BMW-fóbiásoknak, Audi-fikázóknak

Röviden – Hyundai Grand Santa Fe
Mi ez?	Koreai luxus-SUV.
Mit tud?	Kényeztetve hajókázni.
Mibe kerül?	Alapáron 15 millióba, amit képtelenség feltornázni.
Kinek jó?	Hétszemélyes családoknak.

Mit csinál a hídon átrohanó elefánt és egér? Dübörgünk – cincogja a viccben kisebbik. A prémiumkategóriás böhöm szabadidő-autók piaca a BMW, a Mercedes és az Audi vadászterülete, ahogy a luxuslimuzinok esetében, itt is csak próbálkozgatnak mások, de érdemi piaci sikereket Európában nem igen aratnak. A minőségi SUV-ok között ezúttal a Hyundai vonzó Santa Fe-jának szériában hétüléses Grand változata próbálkozik.

Adjunk egy esélyt neki. A piaci szerepe egérnyi, de ő maga figyelemre méltó jelenség.

Külső és belső dizájn – Super Size Me

Mit szól hozzá az istenadta nép? Megbámulják szemük sarkából az autósok? Elfordítják feléje a fejüket a zebrán átsétálók? Nincs mese, mindig mérce a nálunk megforduló vadiúj autókkal kapcsolatban, hogy mennyire nézik meg az emberek. Ha egy tesztjármű frissen bemutatott újdonságként is beleszürkül a forgalomba, akkor kézlevágásra ítéltettek a dizájnerek.

Állíthatom, szürke színe ellenére a Grand Santa Fe-t megnézik, kitűnik a tömegből. Evidens, hogy már a csaknem 1,9 méteres szélességével, 1,69 méteres magasságával, és 4,92 méteres hosszával feltűnést kelt a forgalomban, utóbbi 22,5 centivel hosszabb a sima változaténál. Ehhez azonban nem csak hozzáragasztottak egy puttonyt a mérnökök, 11,5 centit a tengelytávba is betoldottak, és a formatervezők teljesen új farrészt rajzoltak neki – talán éppen ez az egyetlen kevésbé izgalmas része a kaszninak.

A gyártók szeretnek trendinek tűnő, de ha értelmezzük kissé a szavakat, akkor többnyire hülye neveket adni formairányzataiknak, ez a Hyundainál pár éve a „folyékony szobrászat”. Nos, akármit is jelent, „ennek jegyében született” a Santa Fe dizájnja, amely az ismeretségi körben rengeteg dicséretet kapott. Szerintem az a legzseniálisabb benne, hogy testközelből ezt a horgászkunyhó méretű, tulajdonképpen izgalommentes arányokkal rendelkező autót izgalmassá tudta tenni. Minden szögből nézve találni benne játékosságot, uram bocsá’, könnyedséget, és természetesen tekintélyt. Ez létszükséglet, ha a kategória német uralkodói mellé szeretné önmagát pozícionálni.

Belül körbe szaglászva már nem csak azt mondtam, hogy húú, hanem azt is, hogy jaj. Kimondottan szépen lyukasztgatottak a tejcsokibarna bőrülések, terebélyesek és kényelmesek, viszont érezni némi konktrasztot ezek, és a műszerfal minősége között. Ami a feleannyiba kerülő i40-ben oké, az itt kevés, pláne, hogy más szintet képviselnek a versenytársak. Egy új X5-ben, a futó M-osztályban de még az öregecske Q7-ben is nívósabb a műszerfal kialakítása, anyaghasználata.

Viszont hosszúlábúak és nagyfejűek is kényelmesen elférnek az első-második sorban, elöl 3 fokozatban szellőztethetőek is az ülések, középen pedig fűthetőek, de még a harmadik sorban ücsörgő gyerkőcök is tekergethetik a maguk klímakapcsolóit, szüleik legnagyobb örömére. Sőt, akár 170 centiig elégséges a hely a csomagtartóból tényleg egy könnyed mozdulattal kipattintható leghátsó üléseken, a beszállás ugyan kissé nehézkes, de a gyerkőcök imádnak bújócskázni. Legfeljebb nem találják meg őket az őseik. Összességében elfogadható a leghátsó sor kialakítása, de az etalont már láttam Stockholmban az új XC90 farában, jövő tavasszal érkezik Magyarországra.

Technika – világelső motor

Jó-jó ez a SUV, de őszintén szólva nem gondolom, hogy önök közül bárki is kinézné belőle, hogy a műszaki tartalmának bármely eleme bármiben is világelső jelenleg. Nos, ha jól nézem a kínálatot, mostanság négyhengeres, egyetlen turbóval izmosított dízelmotorok közül nincs ma ennél erősebb a világon. Ami kajakabb ennek 197 lóerejénél, ahhoz több feltöltő kapcsolódik. Mondjuk ki szép, kerek mondatban: ennek a Santa Fe-nak valamiben világelső a motorja.

Ezt a 197 lóerőt ráadásul viszonylag alacsony fordulaton, 3800-nál adja le, aminél persze lényegesebb, hogy a 436 Nm-es maximális nyomatékát viszont már 1800-tól. A széria automata ugyanakkor csak hatfokozatú (más szinten vannak a német konkurensek), és nincs start/stop, ami a városi fogyasztásnál spórolt volna, de erről mindjárt részletesebben.

Találni érdekességeket az óriásegér felszereltségénél is. Ahogy említettem, „ülésfronton” minden oké, elöl szellőzés, hátul fűtés, leghátul légkondi, meg ezen felül távkapcsolóval is irányítható a motoros csomagtérajtó, van sávelhagyásra figyelmeztető és parkolóasszisztens – de, DE ennél hosszabb az a lista, hogy mi nincs benne, és még csak nem is rendelhető.

Márpedig egy luxus-SUV-nál ne legyen ilyen lista, a konkurenseké, ha egyáltalán létezik, kurtább ennél. A Santa Fe-ban sajnos nem lehet menetprogramok között kutorászni, nem állítható a futómű. Manapság már alsóbb kategóriákban is evidenciaként kezelik, hogy telepakolják a kedves vevő autóját mindenféle modern, és hasznos vezetéstámogató rendszerrel, ami ezúttal hiányzik. Nincs head-up display, koccanásgátló, vészfékező rendszer, de aktív sávtartó sincs, vagy éppen radarok által kontrollált távolságtartó tempomat. Nem létszükséglet, persze, de a 15 és 20 millió közti kategóriában a digitális, konfigurálható műszerfal is alap kellene, hogy legyen, feleannyiba kerülő járművekben is találni ilyet. Nem is egyben. Mindezek nélkül simán együtt lehet élni bármilyen autóval, évtizedekig megvoltunk nélkülük, de egy versenyben minden centi számít.

Milyen vezetni? – úszni a nagy hal gyomrában

Mélygarázsban, de különösen éjszaka közelítve a kocsihoz elegáns és hasznos, hogy érzékelve gazdáját, fényt adnak a Santa Fe tükörházába épített lámpácskák, kár, hogy az ajtók zárai nem oldanak ki, mégiscsak elő kell bányászni a kulcsot. A motorokkal jól beállítható ülésből szokás szerint nehéz belátni a közel öt méteres kasznit, de a tolatást kiváló felbontású, a kijelzőre színes segédvonalakat rajzoló tolatókamera segíti kellő ráhagyással. Gyorsan megszokható, zsúfolt helyeken is meglehetősen jól leparkolható segítségével a kocsi.

1914 évben is súlyos volt, a Grand alatt a mérlegen is ütős szám kilóban, mégis meglehetős nyugalommal mozgatja a rekorder teljesítményű motor a sofőrrel már kéttonnás szabadidő-autót. Más hajtást nem is lehet választani hozzá, de igazából nem is igazából szükséges. Kényelmes, Szigorú Professzor szerint inkább lassú a hatfokozatú váltó, szerintem mégis illik ehhez a nyugis batárhoz. Ez nem egy X5, de hogy őszinte legyek, sokan nem is éreznének markáns különbséget mondjuk azzal összehasonlítva. Komfortos és kulturált, 2000 alatt rendre felkapcsoló, lendületesen mozgatható a jármű, és mivel igazából utazóautó, fontos, hogy autópályás tempónál is csendes.

130-nál nem is eszik sokat a 2199 köbcentis hengerűrtartalmú motor a maga 7 literével, amit 6 alá is be lehet vinni 80 körüli andalgáskor. Fővárosunk belvárosának dugós napjain azonban 13-14 liter közé simán felszalad a kijelzője, na ez a közlekedési helyzet, ami gyorsan szárazra szívja még az ő 70 literes üzemanyagtartályát is.

Természetéből fakadóan a nagyvárosok belső káosza nem az ő világa, de a kanyargós kis hegyi utak hirtelen irányváltozásai sem neki valók. Rugózása rendben van, de – valószínűleg a szép, 19-es felnik miatt – azért Budapest remek útjain érezni a remekséget. A kátyúkat, a repedéseket, a buszok kitaposta hullámokat, vannak ennél megbocsátóbb futóművel szerelt versenyzők is a mezőnyben.

Ár – és kemény konkurensek

Meg drágább versenyzők is vannak, tegyük hozzá. Piszok nehéz dolga van a Santa Fe Grandnak, ha piacot akar elvenni a németektől, egyedül akkor lenne esélye, ha jóval, tényleg sokkal olcsóbb lenne. Valamennyivel az, de mennyivel? Az egyetlen motorral, egyetlen váltóval, túl sok variálási lehetőség nélkül 14,99 millió forint az alapára, amire a tesztautó esetében felszámolódott 168 ezer forint a metálfényért.

Ha azt nézzük, hogy a hasonló teljesítményű dízellel (218 lóerő) az X5 25xDrive alapára alig több a maga 15,4 milliójával, vagy a Q7 TDI (204 lóerő) 15,79 millióval, esetleg az ML 250 BlueTec 4Matic (204 lóerő) 16,32 millióval. Nagyobb persze a különbség, ha ezekbe is kérünk óriási üvegtetőt, szellőztethető üléseket előre, fűthetőeket hátra, de az is tény, hogy fejlettebb az összkerékhajtásuk, komolyabbak a váltók – hogy csak egy-két példát ragadjunk ki pro és kontra. Ja, és a PRESZTÍZS. Itt már az is sokat számít.

Kiváló autó a Grand Santa Fe, tényleg az, de még nem ér fel a trónért egymást fejlesztési versenybe hajszoló németek szintjére. Szerencsére árban sem, a külseje pedig kimondottan vonzó, így hát mégis érdemes a germán prémiumtrióba kevésbé szerelmeseknek elvinni egy próbaútra. Ha már mindenképpen ilyesmi kocsira támadt igény.

Viszont gyorsan, ha kérhetem, mert tavasszal tényleg jön egy németverőnek ígérkező óriás-SUV.

Mellette – Ellene
Igényes forma Kényelmes, szép ülések Hatalmas tér Ár	Fejlettebb konkurencia Vegyes belső anyagminőség