes rakteret kínál.
A technika egyszerű és tartós, a menetkomfort viszont korabeli viszonylatban kifejezetten személyautós. A korai dízelek kuplungja ugyan nagyon kemény, a váltó kormány mellé, a műszerfalra helyezett karja pedig hamar meglötyögősödik, de minden más könnyen, precízen működik. Külön öröm, hogy még a forma, a Citroën Jumpy, Fiat Scudo, Peugeot Expert első generációs modelljeinek egyszerű, kedves arca is szerethető – volt, amíg a 2004-es facelift során gusztustalan, nagy lámpákkal és ocsmány hűtőmaszkkal nem vágták agyon a harmóniát a gyártók.
A széles jobb oldali tolóajtóval és kiakasztható, 180 fokban kitárható hátsó ajtóval szerelt alapmodell mellett természetesen mindenféle kivitelben készültek a Jumpyk, Expertek, Scudók, lemezelt vagy üvegezett raktérrel, hűtött puttonnyal a cukrászoknak, ülésekkel, de az Evasion/806/Ulysse/Zeta modellekénél spártaibb kivitelben a taxisoknak.
Motorok
XUD9, ez a lényeg, ilyen legyen benne! A PSA konszern legendásan tartós motorja az 1,9 literes (1905 köbcenti) szívódízel, 205-ös, 309-es, 405-ös Peugeot-kban, Citroën BX-ekben, ZX-ekben szolgált a tulajok nagy megelégedésére, visszafogott étvággyal és erővel, de nagyon sokáig. Egy vezérműtengely, nyolc szelep, semmi fakszni, mindössze 69 lóerő 4600-as és 120 Nm 2000-es fordulaton; ennyit tud. Elindulásnál nem akar lefulladni, mint a mai közös nyomócsöves dízelek, viszont nem érdemes pörgetni, nem is nagyon lehet. Városban szaporán váltogatva nem nyomasztóan lassú, országúton persze már nemigen tervezhetünk előzéseket. Sztrádán pedig, ha egyszer elértük a 130 km/h körüli sebességet, azt az idők végezetéig tartja, meglehetősen csendesen, 8 litert soha meg nem haladó fogyasztással.
A XUD9TE jelzésű turbós változat nyomatékosabb és erősebb (196 Nm 2250-nél és 92 lóerő 4000-nél), de többé-kevésbé mindegyik használtpiaci példány hengerfejes.
A kis furgonokba a 2000-es évjárattól szerelt kétliteres HDI-motoroknál a turbó és hengerfej sérülékenysége mellett a nagynyomású üzemanyag-rendszer tipikus hibái várhatók, de az elektromos rendszer is sokkal kevésbé tartós ezeknél, mint az 1.9d és td jelzésű, korszerűtlen, de strapabíró motoroknál. A HDI-motorok a bontóban is drágábbak. Az örvénykamrás dízeleket nem is nagyon szokták javítgatni, ha megkopnak, inkább vesz a tulaj egy jó kompressziójú bontottat százezerért – a HDI-vel ez anyagilag nem mindig rentábilis. Persze, ha a keret engedi, egy keveset futott, gazdagabban is extrázott „új” Expert, Jumpy vagy Scudo sokkal kellemesebb munkakörnyezet és a vezetési élmény is más 95, pláne 110 lóerővel, mint 69-cel.
Az 1,6-os benzines motor ritka madár és semmi értelme nincs ebben az autóban. Ugyanúgy lomha vele, mint a gyengébb dízelekkel, csak sokkal többet is fogyaszt és persze nincs ÁFA-visszaigénylési lehetőség az üzemanyag után.
Jellemző hibák
Ha vásárláskor, bizonytalan előéletű kocsi esetén minden kötelező karbantartási feladatot elvégzünk (szűrők, kenőanyagok, vezérműszíj, ékszíj cseréje, izzítás, porlasztás ellenőrzése, futómű-beállítás), nem lesz bajunk a kocsival. Nagyon masszív konstrukció az autó, igazából jellemző típushibája nincs is, csak tapasztalatok arról, mire érdemes odafigyelni, hogy bosszantó váratlan kis lerohadások se legyenek. Ilyen például a szakadásra váratlanul, előjelzés (nyúlás, nyiszorgás) nélkül hajlamos kuplungbowden, nem árt, ha van egy cseredarab a bódé valamelyik sarkában. Sokszor előjön a hazai mikrovállalkozások esetében gyakori kannából tankolás következménye, az eldugult üzemanyagszűrő miatti leállás, a gázolaj- (vagy benzin-) szűrőt ugyanis szinte soha, senkinek nem jut eszébe kicserélni néha.
A rozsdával szemben egész ellenálló a kasztni, csak azokon a pontokon jelentkezik erős korrózió, ahol valamilyen durva trauma érte:
Ha úgy bánnának vele, mint egy dédelgetett családi autóval, tán a piramisokat is túlélné. De mivel ezek a kocsik jellemzően folyamatosan mennek és szabad ég alatt állnak, előbb-utóbb eljön az idő, amikor a fehér, olcsó teherautó-festés szinte észrevétlenül összefüggő vöröses márványmintát kap. Ilyenkor jöhet a döntés: teljes fényezés kétszázért, vagy inkább egy jobb állapotú másik autó mindössze kétszer annyiért.
A szívódízel mindent túlél, a turbódízelnél viszont tipikus, hogy turbócsere után nagyon gyorsan elmegy a csodálatosan visszatért erő, a feljavított turbó a kapacitása 50%-ára áll be kopás miatt – viszont ezzel az 50%-os teljesítménnyel utána nagyon sokáig húzza, nem érdemes foglalkozni vele. Szintén turbódízel-hiba a hajlam a hengerfej-hibára, ennek gondos bemelegítésekkel és a tartós nagy terhelések elkerülésével lehet elejét venni.
Váratlan hibát nem fog okozni, de fel kell készülni a kissé alulméretezett első futómű kopó elemeinek folyamatos cserélgetésére, különösen, ha gyakran szállítunk nehéz rakományt. Az ajtók zsanérjai hajlamosak összerohadni, nehezen nyílni, az akadási pontok is eltűnnek pár százezer kilométer után.
Vételár, alkatrész-árak, fogyasztás
Alkalmi vételben körülbelül 300 ezer forinttal (plusz adminisztráció) be lehet ülni egy üzemképes, egy-két évig még biztosan nagyobb ráköltés nélkül elműködő példányba. 4-500 ezer között már válogatni lehet az egész pofás turbódízelek között, másfél milliónál pedig már nagyon nehéz drágábban találni HDI-motoros, 150 ezer kilométer körül futott, lekövethető előéletű, eladásra szépen kiglancolt, munkásautó kategóriában tökéletes állagú példányt a gyártás legvégéről.
Az alkatrészek sem drágák a kocsihoz. Szélvédőt már 16 ezerért, vezérműszíj-szettet 25 ezerért, Bosch porlasztúcsúcsot 17 ezerért adnak hozzá, egy motortartó bak 2-3 ezer forint, féktárcsa is van bőven tízezer alatt – és persze a bontók is tele vannak a világszerte kb. másfél-kétmillió példányban eladott Eurovanok pechesebb példányaival.
A szívódízel 7, a turbódízel 7,5, a kétliteres HDI pedig 6,4 literes átlagfogyasztással teljesít a német Jumpy-tulajdonosok keze alatt a Spritmonitor adatai szerint.
Kinek ajánljuk?
A képeken szereplő rövid tengelytávú kocsival Szabolcs festő-vállalkozóként tökéletesen megtalálta számítását. Tulajdonképpen azért vette meg a kocsit, mert tetszett neki, hogy a 120 centi széles gipszkarton lap pont befér a kerékdobok közé (123 centi a távolságuk), de hamar megszerette a Jumpy összes egyéb tulajdonságát is. Szereti, hogy az óra szerint 240 ezret, de a valóságban inkább ennek dupláját futott kocsi teljesen megbízható, egy központi zár-szétesésen kívül két év alatt nem volt gondja a 420 ezerért vett, ’96-os kocsival. Az utastere is egészen vállalható, a fűtéskonzol, az ülések plüsskárpitja is tartja még magát. 7-8 literrel jár el a kocsival, jellemzően rövidebb távokon használja, ezért az erőre sem panaszkodik.
Egy másik Eurovan, egy hosszú tengelytávú, kicsit meghorzsolt turbódízel Scudo tulaja is elégedett 300 ezres kocsijával. Vicces mennyiségű holmi pakolható a Transporternél, Transitnál jobban manőverezhető és összehasonlíthatatlanul személyautósabb Scudóba. A motor ugyan – naná – hengerfejes egy kicsit, de tekintve, hogy a kocsi egy autószereléssel is foglalkozó cégnél szolgál, ezen nem lesz probléma segíteni.
Tehát: ha olcsón, gyorsan kell valami tágas, használható kisteher, a visszaigényelhető ÁFÁ-val is háromszemélyes Fiat Scudo, Citroën Jumpy, Peugot Expert trió a gyártás megindulásának huszadik évfordulóján is vállalható választás. Főleg a szívódízellel. A vásárlás nem nagy ügy, tele vannak a netes hirdetési oldalak az Eurovan legkülönbözőbb állapotú és árú példányaival. Szabad a vásár.