Vége a defektnek

Bár egyre több autón találkozunk defekttűrő abronccsal, ha megvan a baj, azokat is ki kell javíttatni. El kell menni a gumishoz, hogy befoltozza a lyukat és felpumpálja az abroncsot, ahogy az út mellett, a defektjavító készlettel helyrehozott abroncsokkal is hasonló a teendő. Nem is beszélve a pótkerekes megoldásról.

A Michelin más ötlettel rukkolt elő. Bemutatta önjavító abroncsát, amely nagyrészt megszünteti ezt a problémát. A lapos gumi a múlté. A gumi belső felületére felvitt speciális anyag ugyanis a szög kihúzása után egyszerűen betömíti a keletkezett lyukat.

Hogy ez mennyire igaz, azt valóságos körülmények között teszteltük a fenntartható, környezetkímélőbb mobilitás jegyében életre hívott konferencián, a 12. Michelin Challenge Bibendumon. Öt Volkswagen Magotant (a Passat kínai változatát) sorakoztattak fel a szervezők, amelyekbe önként jelentkezőket  – többek között a Vezess.hu újságíróját – ültettek be. Mindegyikkel előre kitervelt szándékkal defektet kellett kapnunk egy erre kialakított rámpán, majd ezt követően autóztunk nagyjából másfél kilométert, végül visszatértünk a kiindulási pontunkra és ott megmérték a kerekek nyomását.

Kiderült, hogy az ötből csupán egy autón – előtte nem tudtuk melyiken – volt az új Selfseal technológiával készült abroncs, a többire hagyományosat szereltek. Utóbbiakon kezdődhetett is azonnal a javítás és a kerékcsere, míg a defekttűrőben megmaradt az eredeti nyomás.

A Vezess.hu kérdésére Dominique Aimon, a Michelin termékfejlesztési vezetője elárulta, hogy az abroncsok a tesztek során 150 szúrás esetén is megtartották a nyomást. Nyári mintázattal próbáltuk, de kérdésünkre Aimon kifejtette, hogy a technológia téli abroncsnál is működik.

A szakember kiemelte: nem barátja a hagyományos – erősített oldalfalú vagy kiegészítő gyűrűvel szerelt – defekttűrő abroncsoknak (A Michelinnek is van ilyenje, nem csak a konkurenciáért bírálta), mert azok egyéb tulajdonságai nem egészen olyanok, mint a normál abroncsoké. „Ezzel az új megoldással ellenben változatlan maradhat a gumi kényelme, tapadása és üzemanyag-takarékossága is” – jelentette ki Aimon.

További, korántsem elhanyagolható pozitívum, hogy önjavító abroncsok alkalmazása esetén kevesebb abroncsot kell gyártani. Szükségtelenné válik a pótkerék, így nőhet a csomagtartók mérete és csökkenhet a járművek tömege.

Kérdésünkre elmondta: „Jelenleg Európában az új autók 30 százaléka 5 teljes értékű kerékkel kerül forgalomba, 20 százalékuk mankókerékkel, míg a maradék 50 százalékban javítókészlet van. Az új technológiával azonban változhat ez az arány.” 

Persze ez sem tökéletes megoldás. Legfeljebb hat milliméter átmérőjű (ez azért nagyon vastag szög) lyukat képes befoltozni a gumi, és azt is csak a futófelületen. Az oldalfal azonban e tekintetben védtelen. Az újfajta abroncs elsősorban nem Európában lehet sikeres, hiszen mifelénk csak átlagosan 75 000 kilométerenként következik be egy-egy kiszúrás okozta defekt, Ázsiában viszont sokkal gyakrabban: 3-8000 kilométerenként.

DE minek egyáltalán levegő?

Már tíz éve is láttunk olyan terveket, amelyekben levegő nélküli abroncsok szerepeltek. Amikor ennek megvalósulására rákérdeztünk, Aimon kifejtette: „Már használjuk ezt a technológiát munkagépeknél és rakodógépeknél. Terepen és lassú tempónál alkalmas ez a megoldás, de közúton, nagy sebességnél nem. Csak a felfújt abroncs alkalmas az üzemanyag-takarékos üzemre, erre a megoldásra van szükség hozzá. Nem gondolom, hogy a következő 15-20 évben megjelenne a személyautókon a levegőmentes abroncs.”

Addig maradnak a defekttűrők, köztük a Selfseal. Az új Michelin-abroncs forgalmazása jövőre, 2015-ben kezdődik.