Ikarus, amely megelőzte a korát

A 242-es egy kísérleti jármű volt, melyet az Ikarus az ’60-as évek végén fejlesztett ki a városi közlekedési igényeknek megfelelően. Ez a változat nem sokkal azután született meg, hogy elindult a legendás 200-as sorozat gyártása. Ennek ellenére számos dologban eltért a nagy számban gyártott, ugyancsak városi igényeknek megfelelő Ikarus 260-astól.

Alacsonyabb padlószint
A legfontosabb eltérés az volt, hogy a 260-asnál alacsonyabb padlószinttel rendelkezett, ami forradalminak számított akkoriban.  A jármű hátuljába szerelt Rába D 2156 HM6U típusú fekvő, soros elrendezésű, 192 lóerős (141 kW) dízelmotor lehetővé tette a fellépési szint csökkentését. Ennek köszönhetően csak egy lépcsőfokot kellett volna megmászni az utasoknak, szemben a 260-asokkal. A 242-es továbbá a szóló és csuklós 200-asokkal ellentétben farmotoros volt. Ez a műszaki megoldás a városi közlekedésre tervezett buszok esetében csak a 400-as típuscsaládnál jött vissza az Ikarusnál, a ’80-as évek közepén.

Összpontosítsuk erőinket
A 242-es szériagyártása nem indult be, mivel a kor gazdaságpolitikai felfogása miatt csak egy típus fejlesztésére lehetett koncentrálni. A döntéshozókat az sem hatotta meg, hogy a busz a lipcsei vásáron aranyérmes lett, így csak egy nullszéria készült el belőle. Mindez szomorú, hiszen a 242-es a kor színvonalát meghaladó gyorsulási és fékezési képességekkel rendelkezett.

Nagy szocialista ipar
A prototípus 11 méter hosszú és 2,5 méter széles, de 49 centiméterrel alacsonyabb volt a 260-ashoz képest. Mindez a típuscsalád tagjaitól eltérő megoldásokat követelt a karosszéria kialakításánál. A 242-es szekrényváza rácsos önhordó szerkezetből, illetve nagyrészt zárt négyszög keresztmetszetű hegesztett csőprofilokból állt. Ugyanakkor a teljes vázszerkezetet korrózióvédő bevonattal látták el. A 200-as sorozat többi tagjához hasonlóan ezt a modellt is légrugókkal gyártották. A jármű megépítésénél természetesen felhasználták az egykori nagy szocialista ipar vívmányait is. Így például a gólyosmenetű, hidraulikus rendszerű kormánymű a Csepeltől érkezett, míg a működtetéséhez szükséges energiát a motorra épített ZIL-130 típusú hidraulikus szivattyú biztosította. A sebességváltót pedig a Pragától szerezték be, míg a tengelykapcsoló szintén a Csepeltől érkezett.

Megvilágított lépcsők
A típuscsalád többi tagjához hasonlóan a 242-est jobb oldalt dupla, míg bal oldalt szimpla ülésezéssel szerelték. Az ülések acélcsővázakból, illetve formahab mintázatú műbőrrel készültek. A duplaülések egyébiránt az 260-as és 280-as modellektől eltérően egybe voltak építve, ami hasonlatos az egykoron Budapesten közlekedő ZiU trolikban alkalmazott megoldáshoz. A megfelelő komfort és szellőzés érdekében a 242-est is három darab nagyméretű tetőszellőzővel látták el, de a 260-ashoz hasonlóan a prototípust is elhúzható ablakokkal szerelték. Újdonság volt ugyanakkor a lépcsővilágítás, mely sajnálatos módon nem lett a szériagyártás része.

A fentieket összegezve elmondható, hogy ha a 242-es bemutatását követően szériagyártásba kerül, akkor talán más irányt vett volna a 200-as típuscsalád fejlesztése. A prototípus ígéretes paraméterekkel rendelkezett, kevés hátrányai között említhető a viszonylag keskeny hátsó ajtó.