A legüdítőbb információ ezzel a felfedezéssel kapcsolatban, hogy a magyar konstrukció minden bizonnyal feléled hamvaiból, és profi, alapos restaurálás után a Szentpétervári buszmúzeumban emlékeztet majd a hazai buszgyártás legszebb éveire.
Az orosz buszrajongók elhivatottságát mi sem jelzi jobban, hogy Facebook-oldalukon eredeti dokumentumokat, tervrajzokat, tanácsokat kérnek a minél pontosabb felújítás érdekében. Már akadt pár hazai hozzászóló veterános körökből, de minden információ jól jön, úgyhogy aki tud segíteni, írjon az oldalra.
Az Ikarus 55-66 rövid bemutatása
„1954-ben hatalmas meglepetéssel szolgált az IKARUS gyár: megindította az Ikarus 55 típusú, nagyméretű önhordó-vázas, farmotoros távolsági autóbusz sorozatgyártását. Vonalvezetése, szerkezeti megoldásai forradalmi újítást jelentettek az autóbuszgyártás történetében.”
(Részlet az „IKARUS 1948-1963” c. kiadványból)
Bözsi, vagy faros. Sokan csak így ismerték az Ikarus 55-öst, utóbbi elnevezés pedig a farmotoros kialakításból ered. A soros hathengeres, nyolcliteres 125 lóerős Csepel D-613 dízelmotort hátulról, a Deák László által javasolt széttárható ajtókon keresztül lehetett elérni.
Tíz éve alatt az Ikarus 55 folyamatosan fejlődött, az első néhány évben rejtett, illetve lökhárítóba integrált, a kanyarodást segítő fényszórókkal készültek. 1956-57-ben áttértek a lökhárító fölött a homlokfalból kiálló fényszórók, valamint az íves szélvédők alkalmazására.
1960-ban volt a legkomolyabb változás, új győri MVG futóművet, áttervezett fenéklemezt, valamint erősebb Csepel dízelmotort kapott a típus.
1953 és 1973 között elkészült, összesen 7466 darab 55-ös távolsági és 9260 darab 66-os városi buszból, de mára igen kevés maradt belőlük. Az 55-ös Lux kivitelű példány oroszországi felbukkanása nem meglepetés, a legtöbb ilyen típus az akkori Szovjetunió területén állt szolgálatba.
Ha faros Ikarust kedveled, akkor a Tecoplan Leo is tetszeni fog. Ez is magyar! Kattints a képre!