Viszonylag ritka a mai Magyarországon, de azért van ilyen: a cikkünkben szereplő motorőrült házaspár mindkét tagja a saját motorjával túrázik. Akkor is külön choppereken – két Kawasakin – közlekedtek egymás mögött, amikor bekövetkezett a hosszúra nyúlt jogi következményekkel járó ütközés.
A közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk következő sztorija.
Félmilliós disznó ugrott eléjük
Talán az ősz utolsó motorozásra alkalmas hétvégéjén Miklós és Dóri újra nyeregbe szálltak. Már közel jártak a céljukhoz, amikor egy viszonylag egyenes vonalvezetésű mellékúton haladva az elöl motorozó Miklós elé ugrott egy vaddisznó.
Azonnal fékezett, próbálta kikerülni az elé ugró állatot, de képtelen volt megúszni az ütközést. Sajnos a közvetlenül mögötte érkező felesége sem, ő is beleszállt a vaddisznóba. Csodával határosan – plusz a profi védőruhájuknak hála – egyikük sem sérült meg komolyabban, kisebb karcolásokkal megúszták.
Az első ijedtséget követően Dóri értesítette a balesetről a rendőrséget, majd a helyszínelés után az illetékes vadásztársaságot is. Utóbbi szerint az elhullott kan eszmei értéke 450 ezer forint volt.
Fontos a későbbiek miatt, hogy a baleset helyszínén a megengedett legnagyobb sebesség 90 km/óra, és az is, hogy „Állatok” nevű veszélyt jelző tábla nem volt kihelyezve. Statisztika csupán, de ezen az úton a balesetet megelőző öt évben két hasonló eset történt.
Totálkáros lett mindkét motor – kártérítési per indult
Az eljárás során kiderült, hogy mindketten a megengedett maximális sebesség alatt motoroztak: Miklós kb. 75-80 km/órával, Dóri kb. 60-65-tel. A kirendelt műszaki szakértő azt is megállapította, hogy a vaddisznó hirtelen és gyorsan tűnt fel az úton, az ütközés előtt nem lehetett észrevenni az állatot, mert beláthatatlan árokból ugrott az úttestre.
Nem csak a vaddisznó pusztult el, a súlyosan sérült motorokat a biztosító gazdasági totálkárosra vette. Ahogy fogalmaztak: a javíttatásuk nem lenne gazdaságos.
Több levélváltás és személyes egyeztetés után a vadásztársaság elzárkózott a motorok árának megfizetésétől, ezért a házaspár a Székely Ügyvédi Irodát bízta meg a kártérítési igény kezelésével.
A házaspár keresete kérte a bíróságot, hogy állapítsa meg az alperes vadásztársaság kártérítési felelősségét, utóbbi fizessen meg a két használt Kawasaki káráért összesen 3,2 millió forintot.
Megelőzhető lett volna ez a baleset?
Ilyen ügyekben nem ritka a vadkárszakértő, aki így nyilatkozott: „A vaddisznók párzási ideje október végétől decemberig elhúzódik, ezt az időszakot búgásnak nevezik. Ekkor a kanra a párzási tevékenységhez köthetően menekülésszerű, rohanásra utaló magatartás is jellemző lehet. A párzási időben a kanokat stresszhatás érheti, ami arra készteti a disznót, hogy a szokásostól eltérően viselkedjen, a vágtázó, ‘se lát, se hall’ jellegű rohanás sem ritka.”
A Székely Ügyvédi Iroda szerint a vadászatról szóló törvény alapján a társaság köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdaságon, és erdőgazdaságon kívül okozott kárt.
A bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy az alperes a kár megelőzése, elhárítása céljából úgy járt-e el, ahogy az adott helyzetben elvárható. Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de a kár „egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre” vezethető vissza, a kárt kötelesek megtéríteni. Ezt figyelembe véve ugyanakkor a házaspár ügyvédjének kell bizonyítania a saját felelősségük hiányát.
Az alperes vadásztársaság szerint a vadkan éppen a búgási időszak miatt az általánostól jelentősen eltérően viselkedett. Ezért a balesetet részükről nem lehetett megelőzni, kérték is a kereset elutasítását. Ahogy fogalmaztak: „az, hogy a vadállat reakcióidőn belül lép ki a közútra, még nem alapozza meg a rendellenesség fennállását”. A vadásztársaság szerint a reakcióidőn túli észlelésnél a baleset elkerülhető lett volna.
Ítélet, majd…
A bíróság megállapította, hogy a vadkan váratlan viselkedése kimeríti a rendellenesség fogalmát, és kellő alapul szolgál „a vadászatra jogosult működési körén belül felmerült rendellenességnek a megállapításához”. Elsőfokú ítéletében a bíróság hangsúlyozta, hogy a helyszíni szemle szerint a motorosok nem szegtek szabályt, azaz részükről „semminemű közrehatás nem volt megállapítható”.
Mindezeket figyelembe véve a bíróság megítélte első fokon a 3,2 millió forintos kártérítést, plusz annak kamatát is.
A vadásztársaság nem fogadta el az ítéletet, fellebbezett. Az ügy másodfokon folytatódik.
Letaglózó statisztikákat közölt az autósokról a rendőrség!
