Hajnali 3-kor jöttek a rendőrök. Irány a börtön!

„Éppen a szomszédom kislányának a szülinapi ebédjére voltam hivatalos. Autóztam hazafelé” – kezdi történetét Andrea. Akkoriban módosították a környékünkön a forgalmi rendet, ezzel több évtized után egyirányú lett a  Columbus utca. A negyvenes fotográfus azonban rutinból autózott, így elvétette a helyes bekanyarodást, eggyel későbbi utcába fordult be. Csakhogy az Amerikai útra ott éppen tábla tiltotta a balra kanyarodást.

Emlékei szerint a hétvége miatt minimális forgalom kóricált akkor körülötte, de ma is azt mondja, ez persze nem menti fel őt a szabálytalankodás alól.

Nyugodtan autózott tovább, mintha mi sem történt volna, rutinosan befordult a Korong utcába, majd onnan végre a Columbusba. Nem késett volna le a tini partijáról, ám ekkor megszólalt mögötte egy rendőrségi sziréna.

Mi a probléma? Több probléma is van!

Civil külsejű, hófehér rendőrségi jármű volt három egyenruhással, meglepte Andreát, hogy mögötte állt egy ilyen kocsi. „Általában körbe szoktam nézni szabálytalanság előtt, hogy nem látja-e valaki, pláne rendőrök. Nem keresem a kihívásokat.”

A sziréna megszólalásakor pont hazaért, automatikusan befordult volna háza kertjébe, de az egyenruhások jelezték, konkrétan rá villogtak. Elsőre Andrea úgy tett, mintha nem értené az egészet.

-Jó napot! Mi a probléma?
-Jó napot! Hát, több probléma is van. Szabálytalanul fordult az Amerikai útra, majd indexelés nélkül kanyarodott be a Columbusba.
-Az irányjelzés elmulasztását nagyon furcsállanám, mert rosszul viselem a magyar autós társadalom irányjelzési szokásait. Akkor indexelnek sokan, amikor már okafogyottá vált, rám pedig ez nem jellemző.

„Valójában könnyen lehet, hogy nem irányjelzőztem, minden esetre próbáltam nekik hetet-havat összehordani, ami nem volt nehéz, mert tényleg akkor változott a forgalmi rend. Mondtam, hogy az új még nincs benne a véremben, 20 éve máshogy közlekedem itt, meghívásom van ebédre, siettem, stb., elnézést. Végül a szabálytalan bekanyarodást teljesen elismertem, az indexelés elmulasztása ellen sem tiltakoztam, hiszen nem emlékeztem, csak furcsálltam kicsit.”

Miután túl voltak ezen a körön, jött a nagyobb baj. Kérték a papírokat, és kiderült, hogy két éve lejárt a jogosítványa. Pontosabban a rendőrök számára derült ki, Andrea tudott a mulasztásáról.

„Ekkor bevetettem nekik, hogy hát a jogsin két dátum van, elöl az okmány érvényessége, hátul az én érvényességem. Nagyon nehezen tudtam eljátszani ezt a szerepet, hogy őszinte legyek, nem is sikerült hitelesen, mert a rendőr is látta, hogy én pontosan tudom, lejárt ez már régen.”

Onnantól kezdve az volt a játék, meséli Andrea, hogy akkor ő most nagyon gyorsan megcsináltatja a jogsit, meg is kérdezte a rendőröket, hogy mi a teendője. „Az egész helyzet annyira abszurd volt és nevetséges, hogy végül nem akartak ebből nagy ügyet kreálni. Nem is vitték el az egészet 50 ezres bírságig, kaptam egy 8 ezer forintos csekket, majd könnyek között, félig nevetve elváltunk egymástól.”

A csekket természetesen nem fizette be, pontosabban ez nem annyira természetes, mondja ma, de a lényeg, hogy a feledés homályába merült.

Hölgyem, most visszük Pálhalmára! Hmmm…, oké, de jöjjenek vissza reggel

Sok idő eltelt ezután, hónapokig koptatták a pesti autósok Zugló útjait.

Egyszer csak hajnali 3 után becsöngetett Andreához két rendőr. A kutyái ugattak, amikor pizsamában lesétált hozzájuk, ő állt a zárt kertkapu belső oldalán, az egyenruhások kívül. Ezúttal valódi, kék-fehér rendőrautó villogott a háza előtt, az egyneruhások URH-jából mondatfoszlányok szálltak szét az alvó utcában.

„Elvisznek Pálhalmára, mondták. Tényleg nagyon megijedtem, az nem színház volt, ugyanis éppen ott van az édesapám bejelentette lakcíme, azt hittem, vele történt valami. Ráadásul nagyon hivatalosan kezdték, hogy én vagyok-e én, miközben én meg azt kérdezgettem, hogy mi történt az apuval, mi történt az apuval, amit meg nem értettek ők. Nem értették, hogy miért kérdezgetem ezt. Végül kiderült, a pálhalmai börtönbe kell velük mennem, 24 órára.”

-Hmmm…, oké, de jöjjenek vissza reggel. Addigra összeszedem magam, összekészítek egy 24 órás motyót, és lerendezem a kutyáimat.
-Ez nem így működik hölgyem, most elvisszük önt Pálhalmára.
-De hát most éjszaka van. Hadd ne menjek éppen most börtönbe.

Olyan 15-20 percig ment a zárt kertkapu két oldalán állók között a huzavona arról, hogy megy, vagy nem megy. Andrea szerint ő egyáltalán nem volt biztos benne, hogy csak egy napra akarják rács mögé csukni, ráadásul a rendőrök azt sem tudták pontosan, hogy ő mit vétett. Egy befizetetlen csekkről tudtak, állítólag levelet is írtak, és állították, hogy keresték őt napközben is, de hiába, ezért jöttek vissza hajnalban.

„Lehet, hogy írtak, lehet, hogy nem, nem akarom meghazudtolni őket. De ott és akkor semmilyen papírt nem adtak a kezembe, és tényleg úgy éreztem, ez nem 24 óra lesz.  Azért akartam ebben biztos lenni, mert egy napra talán még be is mentem volna, már csak azért, hogy egyszer kipróbáljam.”

A zárt kertkapu biztonságában, no meg saját bizonytalanságában ekkor felcsöngette a szomszéd nénit, hogy hát mitévő legyen. Édes pillanat volt, mosolyog most Andrea, ugyanis a kedves szomszéd felajánlotta, hogy bemegy vele a börtönbe, el is kezdett öltözködni, de a rendőrök leintették azzal, hogy ez nem taxi.

Mázli

Kompromisszum született: a közben teljesen felöltözött szomszéd néni marad, Andreát viszont elviszik a rendőrök a Fogarasi úti hipermarketbe, ami mázlijára akkor még éjszaka is működött, sőt, újabb mázlijára éjszaka is nyitva volt a postája. A rendőrök ugyanis hoztak egy 8 ezres csekket annak ellenére, hogy nem tudták, mit vétett a börtönbe szállítandó egyén. A hipermarket postája mentette meg végül attól a kalandtól, hogy megismerjen egy valódi börtönt belülről.

Nem ért véget ezzel a hajnali affér, a hipermarketből a Stefánia úti kerületi kapitányságra vitték Andreát, ami nyugis volt a korai órán, itt kétoldalas jegyzőkönyvet vettek fel az egyenruhások.

„Ennek befejeztével megkérdezték, hogy hazavigyenek-e. Mondtam, köszönöm, jól fog esni egy kis séta. Fogtam magam, és szépen haza sétáltam.”

És akkor jött egy újabb, vastagabb csekk

Talán 7-8 nap telhetett el az ügy újabb fordulatáig, ami szintén meglepetés volt Andreának. Arról ugyanis szó nem volt hajnalban, hogy ki kell fizetnie az egyébként nem taxi rendőrautó néhány kilométerét.

Kapott egy újabb, immár 14 ezres csekket, amin ez szerepel: „elővezetés költsége”.

„Csak, hogy tisztán lássunk, az, hogy engem megbüntettek, mert szabálytalanul kanyarodtam be, meg nem indexeltem, meg lejárt a jogosítványom, rendben van. Sőt, nagyon kedves dolog volt a részükről, hogy mindezért csak 8 ezres csekket adtak. De az furcsa, hogy kifizettetik velem, hogy elvittek a postára, majd utána bevittek a kapitányságra.”

-Itt van előttünk a csekk, látom, nem fizette be ezt sem – mondom Andreának.
-Azóta sem fizettem be, és nem is fogom. Illetve… nem tudom, hogy mi lesz, ha megint kijönnek hozzám ezért. Majd felhívom magát!

Közel sem egyedi a fenti történet. Nemrég a Vezess.hu újságíróját ítélték elzárásra „befizetetlen” közlekedési bírság miatt úgy, hogy ő bizony befizette a csekket. Itt a meglepő sztori dokumentumokkal, fotókkal.