Egy kora nyári szombaton egy teljes napon át tekertünk keresztül-kasul Budapesten. Zuhogott az eső, de nem csak ezért emlékszem vissza rá örömmel.

Igenis a méret számít (és az a jó, ha kicsi) 1
Igenis a méret számít (és az a jó, ha kicsi) 27 A tudatos fogyasztóvá válás egyik első lépcsőfoka, hogy tisztában legyünk saját magunkkal. Én például macerás ügyfél vagyok: imádom az innovatív, nem szokványos ötleteket, de kiver a víz a felkapott divatcuccoktól. A trendeket a legkevésbé sem követem nyomon, de ha mégis, azt is csak azért, hogy tudjam, mit kell nagy ívben elkerülnöm. Amikor minden élő ember sommelier-tanfolyamokon képezte magát, a látszatát is kerültem annak, hogy értek a borokhoz (ez egyébként könnyen ment, hiszen nem), most a kézműves sörök divathullámát igyekszem nem meglovagolni, ami nagyobb lemondással jár, de az ember legyen következetes, és ha már a gyereknevelés terén nem tudott hű maradni az elveihez, legalább az élet lényegtelen területein hozza meg ezt a látszatintézkedést.

Tamáskodva

Amikor tehát a Brompton kerékpárok hazai importőre egy egész napos városi kalandtúrára invitált, vonakodva fogadtam el a meghívást. Az egész program ugyanis rendkívül trendi volt: adva van rögtön a termék, amelyről tudjuk, hogy a brit királyi család sarjaitól kezdve Hollywood környezettudatos celebjeiig rengeteg híresség kedvence. Aztán maga a rendezvény, amely a tulajdonosok természetszerűen diffúz köréből igyekszik valamiféle összetartó közösséget kovácsolni – értem én, hogy a hiba az én készülékemben van, és ez valójában jó dolog, hogy így működnek a márkaklubok, az internetes fórumok meg a bélyeggyűjtő szakkörök, na de ha utálom a pacalt, akkor attól még nem fogom szeretni, hogy egyébként jó, mert utálom.

Hátizsák méretűre hajtogatott Bromptonok

Hátizsák méretűre hajtogatott Bromptonok

Ezért is jó, hogy a Bromptonokat kultbringaként emlegető sajtóanyag csak a rendezvény után került a kezembe, mert ilyen minőségében a legkevésbé sem érdekelt volna, ellenben használhatónak ígérkező városi (sőt, országúti, de erről majd később) közlekedési megoldásként annál izgalmasabb a dolog.

Nem először foglalkozunk a Bromptonnal: írtunk róla elméleti okosságokat, és beszámoltunk a Brit Nagykövetség elé prezentált hazai sajtópremierről is. A műszaki információkat ezekből a cikkekből kimazsolázhatják az olvasók, itt inkább a személyes benyomások dominálnak majd. A sajátjaim, és másoké. Például Attiláé, a későbbi nyertes csapat oszlopos tagjáé, aki saját elmondása szerint legalább fél tucat összecsukható alternatívát végigpróbált, míg végül kikötött a Bromptonnál, vagy a nagykövetség munkatársaié, akik a Union Jack színeire fényezett, szolgálati Bromptonnal intézik apró-cseprő hivatalos ügyeiket a belvárosban.

Így is szállítatók, bár erre bármilyen bringa képes.

Így is szállítatók, bár erre bármilyen bringa képes.

Járja egy mondás a repülősök körében: az a gép, amelyikre öröm ránézni, szépen is repül. Az elv aerodinamikai megközelítésben helytálló lehet, a szárazföldi közlekedés dimenzióiban azonban nem érvényes: a Brompton bizony esztétikai kihívásokkal küzd. Arányaival ugyanúgy nem tud mit kezdeni a konvenciókhoz szokott szem, mint az ezredfordulós Fiat Multiplával, az utóbbi negyed évszázad egyik legélhetőbb autójával, de példának okáért Michael Phelps alakját is nehezen tudnánk rávetíteni Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmányáre, pedig lám, pályafutása során 18 olimpiai és 26 világbajnoki aranyat hozott neki idomtalansága.

Kinyitva

Az a helyzet, és ezzel nagyjából le is lövöm a slusszpoént, hogy a Brompton azért működik, mert hülyén néz ki. Ez persze csak a képlet egyik fele, de az ülés-kormány-pedál háromszög pontosan úgy állt, mint saját 28 colos bringámon. Helyesbítek: akár úgy is beállítható, hiszen a Brompton a legkülönfélébb fazonú férfi és női nyergekkel, több, teljesen eltérő geometriájú kormánnyal kapható. Miután megtaláltuk a nekünk való konfigurációt, ugyanúgy tekerhetünk, mintha teljes méretű városi, trekking vagy versenybringán ülnénk, használati szempontból édes mindegy, hogy mekkora kerekek vannak alattunk. Illetve persze hogy nem mindegy: a kis átmérőjű kerekekkel sokkal fordulékonyabb a kerékpár, miközben a kisebb pörgettyűhatásból adódó stabilitásvesztés mértéke jóval kevésbé veszélyes, mint azt első ránézésre gondolnánk.

Adam Kettle-Williams, a Brit Nagykövetség vezető tisztviselője és a követség kék-fehér-piros Bromptonja

Adam Kettle-Williams, a Brit Nagykövetség vezető tisztviselője és a követség kék-fehér-piros Bromptonja

A használati és élvezeti értéket (és persze a vételárat is, de erről majd később) jelentősen növelik a kerékpárra szerelhető, egyedi csatlakozós kiegészítők és opciós extrák. Esőzsák, kiskosár, agydinamós, kondenzátoros fényszóró, csomagtartók és megszámlálhatatlan olyan fineszes megoldás szerepel a tartozéklistán, amelyek némelyike csak furmányos brit elméből pattanhatott ki – személyes kedvencem a szerszámkészlet, amelyet használaton kívül a vázcső üregében, mágneses rögzítéssel rejthetünk el.

Amszterdami vagy londoni felhasználók könnyedén elboldogulnak a váltó nélküli alapverzióval, Pesten bőven elég a hátulváltós, háromfokozatú rendszer, ha azonban Budán (Veszprémben, Pécsett, Sátoraljaújhelyen, Tihanyban – egyszóval dimbes-dombos vidéken) is akarunk közlekedni, elkél előre egy kettős szorzó. Az így kapott hat fokozatot elég szélesen osztották el ahhoz, hogy érzésre a Szépvölgyi úton is felvigye az embert, de akár a robogókkal is lépést tudjunk tartani a Körúton (mármint ha rendes kondiban vagyunk). Külön előnye a rendszernek, hogy álló helyzetben is váltható (sőt, váltáshoz illik egy pillanatra abbahagyni a tekerést), így lámpánál állva szerencsétlenkedés nélkül kapcsolhatunk vissza a tartós egykerekezést is engedélyező első fokozatba.

Összecsukva

Bromptont persze nem azért vesz az ember, hogy kerékpározzon vele, hanem hogy gondtalanul és kompromisszumok nélkül kerékpározzon vele.

A Széll Kálmán tér káoszában remekül navigálható volt a kiskerekű bringa

A Széll Kálmán tér káoszában remekül navigálható volt a kiskerekű bringa

Bringának ugyanis a Blaha Lujza tértől a Széchenyi-hegyig tartó túra tapasztalatai szerint kiváló a cucc, összecsukható bringának viszont egyenesen zseniális. A folyamatról készített videóim a digitális enyészet martalékává váltak, de a lényeg, hogy ha egyszer elsajátítottuk a harcművészeti formagyakorlatok összetettségével vetekedő műveletsort – azaz nagyjából az ötödik nekifutásra -, egyetlen perc alatt aktatáska méretűre kompaktálható a gép, amely ráadásul megáll saját, erre a célra rászerelt görgős lábain, a nyereg alja fogantyúként szolgál, a láncot pedig körbeveszi az egész paksaméta, így akkor sem kenné össze a ruhánkat, ha akarnánk. Járulékos előnyként oldaltámaszra sincs szükség: egy lendületes rántásra a Brompton maga alá húzza hátsó kerekét, letámasztja imént említett görgőit, és stabilan áll, mint a cövek.

Hogy ez mi mindenre jó, a bevezetőben már említett, civilben ügyvéd Attila nyomán vázolom, aki jó fél évtizede csak Bromptonnal közlekedik a városban: lakatja nincs is, mindenhová viszi magával az összehajtott bringát. Tárgyaláson, bíróságon elfér az asztal mellett, étteremben, színházban beadja a ruhatárba – vesd ezt össze a full size kerékpárok lopási statisztikáival, és nem is kell tovább magyarázni a dolgot. Nyaralásnál megint ott a pont: ráhúz egy védőburkot, és annyi helyet sem foglal a csomagtartóban, mint egy kézipoggyász, mi meg bénázunk a drága pénzen vett kerékpár-szállító rendszerekkel.

Kifizetve

Kína helyett angliai gyártás, tucatnyi szabadalmaztatott megoldás, cserélhető gumiblokkokat alkalmazó, állítható keménységű hátsó rugózás, fineszes kiegészítők, plusz a már említett kultceleb státusz: mindez együtt azt jelenti, hogy a Brompton nem olcsó. Hogy mennyire, az attól függ, milyen váltót, nyerget, kormányt, satöbbit kérünk hozzá. Alaphangon ott van a nagynevű, középkategóriás utcai kerékpárok mezőnyében, felső árhatárról pedig nem érdemes beszélni egy olyan kerékpárnál, amelynek több alkatrésze (nyeregcső, hátsó vázháromszög, első villa) is rendelhető titánból.

Dizájnrészletek és praktikus megoldások

Dizájnrészletek és praktikus megoldások

Ha valaki rendesen ebben a szegmensben keresgél magának bringát, a klasszikus alternatíváknál praktikusabb, bár talán kevésbé fennkölt opció lehet a brit transzformer, amely ugyan nem hirdeti gazdájáról fennhangon, hogy pénzes macsó, viszont attól sem kell félnünk, hogy átvertek és kamu Bromptont vettünk, a bonyolult szerkezet és a szűk gyártási tűrések miatt ugyanis eddig egyetlen hamisított Brompton sem bukkant fel a világban.

A ráció vége: országúti világbajnokság kiskeréken

Egy dolog a városi túraverseny, na de miért akarná bárki is megkerülni a Velencei-tavat Bromptonon, ráadásul időre? Például azért, hogy kvalifikáljuk magunkat a jövő évi, Londonban megrendezendő világbajnokságra. A városi barangoláson elnézőek voltak a szervezők, a vébén azonban szigorú dress code van érvényben: brit úriemberhez méltó gúnyában kell rajthoz állni, azaz kötelező a zakó, ing és nyakkendő – nadrágból persze megfelel a rövid.

A rajt hagyományosan a Le Mans-i mintát követi: a versenyzők futva érkeznek meg összehajtott kerékpárjukhoz, kinyitják azt, nyeregbe pattannak, és mehet a verseny. A hazai kvalifikációra augusztus 29-én kerül sor.