A motorba csak vizet kell tölteni, egy liter elég 500 kilométer megtételéhez. A belsőégésű, hagyományos szerkezetű motor hidrogént éget, a víz bontása pedig elektromos árammal, egy akkumulátorral történik.
„A motorbicikli előnye, hogy a vízből nyert hidrogént használja fel, ezért kipufogógáz helyett kipufogógőzt termel. Ez lehetővé teszi, hogy a továbbiakban ne szennyezzük a levegőt szén-monoxiddal, és egyéb környezetszennyező gáztermékkel” – fejtette ki a feltaláló.
Miért nem járunk mindannyian vízautóval?
Mielőtt a gonosz olajtársaságok aknamunkájára, vagy titkos szervezetek, gyíkemberek ármánykodására gondolnánk, sokkal hasznosabb belegondolni a ma ismert világunk felülírhatatlan fizikai törvényeibe.
„Ez egy állandóan visszatérő történet (lásd: Gróf Spanyol Zoltán vízautója): ahhoz, hogy a vizet hidrogénre és oxigénre bontsuk fel, energiát kell befektetni. Amikor a kitermelt hidrogént elégetjük, a hidrogén az oxigénnel vízzé rekombinálódik, és az energia egy részét visszakapjuk. De a termodinamika törvényei szerint a visszanyert energia nem lehet több, mint amennyit a szétválasztásba belefektettünk, következésképpen ez a folyamat egyszerűen alkalmatlan energiatermelésre.
Azokat, akik korábban azt állították magukról, hogy ezen az úton sikerült energiát előállítaniuk, nagyjából két csoportra lehet osztani: Vagy botcsinálta természettudósokként magukat is becsapták, vagy az átverés nagymesterei voltak.” – írja a szkeptikus.blog.hu
Akit bővebben érdekel a téma, a BME tájékoztatója tökéletes kiindulópont lehet a vízautó kérdéskörében.
