Sok magyar rajongó kedvence, Rob Huff második szezonját tölti a Ladánál. A tavalyi grantás szenvedést idénre egy új autó, a Vesta és valódi eredmények váltották fel. Huff a hatodik, illetve a negyedik helyről vághat neki a vasárnapi futamoknak. A LADA Sport meghívására beszélgettünk a 2012-es világbajnokkal a Hungaroringen.
– Miben más az idei Lada Vesta, mint a tavalyi Granta volt?
– Száz százalékban. A tavalyi Granta aerodinamikailag egy fostalicska volt, viszont a Vesta egy vérbeli versenyautó. Ezeket a TC1-es túraautókat ezerféleképpen lehet beállítani. Két, egyenként félórás szabadedzés túl kevés ahhoz, hogy megtaláljuk az optimális beállítást az adott pályához. Ezért fontos, hogy továbbjussunk a kvalifikáció első szakaszából, hogy az extra körök során nyert adatok segítségével tovább tudjuk finomítani a kocsit, a beállításokat. Most, hogy a tesztelést erősen korlátozzák, minden egyes kilométerre szükségünk van, amit edzésen, vagy versenyen meg tudunk tenni.
Simon István kollégánk a Hungaroringen készített interjút a Lada gyári versenyzőjével
– Így van, csak utána motorhiba miatt nem tudtam folytatni az időmérőt. Már az első tesztkörök után éreztem, hogy ez egy jó versenyautó. Marokkóban egész hétvégén a kormányszervóval szenvedtünk. Itt, a Hungaroringen eleinte gondjaink voltak a jobb első felfüggesztéssel, emiatt az első szabadedzés ment a kukába. A többi edzés után viszont egészen jól állunk: a legjobb hétben végeztem délelőtt az esőben, majd szárazon is az időmérőn. Ahhoz képest, hogy milyen rövid idő alatt kellett átállítani a futóművet esősről szárazra, a mérnökeim ragyogó munkát végeztek.
– Korábban versenyzett a BTCC-ben, ami a világ egyik legkeményebb túraautós bajnoksága. Hol magasabb a színvonal, Angliában, vagy a WTCC-ben?
– Egyértelműen itt, a világbajnokságon. A teljesítménybeli elvárások minden téren magasabbak a WTCC-ben, úgy technikailag, mint a versenyzők felkészülését tekintve. Borzasztóan nehéz kitűnni a mezőnyből, ezt csak akkor tudod megtenni, ha tényleg a legjobb autót vezeted néhány évig, amihez nekem volt szerencsém a Chevrolet-nél. A Chevynek négy év felkészülésre volt szükség, mire dominálni tudott. Ugyanez a célunk most a Ladával.
A tavalyi Granta aerodinamikailag egy fostalicska volt, viszont a Vesta egy vérbeli versenyautó – mondja idei versenygépéről a 2012-es túraautó-világbajnok
– Semmi rosszat nem mondhatok rá, régóta haverok vagyunk. James több mint 20 éve versenyez túraautókkal, és attól, hogy most éppen nem nyer, még kiváló és gyors versenyző. A mi szakmánkban egyébként mindig tanul valamit az ember. Minden évben új autót kell megtanulni, ahhoz kell igazítani a vezetési stílusunkat, és ebben mindketten jók vagyunk. Van egy fiatal orosz csapattársunk, Mihail Kozlovszkij, aki tavaly rettentően balszerencsés volt, idén viszont határozottan gyorsult, fejlődött, vagyis az alapok rendben vannak.
A kasztnit az AvtoVaz fejleszti, a motort pedig az ORECA Franciaországban. Hosszabb távon működhet egy ilyen távkapcsolat?
– A csapat fejlett infrastruktúrájának köszönhetően ez nem okoz problémát. Mindkét helyen kiváló, képzett mérnökök dolgoznak, mindkét fél igyekszik a lehető legjobbat nyújtani. A Lada és az ORECA is komoly tapasztalatokkal rendelkezik a saját szakterületén, ennek az eredménye a mostani hatodik rajthely – akkor is, ha az egyik ellenfelünk (Hugo Valente) büntetése miatt nyertünk egy pozíciót a rajtrácson.
A Chevynek négy év felkészülésre volt szükség, mire uralni tudta a mezőnyt. Ugyanez a célunk most a Ladával – nyilatkozta Huff munkatársunknak
– Eredetileg egy hároméves fejlesztési tervet tűztünk ki az új autóval. A Chevrolet-vel négy évig uraltuk a WTCC-t, de előtte négy évet végig kellett szenvednünk, hogy eljussunk odáig. Az ilyesmihez idő kell. Nézze csak meg a Citroënt: tavaly óta ők a nyerők, de 16 ezer kilométert teszteltek, mielőtt nekivágtak volna 2014-nek. Egy kicsit trükköztek is, mert ahhoz, hogy elfogadják a WTCC-ben a TC1-es szabályokat, mind a három gyártó beleegyezésére szükség volt, és a Citroën, finoman szólva, nem kapkodta el a választ. Csak lebegtették, hogy beszállnak-e vagy sem, aztán mire bejelentették, hogy indulnak, három teljes szezonnak megfelelő kilométert raktak az autókba a teszteken.
– Két éve nyerni tudott a Hungaroringen, egy nem éppen penge SEAT-tal. Milyen emlékei fűződnek Mogyoródhoz?
– Ha a Hungaroringre gondolok, az első, ami eszembe jut, a rajongótábor. Több ezer szurkolója van (Michelisz) Norbinak, ami teljesen normális, de én azt is érzem, hogy a magyar emberek az autósportot imádják, nem csak őt. Ami magát a pályát illeti, lehetne valamivel szélesebb, hogy kicsit többet tudjunk előzni, a sikánt pedig legszívesebben átvágnám. Az első kanyart viszont szeretem. Kiváló előzési pont, 2013-ban körbeautóztam a külső íven Bennanit, azzal nyertem meg a futamot.
Rob Huff egy bögrét és ezt a pólót kapta ajándékba magyar rajongóitól. Bal oldalt Barbara, Huff mellett Éva és édesanyjuk, Zsuzsa
– A két legfontosabb dolog, hogy megértsem és megbízhatóvá tegyük az autót. Ha ezek rendben lesznek, jönni fognak az eredmények. Tavaly két versenyt nyertem, egyszer második lettem a Grantával, ami túlsúlyos és lomha volt, köze nem volt az igazi TC1-es versenyautókhoz. De valahogy mégis összehoztuk, hogy mi tartjuk a makaói pálya körrekordját egy olyan versenyről, amin a Citroënek és a Hondák is ott voltak. Az autósportban mindig meg kell ragadni a kínálkozó lehetőségeket, és ha előttem adódik egy, nem fogok tétovázni.
– Tudja, miért ennyire népszerű a Lada Magyarországon?
– Hogyne, a régi rendszerben a Lada volt talán a legjobb, egyben a legnépszerűbb autó Magyarországon. Az orosz márkának óriási hagyományai vannak önöknél, ezt mindig érezzük, valahányszor ide jövünk versenyezni. Nagyon örülök, hogy a sok narancs-fekete és magyar zászló mellett sok piros – vagyis, most már sárga – ladás lobogót is látok a lelátón.
