Ezt láttuk az Isztambuli Autókiállításon

Igazán dicsőséges vállalkozás egy országtól, ha nemzetközi autókiállítás szervezésébe fog. Persze veszedelmes is, kisebb mértékben ugyan, mint egy olimpia, de hasonlóak a kockázatok. Ha a szervezés nem sikerül jól, a rendezvényt legfeljebb országon belül lehet sikeresnek eladni, de kifelé nagyon ki fog lógni a lóláb.

Nagyon köszönjük a meghívást az idei Istanbul Motor Show-ra a szervezőnek, a Tüyap Exhibition Centernek. Rendkívüli élmény volt kilátogatni ebbe a fantasztikus városba. Igazán szépre, tisztára, profira sikerültek a standok (ami persze leginkább a márkák érdeme), és még egy világújdonság leleplezését is láthattunk, a török gyártású Fiat Aegeáét. (Jó ez így leírva.)

Voltak szép lányok is a standokon, volt internet a szobánkban is, a sajtóteremben is. De voltak pillanatok, amikor úgy éreztük magunkat a rendezvényen, mintha a karakószörcsöki búcsúban döbbentünk volna rá, hogy ez azért nem Disneyland, hiába szerepel úgy a reklámplakátokon:

Május 21-ére és 22-re szólt a meghívás, ezek voltak a közönségnapok előtti sajtónapok a program szerint. A megnyitó 8 óra 5 perckor kellett volna, hogy legyen, tegnap, de mivel másfél órát csúszott, mi lekéstük, mert addigra már a félig-meddig megnyitott standok között császkáltunk. Sebaj, nem vesztettünk sokat, mert a helyi öltönyös figurák mind törökül beszéltek, totalcaros kollégánk beszámolója szerint pedig a tolmácsgépek nem nagyon működtek. A beszédek angol nyelvű leiratát tegnap délre, majd tegnap estére ígérte a sajtós kapcsolattartó úr (aki főnökével, Kurukafa ASSZONNYAL egyetemben kiválóan, de gyakorlatilag egyedüliként beszélt angolul az általunk megkérdezett szervezők, kiállítók tömegében), természetesen ma reggel 10-ig még nem kaptuk meg. Biztos nagyon szépeket mondott Lázár János és Seszták Miklós török pandantja, sose tudjuk meg.

Ez itt a programfüzet:

Ez az összes érdekesebb számadat a programfüzetből, a kiállításra vonatkozólag:

145 ezer m2 a kiállítási terület, 25 ezer kültéri, 120 ezer beltéri
14 csarnok van
1987-ben 10 üzletember alapította meg a helyi gépjármű-importőri egyesületet
ennek ma 29 tagja van, 45 márkát képviselnek
28800 kVA/h-s energiafelvétele van a kiállítási csarnokoknak

A csillogó-villogó, Salamon tökéhez hasonlatosan ragyogóra törölgetett autók között sem igazi újdonság (leszámítva a Fiatot), sem egzotikus helyi modell nem volt. Törökország belesimult az autóipari globalizációba, nincsenek már jópofa lokális gyártmányok, csak világautók, minden mennyiségben. Attól, hogy a Dacia Logant itt Renault Symbolnak hívják, nemigen dobban meg az autóbuzi szív.

A helyi piacról, a kocsik áráról szinte semmit nem tudtunk meg a szalonon. A kiállítók közül egyedül a Daciánál sikerült kisírni pár információt, tengerésznyelven, persze. Íme, ennyibe kerülnek Törökországban az olcsó kiskocsik:

A legérdekesebb stand egy helyi tuningcég tárlata volt. Később megnéztem a cég honlapját, és még érdekesebbnek kezdett tűnni az Onuk nevű vállalat: a nyitóoldal grafikus menüjében egy tuningautó, egy hajó és egy légvédelmi löveg közül lehet választani! Ez már valami! (Egyébként minden menüpont alatt nagyon mókás a tartalom, érdemes lapozgatni.) A standot őrző úr viszont, naná, nem tudott angolul, még arra a kérdésre se volt képes választ adni, amikor ujjammal a kissé Porsche-paródiaszerű, de azért a szemnek nem kellemetlen kocsira mutatva megkérdeztem: base, basis – Lotus Elise?

Mindenesetre a rontás ellen védő Kék Szem, a törökök nagyra tartott amulettje a szériafelszereltség része az Onuk S56-on:

Míg a két angol és egy francia kollégával (ennyien képviseltük a nemzetközi sajtót, mi ketten a Vezesstől és Dani a Totalcartól voltunk a legnagyobb külföldi újságíró-delegáció) kissé szomorúan nézegettük a tavalyi, tavalyelőtti vagy öt évvel ezelőtti Genfi Autószalonról már ismert modelleket, a standok között komoly tekintettel, döngő léptekkel haladtak a helytartók és a nagy török cégek vezetői, megtekintettek mindent és elégedetten bólogattak.

Ismerve a török féldemokrácia működését, ez volt az igazán fontos a szervezőknek, nem feltétlenül a nemzetközi elismerés a sajtó és a kiállító cégek részéről. Szóval az Isztambuli Autószalon bizonyára legalább olyan sikeres vállalkozásnak minősíttetik majd a hazai sajtóban, mint mondjuk nálunk a magyar fizetős autópálya-rendszer reformja, a trafiktörvény vagy a Várkert Bazár.

A mai napra terveztünk egy autógyár-látogatást Bursába, a gigantikus Tofas-gyárba, ahol a mi Doblónkat is készítették. Kiváló slusszpoén az út végére, hogy ez a török autóipar zseniálisan pont az Autószalon idejére időzített átfogó dolgozói sztrájkja miatt elmaradt, így már délelőtt elindultunk hazafelé Isztambulból. Reggel, helyi idő szerint kilenc óra tízkor még be akartunk nézni egy fotózós-sétálós körre a szalonra. Hiszen tegnap este még azt mondták a szervezők, hogy ja, bocs, 21-e volt a VIP-nap, majd 22-e lesz az igazi sajtós. Nos, ez a látvány fogadott minket:

Tüyap Exhibiton Group, köszönjük a meghívást! Fiat Professional, köszönjük a Dobló Cargót az útra! Isztambul, köszönjük a csodás hangulatot, az élményeket! Török vendéglátósok, köszönjük a kebabokat és az ayrant! Kedves olvasók – köszönjük a figyelmet. Természetesen a hazaút kalandjairól és a kimaradt érdekességekről még beszámolunk. Güle güle mindenkinek!