Ilyen egy hétszázezres Honda Civic Coupé

Röviden – Honda Civic 7. gen. Coupé
Mi ez?	A 2000-2005 között készült Civic Amerikában gyártott kupéverziója
Mennyibe kerül?	700 ezer Ft (Németországban 2000 euró) körül indul az eleje, a legszebb, megkímélt példányokért akár másfél-kétmilliót is elkérnek
Melyik motor jó bele?	1,7 literes, benzines blokkal készült, a fix vezérléses 120, a változó (VTEC) 125 lóerővel
Mi van helyette?	Hasonló stílusú amerikás kompakt kupék: Chrysler/Dodge Neon kétajtós, Chevrolet Cavalier kupé, Opel Calibra. Esetleg Astra G Coupé vagy kétajtós Impreza

A tavaszi fáradtság is nagyon kellemetlen dolog, de van egy autóbuzikat, leginkább férfiakat sújtó, kevésbé ismert szindróma, ami szintén tavasszal szedi áldozatait: a Hirtelen Felindulásból Történő Autóvásárlás. Nem tudom, hogy az egyre inkább erőre kapó nap gonosz sugárzása, a felbolyduló hormonháztartás vagy a nyíló virágokból áradó bódító illatanyagok váltják ki ezt a tünetcsoportot, de tény, hogy létezik.

Ilyenkor az ember régi autója rozsdásabbnak, koszosabbnak és unalmasabbnak tűnik, mint valaha, ugyanakkor sorban jönnek szembe az autóhirdetések neten, újságban, teszkó-hirdetőtáblán, amik mind álmaink autóját hirdetik. Érdekes, hogy ilyenkor nagyon sok autó képes álmaink autója lenni, meggyőződéssel állítjuk óriási dízel kombikról, pici városi GTI-kről, kabriókról és furgonokról akár egyidejűleg, hogy mindig is erre vágytunk. Tudom milyen ez, én is szenvedtem tőle párszor – egy barátomat, Józsit viszont teljesen le is győzte a szörnyű kór. Vett egy autót, egy olyat méghozzá, amiért ő – most, tavasszal még – rajong, de amiben a külső szemlélő nehezen látja meg a tutit. Elmondom szépen sorjában, hogy történt.

Mi legyen a Ka helyett?

Józsi és barátnője eleddig egy Ford Ka-val járt (ezzel), ami el is rohadt, kicsi is, gyenge is volt az iskolából kinőtt, munkába autózó párnak. Valami sportos, de takarékos kocsit kezdtek nézegetni helyette, ami biztonsággal meg tud tenni úgy öt éven át napi száz kilométert ingázáshoz és ad némi élményt a hétvégi autózáshoz is.

Józsi először Celicákat nézegetett, azt szeretett volna, az egymilliós keretből pont futotta volna a német hirdetési oldalakon található legolcsóbb, de szemre még elviselhető példányokra. Jött azonban egy – okos – tanács a családból, az Öregek Tanácsától: nem csak megvenni kell ám a kocsit, van pár szervizmunka, amit szinte biztosan azonnal el kell végeztetni. A keret tehát úgy módosult, hogy a kocsi legfeljebb 7-800 ezerből kijöjjön, a többi pénz már üzemeltetésre kell.

A japán modellhez viszont továbbra is ragaszkodtak. A sokak által javasolt Jazz jó lett volna, de egyszerűen nem tetszett a párnak. Civicek, Corollák, Mazda 323-asok és extremitásként egy-két Hyundai Coupé tűnt fel sorra esténként a keresőablakban, mígnem jött a tavasz és a hormonok sürgetése, a tettek mezejére kellett lépni, egyszerűen MUSZÁJ volt autót venni – ez a HFTA. Ahogy lenni szokott ilyenkor, az első autót nem vették meg, annyira tré volt (Civic ötajtós, kéken füstölő motorral), de mivel a második már jobb volt, mint az első, a kór győzött és Józsi minimális alkut követően (775-ről 740 ezerig) az eladó markába csapott. A szervizkeret egy része a vezérműszíj cseréjére fog elmenni (szintén helyesen), de a rövid menetpróba után én úgy látom, a maradékot se lesz gond elkölteni. A repedt szélvédővel a novemberi műszakin nem megy át a kocsi, egy ilyen ablak úgy 50 ezer forint, ráadásul nem is lesz egyszerű beszerezni. A kinyúlt kézifék-bowden is cserés, aggasztóan csikorognak az üzemi fékek is, nagyon lent fog a kuplung és ott vannak a pörsenések, amikkel kezdeni kell valamit.

Mi ez a szürke kupé?

A Honda Civic hetedik generációja (2000-2005) talán a legszürkébb széria volt a Civicek krónikájában. Ez a kupé sem kívül, sem belül nem nyújt szinte semmi izgalmat a tekintetnek, az egyetlen akceptálható objektív érv, amit Józsi fel tudott hozni, ez volt: Látod a seggét? Ezért vettem meg!

Ez a Civic még csak nem is echte japán modell, a Honda amerikai leányvállalata gyártotta, főként az amerikai piacra. Márpedig ott a Honda az olcsó, takarékos autót jelenti, a sportosság, az élvezetes vezetés közel nem kötődik annyira a márkához kint, mint itthon.

2620 mm tengelytávon két ajtóval is tágas, négy személy számára komfortos utazást biztosít a kocsi, a beszállás hátra sem nehéz a hatalmas ajtókon át. A 441 literes csomagtér is kilóg a kompakt kategória átlagából, a hatalmas fenék nem csak esztétikailag hasznos a Civicen.

Motorból kettő volt a kocsihoz, méghozzá elég fura választékot képezve. Ugyanazt az 1,7 literes blokkot ugyanis fix vagy változó (a Hondánál VTEC néven ismert) vezérléssel kínálták, 120 vagy 125 lóerővel, 152 vagy 154 Nm nyomatékkal. A VTEC-kivitel papíron egy kicsit takarékosabb és tisztább, természetesen ez volt az újabb változat, az ekkoriban bemutatkozó Stream egyterűben is ezzel találkozhatunk. Józsi autója az egyszerűbb verzió, de ez is 16 szelepes, hondásan finoman jár, szívesen pörög, a motortérben pedig semmi olajszivárgás, sáros kosz nincs. Ez nem volna méltó egy japán autóhoz még 13 évesen és egy motorcsere után sem.

Ami miatt mi nem vettük volna meg

A szürke Civicben minden működik, futóműve, kormányzása, fékei is a könnyed, japánosan dinamikus, bár amerikásan komfortos autózást segítik. A plüssülések kényelmesek, a kocsi nem zajos, klímája működik, egyelőre hét litert eszik, ami a Ka után sokkal magasabb komfortot jelent azonos étvágy mellett. Kellemes vele az élet. Józsi, te innen ne olvasd tovább!

Mi itt a Vezessnél ezt a Hondát mégsem vettük volna meg, akkor sem, ha pont ilyen kocsit kerestünk volna, akkor sem, ha valami hasonlót ebben az ár- és méretkategóriában. Egyrészt a Civic törve volt, elég brutálisan. Ezt az eladó sem tagadta, nehéz is lett volna:

A törést motorcsere is követte. Ez nem lenne baj, ha teljesen megbízható előélettel kaphatnánk meg egy ilyen autót, de a Németországból 2013 novemberében behozott kocsi a Honda szerviz-adatbázisában 150 ezer kilométerig, 2007-ig szerepel. A csatt utána történt, tehát fogalmunk sem lehet arról, hogy a 190 ezer kilométer az órában és a cserélt motor mit is takar valójában. A japán autók (akkor is, ha amerikaiak) belül nagyon sokáig egyben maradnak, nehezen válik kiültté a kárpit, valahol 150 és 400 ezer kilométer között, ha kicsit is vigyáznak rá, megáll bennük az idő.

Aztán: rozsdállik. Egyelőre nem nagyon, de a tipikus helyeken vészt jóslóan, úgy, ahogy egy garázst alig látott autó szokott:

Ezek a kis rohadások nem ijesztőek, de előjelzik, hogy hamarosan, ha csak nem kerül garázsba az autó (és ez a kocsi öt évig nem fog), jön a többi ilyen is. A vékony japán lemezeknél jellemzően nem is lassan.

És végül: ez a Honda egy általánosan leharcolt, nem gondozott autó benyomását kelti. Nincs széthullva, de érezni, hogy magyar autó, amit behoztak, használtak és a következő vizsga előtt eladják. Egymilliós keret ugyan nem sok egy öt évig használandó kocsiért, de azért lehet belőle válogatni, kint is: manapság ugyancsak bejáratottan megy már a magánimport, 2000-2500 euróért pedig japán, 120 ló körüli kocsikból elég nagy a választék a Mobilén. Mondjuk pár tippem most, ezekben a pillanatokban is lenne (lett volna) Józsinak:

1500 euróért ugyanez, 240 ezer dokumentált kilométerrel, rozsda nélkül

2300 euró, meg még haza is kell hozni, de 150 ezer a kilométer, dokumentált friss vezérműszíj-cserével

Persze egy német vagy holland kocsi majdani megvásárlása nem enyhíti az azonnali Hirtelen Felindulásból Történő Autóvásárlás-lázat, de úgy nézem, megérte volna kirándulni egyet, mielőtt elköltötték a kocsi árát egy más által behozott, kicsit már elmagyarosodott Hondára. Akárhogy is, sok boldogságot az ifjú párnak az új, khm, autóhoz, és ne legyen igazam: ne jöjjön ki az a rusnya rozsda mindenütt szerte a kasztnin, úgy, ahogy szerintem sajnos a napi használatban bizony ki fog jönni.