Álomország nyugdíjasainak kedvence

Röviden – Mercedes-Benz B osztály (B 200)
Mi ez?	A Kecskeméten is gyártott kompakt Merci-egyterű felfrissített verziója
Mit tud?	Modern vezetői asszisztensek és médiarendszer, csendes benzinmotor, tágas beltér
Mibe kerül?	7,7 millió forintról indul az árlista, a tesztelt modell ára 10,3 millió forint
Kinek jó?	Akinek fontos a kifogástalan megjelenés, és eleve egy extrákkal felpumpált kompakt egyterűre vágyik

A fénysebességgel múló esztendőket mi sem jelzi jobban, hogy immár tíz éve készít a Mercedes-Benz B-osztályokat, komoly sikerrel. Az első szériából 2011-ig több mint 700 ezer darabot adtak el, a másodikból pedig már biztosan elérték a 400 ezres darabszámot. (Részben az általunk is vizslatott, magyar rendőrség által rendelt flottának köszönhetően.)

Ha semmit sem változtatnak, talán akkor is maradnak a pozitívba hajló mutatók, de eltelt négy év, szaporodott a konkurencia, így elkerülhetetlenné vált, hogy kés alá kerüljön a B-osztály, és megkapja a kötelező, a modellciklus közepén esedékes ráncfelvarrást.

Külső változások

Finom változások. Így jellemzik a reklámszövegek a B-osztály stílusában bekövetkezett, apró, szabad szemmel szinte észrevehetetlen újításokat. Valószínűleg ebéd után, kávészürcsölés közben rajzolták a nagyobb légbeömlővel ellátott, átdolgozott első lökhárítót, a fényszóróba integrált nappali menetfényt, frissített hűtőrácsot, no meg a hátulra kerülő LED-es új lámpatesteket.

Miért is tettek volna másként? A Mercedes B-osztály egy józan, praktikumra optimalizált, jól használható autó, kissé bumfordi külsővel, a márkától elvárt magas minőségben tálalva. Amit lehet, megléptek már a 2011-es bevezetéskor, alacsony hasmagassággal, sportos apróságokkal, egész tisztességes (0,26 cw) értékű alaktényezővel formálták csábítóbbá a tipikus családi egyterű dobozformáját. Ezt nem érdemes tovább cifrázni, akit örömmel tölt el az autójára ragadó tekintetek hada, válasszon inkább kombi C-osztályt, ott a hatás garantált.

Beltér újdonságai

Nem reprezentatív minta, de több ismerősöm szerint az előbb említett C-osztályra jellemző egyfajta zavaró túldíszítettség. Nos, a B-osztály esetén nincs ilyen jelenség, visszafogottabb a belső tér, mégis minden részletéből minőségi hatás árad. Tartósságot sugallnak az anyagok, pontosak az illesztések, vaskos a kormányt borító puha bőr, és örök vesszőparipám, a finoman állítható szellőző is megvan. Ez utóbbi tényleg mestermű, ellenállása a nagyiféle szilvalekvárba mártott fakanálra emlékeztet, emberiség ellenes bűn lesz, ha egyszer lecserélik.

Az üléspozíció kellően magas, kényelmessé teszi a be és kiszállást, ahogy a Keyless Go rendszer is, aminek köszönhetően a kulcsmentes bejutás mellet már indítani-leállítani is gombnyomással lehet az autót.

A világos színű, Artico műbőr kárpit, és a kéttónusú színösszeállításban beépített műszerfal még tovább fokozza a szellős beltér kellemes hangulatát. Közel ezer kilométert sikerült beletekerni a benzines turbómotorral szerelt B-osztályba, és egyszer sem éreztem rosszabbul magam, mintha egy jobb hotel halljában ücsörögtem volna.

De lássuk az újdonságokat! Belül már több változás érhető tetten, mint a külső esetén. Az eddigi hétcolos központi kijelző mellett már rendelhető a kornak megfelelő, remek felbontású, élénk színekkel, jobb grafikával hódító nyolccolos egység, amit a Mercedes modelleknél megszokott, három sávos menürendszerrel, a két ülés közé helyezett forgókapcsolóval kezelhetünk.

A napfénynél jól látszott a maszatoló ujjak nyoma, többen arra számítottak, hogy végre érintőképernyőt kap a frissített verzió. Erre azonban még várnunk kell, pár évig marad a saját telefon nyomkodása. A menüben barangolva meglepődve bukkantam a gyári rendszertől eltérő grafikával operáló Garmin navigációs rendszerre. Kétszázezer forintba kerül ez az öszvér megoldás, ami még mindig jó üzletnek tűnik, az egymillióval drágább COMAND rendszerhez képest.

Megváltozott, új gombokkal bővült a kormány, valamint színes, rengeteg információt ránk ömlesztő LCD kijelzővel bővült a műszeregység. Legmókásabb kiegészítő a 12 színből álló palettát felvonultató, LED hangulatvilágítás. Úgy tűnik, a MINI után a Mercedes is beveti ezt az egyéni ízlésre szabható apróságot, és nem lennék meglepve, ha esetleg az ázsiai piacokon felmerülő igényekre válaszolnának a márkától kissé idegen fejlesztéssel.

Hátul nem kell kompromisszumot kötni a kényelem terén, hely minden irányban van bőven, de szinte minden alapvető, a kategóriában elvárható praktikus kiegészítő feláras extra. A tesztautó összeállításakor nem kérték ezeket, mivel nincs automata klíma, így nincs légbeömlő sem, ahogy a kartámasz hiányát is meg kell szokniuk a hátul ülőknek.

Az utasok mellett a csomagok számára is bőséges teret kínál a típus, sík felületekkel határolt, igényesen kárpitozott poggyásztere 488 literes, és egészen 1545 literig bővíthető. Az igazi, praktikus apróságok itt is magasabb felszereltséggel érhetőek el, az Easy-Vario-Plus elnevezésű rendszerrel már mozgatható hátsó üléssort kapunk, de elérhető a hosszú tárgyak szállítását segítő vízszintes állapotba hajtható, jobb első üléstámla is.

Vezetés, menetkomfort

Nincs jobb társ a nyugodt, csendes, stresszmentes autózáshoz ennél az 1,6 literes turbómotornál. Nesztelenül, visszafogottan jár, hamar bemelegszik, maximális 250 Nm nyomatéka pedig széles tartományban, 1250-4000-es fordulat között rendelkezésre áll.

Ekkora erőtartalékkal 8,4 másodperc alatt teljesíthető a százas sprint, ami bőven elég egy reggeli iskola-munkahely rutinkörre tervezett célszerszám esetén. A kormányoszlopra szerelt karral kapcsolható, hétsebességes, duplakuplungos váltó inkább finoman, mint gyorsan váltja a fokozatokat, végáttétele kedvez a hosszú utaknak, hetedikben, autópálya-tempónál 2400-at mutat a fordulatszámmérő.

Ha minden áron ki szeretnénk törni a nyugdíjas hangulatból, Sport üzemmódba kapcsolhatjuk, de ez inkább ok nélkül kitartott fokozatokat hoz, mintsem tüzes dinamikát.

Rugózása jó értelemben lágy, mindegy, hogy macskakő, vagy irtózatos kátyú az ellenfél, amennyire lehetséges, megkímél minket az efféle traumáktól. Mindez köszönhető a józan méretű, 205/55 R16-os abroncsoknak is, ezzel az összeállítással csak a jellegzetes, „plumpogó” hang jelzi, ha áthaladunk a villamossíneken.

Lassításkor sem zökkenünk ki az arisztokratikus hangulatból, a buci talpú téli bakancs ellenére jól érezhető a fékerő. A rendszer meggyőzően, mégis puhán emészti fel a mozgási energiát, egy nyak sem csípődik be óvatlan pedálmozdulatok miatt. Ha későn lépünk a pedálra, egyből nagy lármával rémít az ütközésre figyelmeztető elektronika, néha hétköznapi helyzetekben is, feleslegesen.

Egy 156 lóerős, automata váltós, turbós motor esetén nem sok jelentősége van az általam mért 6,8 literes átlagfogyasztásnak, használattól függően itt nagy eltérések lehetnek, de aki 7-7,5 liter körüli átlagot saccol, jó úton jár.

Összegzés

Nincs kétség, ha észérvek alapján választunk Mercedest, akkor a B-osztály abszolút befutó. Minőségben, kidolgozottságban hozza a márkától elvárt maximális szintet, a hifi csodásan szól, autópályán sincs zavaró menetzaj, biztonsági felszereltségét tekintve élen jár (alapáras szolgáltatás a vészhelyzetben fékező Collision Prevention Assist Plus nevű rendszer). Emellett, a megfelelő tételeket rendelve a praktikus ötletek is helyükre kerülnek.

A legjózanabb, igazi jóléti-nyugdíjas hangulatban fürdő Mercedes beszerzésével szemben legerősebb ellenérv szintén egy józan, földhözragadt tényező: az ára, ami jelen tesztautó esetén 10,3 millió forint. 

Ha sikerül elrugaszkodnunk a csillag vonzáskörzetéből, felsejlik a konkurencia, a BMW 2-es Active Tourer, esetleg a Volkswagen Sportsvan (ezek pedig erős kihívók, nehéz lenne mindent összevetve sorrendet kihirdetni. Ha sikerül…

Mellette – Ellene
Kényelmes, puha futómű Minden tekintetben csendes Rengeteg extra Prémium hangulat Biztonsági szolgáltatások	Szerény alapfelszereltség A váltó lehetne fürgébb A Garmin-féle navigáció nem tud magyarul