Az autós magazinok rendszeresen, mondhatni szezonális jelleggel hívják fel az autósok figyelmét a téli-nyári felkészítés fontosságára, tanácsokat adunk karbantartási, üzemeltetési kérdésekben, sokat papolunk a biztonságról, a felelős autóvezetésről. Ha valakiben ezek alapján olyan kép alakulna ki például a Vezess.hu újságíróiról, hogy mi mind MacGyverbe oltott Bakondi Györgyök vagyunk, – természetesen – baromira téved.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve körbekérdeztem a kollégákat, milyen műszaki állapotban vannak, voltak saját használatban lévő járműveik. Hát kérem: a brigádban csupán egy járműtulajdonos van, aki úgy is él, ahogy ezt olvasóinak javasolja. Olvassák vallomásainkat, aztán döntsék el, mennyire fogadják meg üzemeltetési tanácsainkat ezek után:
Pislákoló Honda
Nyolcéves Honda Jazzünk van, a műszaki hiba ismeretlen fogalom, de attól még a felhasználó lehet marha. Hat és fél év után kiégett a jobb tompítottban az izzó. Gondoltam, majd ránézek, de addig is jó az, a bal oldalon ég, reflektor mindkét oldalt működik, mi baj lehet? Az lehetett a baj, hogy fél év félvakság után kiégett a másik tompított is, persze kora este. Tapogatózva haza, mellékutakon, hogy rendőr ne lásson (VI-XIV-X. ker útvonalon, nem volt könnyű). Másnap reggel kézikönyv elő, kiderült, hogy spagettikarú polipnak kellene lennem, hogy kicseréljem. Szerviz, több óra munka, egy csavaron múlott, hogy a lökhárítót nem kellett leszerelniük. Azóta kiégett az egyik oldali helyzetjelző, de nem foglalkozom vele, mi baj lehet?
S.G., felelős, kétgyermekes apuka, autós hírszerkesztő-szakíró
Mazda, bosszantó kontroll-lámpával
Attila a családi költségvetésből elsikkasztott pénzeket különböző korú, típusú és működési elvű fényképezőgépekre költi, ezért világít egy lámpa a 6-os műszerfalán is: „A családi Mazdában a légzsák-visszajelző lámpája világít már közel negyed éve. Jó eséllyel az anyósülésre térdelő, a hátul ülő ivadékhadat osztó, tápláló, vagy éppen öltöztető hitves végezhette ki az ülés lapjába épített érzékelőt, amely azt figyeli, ül-e valaki az anyósülésen. Így most fene tudja, hogy működik-e, vagy sem. A javítást halogatjuk, mert különféle hírek szerint mocsok sokba kerül egy ilyen kis izé cseréje. Igaz, egy feleség még többe kerül. Mentségünkre szól, hogy általában senki nem ül jobb elöl, hét közben én tesztautóval, ennek hiányában kerékpárral közlekedem és ilyenkor senki nincs veszélyben a jobb egyben. De most kicsit kellemetlenül érzem magam, így fizetés után elugrunk vele a szervizbe. Feltéve ha addig nem találok az ebay-en egy príma 210-es Schneider Symmar-t kihagyhatatlan áron.”
F.A., újságíró, fotós
Bovdenszakadt Corolla
Toyota Corolla 2006, háromajtós (első tulajdonos vagyok). Van egy kar a vezetőülésen, ami a támla döntésének és az ülés előretolásának abszolválása érdekében mozgat egy bovdent, hogy az utasok be tudjanak ülni hátra. Nagyjából két éve ez a bovden elszakadt, vagy letört a végén lévő bizbasz, ami beakad az ülésmozgató szerkezetbe. Mindig akkor jut eszembe, hogy ezt meg kéne csinálni, mikor valaki be akar ülni hátra, de nem tud, és át kell mennie az anyósoldalra. Mire beül az utas, ezt a problémát már el is felejtettem. Most eszemben van, de mire pontot teszek a mondat végére, tovaszáll.
E. N., hírszerkesztő
Féktelen Focus
Azt hiszem, ha egyszer megválunk a főként a párom által használt ’99-es Ford Focus kombitól, a következő vevő elégedett lesz. Soha nem voltam híve az „oldjuk meg valahogy, hogy működjön”, illetve a „még megy az autó, úgyhogy jól van ez így is” megoldásoknak. Az olajcserén túl az üzemanyagszűrőt, a fékfolyadékot is cseréltük rendesen, mérettem a lengéscsillapítót, és amikor kellett, a futómű és kormánymű megfáradt elemei helyére is új került. Újrabőröztettem a kormányt, mikor elkopott, van megfelelő téli és nyári gumi is a kocsihoz. Legutóbb a hátsó fékbetéteken volt a sor, amelyekkel párhuzamosan a fékolajat is cseréltük. Csakhogy a fékpedál egy idő után felpuhult.
Nem egyszerűen levegős volt a rendszer, kicseréltük a hátsó munkahengereket. Egy rövid ideig rendben volt, aztán megint nem reagált a fék a pedálút első harmadán. Csak a főfékhenger lehet, mondtuk. Csere. Ismét helyreállt a rend. Egy időre. Majd rohamosan romlott, most a fékpedált benyomva annak útja feléig semmi nem történik, majd onnan megjön a fékhatás. A lassulással nincs gond – még 100-0-t is mértem – de rosszul adagolható. És ez már így van két hete. A testvérem autószerelő és vele javítjuk a kocsit, viszont most csak a jövő hétre tudott időpontot adni, addig pedig, ha nagyon kell, bizony így is megyünk a kocsival. Fékezni lehet, ha nem is ideális módon. Ha messzi utat tervezünk, akkor tesztautó vagy kölcsönjárgány.
H. Zs., vezető szerkesztő
Babusgatott Polo
Miki nem bűnöz, kiírhatjuk a nevét – alaposságával, gondosságával megmenti stábunk becsületét: „Most már tizenkettedik éve egy VW Polót hajtok, ami egyébként a kezdetek kezdetétől (mármint az autó életének kezdetétől), azaz 1996 márciusa óta a család tulajdonában van. Járműügyben nem nagyon szeretem a váratlan meglepetéseket, ezért ha azt észlelem, hogy valami már nincs egészen topon, inkább előre kicserélem. Jelenleg épp semmi baja a Pólónak, de nemrég szétesett a bal első lengéscsillapító. Amikor már jól hallhatóan zörgött, kicseréltettem, persze a másik elsővel együtt. A másik olyan alkatrész, ami nagyon éreztette, hogy a végét járja, a hátsó kipufogódob volt. Azt akkor váltottam le újjal, amikor repülőgéphangot kezdett hallatni a kisautó. Minden egyebet időben cseréltünk: akkumulátort kb. ötévente, vezérmű-szíjat és ékszíjat nyolcévente, gumikat tíz év után kapott a Polo, a gyertyákat és az első fékbetéteket 25 000 km után (automata!) cseréltük újra (most valamivel több, 34 000 km van benne). Pillanatnyilag leginkább attól tartok, hogy valamelyik izzó ég ki, mert azok mindegyike eredeti, azaz tizennyolc és fél éves. Ezért hordok magamnál cseredarabokat, és – szerencsére – ez a Polo még olyan konstrukció, amiben házilag is lehet izzót cserélni.”
Gajdán Miklós, szakíró, társlapunk, az AutóMagazin főszerkesztője, Év Autója zsűritag
Kitört kerekű Zsiga
A(ndris) szemére nem hányhatjuk manapság a veszélyes állapotú saját autóval való közlekedést, kiváló youngtimer Audi 80 quattrója ugyanis jó öt éve elmozdítatlanul bomladozik, műszaki nélkül egy udvarban. Persze ezt az autórothasztást szerkesztőségben nagyobb bűnnek értékeli kis közösségünk, mint a fiatalkori felelőtlenséget:
„Lada 1200, 1998. Kattogott valami bal elöl, de nem nagyon érdekelt. Fiatal voltam és kellett a pénz. Másra. Amúgy meg az előző hónapban is kattogott, meg azelőtt és mégazelőtt, oszt mégis ment az autó. Közben a Trayal tükörradiálokkal gyorsabban mentem lefele a Kapy úton, mint ma egy Focus ST-vel, mert motorerő híján barátunk a gravitáció. Történt aztán, hogy a farkasréti temetőből hazafelé jövet a derék hátas jobb eleje erősen megült, és ez nem az airride, hanem a kitört kerék következménye volt. A kattogó hang a haláltusáját vívó gömbfejből jött, amely kilehelte páráját és az autó rátérdelt a jobb elejére. Tréler vitte el sok pénzért és utána a Lövőház utcai Lada-Suzuki-szervizben megcsinálták 3000 forintért, ami számlára áfával mar akkor is potom pénz volt. Szerencsém volt hogy kis tempónál történt, különben megjárjuk. Megjegyzem, kedvesem, Eszter többször rákérdezett, hogy nem kéne-e ezzel csinálni valamit.”
Sz. A., szakíró, felelős apuka
Öreg, kehes flotta
A családi, öreg Grand Voyagert mindig biztonságos állapotban tartom, futómű, fék, világítás nem lehet rossz soha (pláne, hogy a világítás konstrukciósan gyenge ezeken a kocsikon és a mi autónk vetítőlencsés extra Hella-lámpái se különbek). Viszont a klíma sose működött (2007 óta használjuk az autót), pedig nagy melegben a vezető jó közérzete is biztonsági tényező. Ja, és, tessék, most kimondom: négyévszakos gumi van rajta, azzal járunk télen-nyáron. Huh, bevallottam.
Motorom, a ’83-as Yamaha XJ650 korához képest kiváló állapotban van, megvétele után pedig az első utam a szervizbe vitt vele, ahol hetekig le is parkolt szegényke, amíg minden karbantartandó dolog megkarbantartódott rajta. Vagyis majdnem minden…
A kuplung csúszik, 6000-nél elpörög a motor, tehát az XJ, ami papíron 71 lóerős, valójában olyan 35, a többi ló nem talál el a kerékig. Ezt gyorsan meg kéne reparálni, meg is van a kuplungtárcsa-szett, de valahogy nem érek oda, hogy visszavigyem a gépet a szerelőhöz, aztán mindig jön egy-egy helyzet, hogy rá kell ülni a gépre. Kevésbé aggasztó, de a komfort- és önérzetet nem növeli, hogy a múltkor eltört az indítógomb. Igen, a gomb, a törmelék pedig kihullott a kormánykapcsolóból, így most a Yamaha úgy indul, hogy ráadott gyújtással valami hegyes izét kell bedugni a gomb helyére és azzal eltalálni a voltaképpeni igazi kapcsolót, amit lenyomva már indul is a gép. Főleg lámpánál lefulladva szórakoztató ez a játék.
E sorok szerzője, R.T., vadmotoros és romhalmaz-tulaj, újságíró
Az index biztosítéka időnként rajtaütésszerűen kimegy, aztán kiég az új is, de másnapra az egész elmúlik. Mentem már haza Szentendréről index nélkül (kb. 70 km), a környéken is mozogtam kényszerből az ablakon ki-kiintegetve, de mivel egy ilyen zárlat után hetekig nem jelentkezik újra a hiba, és persze mindig pénteken délután történik a baj, rendszeresen elfelejtek utánajárni a problémának. Pedig az se lenne jó, ha egyszer belém jönne valaki, mert nem indexelek, netán leégne az egész kocsi, vagy az utca egy elharapódzó elektromos tűz miatt. Na, majd most, kinyomozom, mi a gond, ígérem. Vagy ha nem is ma, hát holnap. De legkésőbb a jövő héten…
