Keserű nosztalgia? Korántsem! A kilencvenes évek autói még tényleg több, nyersebb, őszintébb vezetési élményt adtak, mint mai társaik.
6. Lehúzhattuk az ablakot. A kötelező légkondícionálás, és fejlett hangszigetelés korában szinte lehetetlen lehúzott ablakkal autózni, dobhártyaszaggató dübögés a végeredmény. Bezzeg régen 80 km/óránál is kikönyökölve élvezhettük a szelet.
5. A kevesebb néha több. A könnyebb, gyengébb autókkal is lehetett jót csapatni. Nem kellett őrült tempó egy jó kis gumicsikorgatós kanyarodáshoz, és az eseményeket minden érzékszervünkkel élénkebben élhettük át. A kanyar amit akkor 50-el bevéve császárnak éreztük magunkat, ma 80-al elvállalva még csak a pulzusunk sem emelkedik meg.
4. Egyszerűség. Az autó arra van, hogy faljuk a kilométereket. Eljussunk a célig, élvezzük az utat. Ezt hozták a kilencvenes évek autói, néha érdekes, digitális kütyükkel kiegészítve (no meg sok-sok analóg műszeregységgel). Csakhogy ma az autó egésze egy digitális kütyü. Telefont párosítunk, állítjuk félfokonként, oldalanként az érintőképernyőre költöztetett klímát, játszunk a kormányra telepített 63 nyomógombbal, ahelyett hogy vezetnénk.
3. Őszinte közvetlenség. Nem kellett parasztvakító hat menüből állítható üzemmód, ami meghatározta, hogy az autó hogy harap a gázra. Ha volt erő, akkor az mindig ott mocorgott, nem lehetett elküldeni a sarokba, kukoricára térdepelni. Ma már hiányzik ez a nyers őszinteség, az állandóan figyelő elektronikus őrangyalok elrántják a kormányt, beletaposnak a fékbe, elveszik a gázt, de főleg elveszik az élményt.
2. Brutális szuperautók. Mára az ezer lóerő körüli hiperhibridek jelentik a csúcsot, a maguk végtelenül bonyolult, de kezelhetővé szelídített erőműveikkel. Ellenben mi volt akkor? Mclaren F1, Jaguar XJ220, Dodge Viper! Ezekben minden apró hiba instant életveszélyt hozott, nem volt a háttérben egy állandóan tapadást figyelő számítógép, ami megmentett az utolsó pillanatban.
1. Elérhető élményautók. Ekkor még megvolt a japánok becsípődése, hogy sportkupét aránylag elérhető áron gyártani jó üzlet! Nem volt olyan cég a felkelő nap országában, ami ne kínált volna sportos modellt. Soroljam? Toyota Celica és Supra, Honda Integra és Prelude, Mitsubishi Eclipse és 3000GT Nissan 240SX és 300ZX, Mazda MX-3 és MX-5, RX7.
De az európai konkurencia sem ült a babérjain, csak néhány példa: Opel Calibra, Peugeot 406 kupé, Alfa Romeo GTV, Fiat Coupe, Volkswagen Corrado. Ma szinte csak a Toyota GT-86 hoz némi reménysugárt a szintén kitartó Mazda MX-5 mellett.
Tetszett a cikk? Oszd meg Facebook-on!
