A németek összesen 213 ilyen monstrumot készítettek a második világháború alatt, hogy segítségükkel bevegyék Nagy-Britanniát, és onnantól kezdve nem sok esélye lett volna a szövetséges országoknak. De mint tudjuk, nem így történt.
A Messerschmitt Me 323 Gigant a második világháború idején alkalmazott német repülőgép, ami a sima Me 321 szállító vitorlázó átalakított, motoros változata volt. Ez volt a háborúban használt legnagyobb szállítórepülő. Hossza 28,5 méter, szárnyfesztávja 55,2 méter, magassága 10,15 méter, szárnyfelülete 300 m2, súlya 27 tonna.
A Junkers és a Messerschmitt 1940. október 18-án kapott megbízást arra, hogy rövid időn belül egy jövőbeni Nagy-Britannia elleni invázió során használható nagyméretű szállító vitorlázó kifejlesztésére tegyen javaslatot. A német hadvezetés komoly elvárásokat támasztott az új repülőgép teherbírásával szemben. Képesnek kellett lennie a német 88 mm-es légvédelmi- és páncéltörőágyú, féllánctalpas vontatók, teherautók, valamint a PzKpfw IV közepes harckocsi szállítására.
A Junkers már 1940 őszén elkészítette a Ju 322 Mammut terveit, de csak egy prototípust építettek meg, a csupaszárny kialakítású vitorlázó repülőgépből. A Messerschmitt által készített Me 231 vitorlázóból ugyan több példányt gyártottak, de a nagy mérete miatt nehézkes és veszélyes volt az üzemeltetése, vontatásához ugyanis több motoros repülőgépre volt szükség.
Több tanulmány és egy 4 motorral felszerelt Me 321 vitorlázóval végzett próbák után döntés született arról, hogy a szállítórepülőt 6 darab francia Gnome-Rhône 14N csillagmotorral szerelik fel. Szerencsére a motorok a megszállt Franciaországban rendelkezésre álltak, így csak szállítási költség merült fel, és a szárny megerősítése után egyszerűen beépíthetőnek bizonyultak.
A 14 hengeres, kétkoszorús, léghűtéses csillagmotor maximális teljesítménye 880 kW (1180 lóerő) volt, 2650-es fordulatszámon. Na ebből volt hat darab.
A motorok mellett mindkét szárnyban egy-egy kabint alakítottak ki a fedélzeti mérnök számára. A motorok kezdetben kéttollú fa légcsavarokat hajtottak, a későbbi példányokra háromtollú fém légcsavarokat szereltek. A Me 321 négykerekes főfutója helyett a Gigant nyolckerekes főfutót kapott.
A gép tömegközéppontja a hátsó futó vonalába esett. A futóművek kialakítása megkönnyítette a tábori repülőtereken történő üzemeltetést. Teherbíró képessége elmaradt a vitorlázó változatától, hasznos terhelése 10-12 tonna volt. Felszálláshoz gyakran használtak startrakétákat. A legyártott Me 321 vitorlázók egy részét átépítették motoros változattá, de a Me 323 Gigantok többségét már eredetileg is motoros gépként kezdték el építeni.
A háború vége felé Magyarországon is állomásozott néhány darab.
(forrás: foxtrotalpha.com, Wikipédia)
