Néha felröppen a médiában a hír arról, hogy valaki tört-zúzott egy mentőautóban. Az ilyen esetek nemcsak azért sajnálatosak, mert az értelmetlen agresszióról szólnak, hanem azért is, mert manapság elképesztő károkat lehet okozni egy mentőautóban. Napjainkban ezeket a járműveket olyan eszközökkel szerelik fel, melyek csak drágán beszerezhetők. De ugorjunk most vissza egy kicsit az időben egy olyan típushoz, melyben egykoron még alig volt valami. Ami nem volt semmi másra jó, csak a sürgősségi betegszállításra.
Az Országos Mentőszolgálat járműparkja sokáig többféle típusból állt. A homogén flotta megszületése az 1960-as évek elejére tehető, köszönhetően annak, hogy korábban a magyar kormány új mentőautók beszerzéséről döntött. A szocialista országok legkedvezőbb ajánlatát a lengyelországi Nysa járműgyár adta, így a lengyelek által gyártott 520S típusú járművekkel indulhatott a járműállomány korszerűsítése. Egy kormányközi szerződés értelmében hazánk 1960-tól a nyolcvanas évek végéig összesen 8100 darab Nysa mentőkocsit állíthatott forgalomba. A későbbi beszerzések során érkezett még Magyarországra az 521S-ből, valamint az 522S-ből is, mivel ezek a típusfrissítésen átesett változatok voltak.
Az első Nysa mentőautóban négyhengeres, 2120 köbcentis, 70 lóerős motor volt. Az 1,8 tonnás járművet azonban idehaza átalakították rohamkocsivá. Idővel világossá vált, hogy a Nysák nem alkalmasak a feladatra, ettől függetlenül a később esetkocsiként valamint betegszállítóként dolgozó járműveket is ellátták a modern egészségügyi felszerelésekkel. A lengyel gyártmányú mentőautók rendkívül gyorsan cserélődtek, hiszen alig 125 ezer kilométer után teljesen tönkrementek, de 30 ezer kilométerenként minimum motorcserére szorultak. A Nysa így gyakorlatilag olyan volt, mint egy egyszer használatos fecskendő. Eldobható volt, más kérdés, hogy rendjén volt-e így ez egy jármű esetén. A cirka harminc év alatt a Nysa mentőautók 51 millió beteget szállítottak és több mint 1 milliárd kilométert futottak az utakon.
Egy 1989-ben kiírt nemzetközi tenderen már a japán Toyota lett a hazai járműpark fő beszállítója. A rendszerváltás utáni években főként a Hiace típussal cserélték le a jócskán elöregedett és korszerűtlen állományt.
