Levegőben úszó buszt készítettünk a csehekkel

A rendszerváltás előtt gyártott Ikarus 553-as minibusszal több alkalommal foglalkoztunk már, legutóbb épp egy olyan példány került elő idehaza, melyet büfés kocsiként lehet hasznosítani. De hogyan születhetett meg a tervezők fejében ez a tyúkketrecre emlékeztető autóbusz a legvidámabb barakkban? „Együttműködés, kooperáció. Ezeket a szavakat mind gyakrabban halljuk, olvassuk a tudományos élet, a műszaki világ, az ipar, a technológia hírei között és ugyancsak gyakran lehetünk tanúi a járműgyártásban megvalósított eredményes együttműködésnek” – olvasható a korabeli Autó-Motor hasábjain a típus születésével kapcsolatos hír.

Prágai szerződéskötés
De miért és kivel kellett együttműködnie az Ikarusnak? Az 553-as hivatalosan az 1977-es brünni (vagy brnói) gépipari vásáron mutatkozott be. A helyszín nem véletlen, hiszen a magyar gyártó a prágai székhelyű AVIA-val szövetkezett a típus kifejlesztésére. A két cég első körben négy darab prototípus készített, melyeket 1976-ban kezdtek tesztelni. A sorozatgyártásra vonatkozó szerződést egy évvel később írták alá a csehszlovák fővárosban.

Kis-nagy busz
A hat és fél méter hosszú jármű általában 19-22 utasüléssel készült, kiviteltől és felhasználási területtől függően. Az utastér kialakításának különlegessége volt, hogy a sofőr mellett is lehetett utazni, mivel az oldalsó ajtót általában az A-tengely mögé helyezték el. A kényelemről sokat elárul a kerékfelfüggesztés: a mellsők gömbcsuklókból, tekercsrugókból és teleszkópos lengéscsillapítókból, a hátsók pedig hosszanti, félelliptikus laprugókból és teleszkópos segédrugókból álltak.

Érdekesség, hogy 1979-ben modern szóval élve elég nagy promóciója volt a típusnak, hiszen az Ikarus és az Autóker egy légkondicionált, Saviem-alvázas buszt mutatott be egy pedagógusokból és tanácsi vezetőkből álló csapatnak. A látványos bemutatóra még gyerekeket is vittek, akikkel a modell tágasságát is könnyedén lehetett prezentálni. A korabeli Autó-Motor azt is kiemelte, hogy kifejezetten gyermekszállításra kialakított kivitel 38 óvodás korú gyermek és 9 csecsemő szállítására volt alkalmas úgy, hogy vezető melletti helyet megszüntetve, zárt vezetőfülkével építették meg az autóbuszt.

Alacsonyabb fogyasztás
Az 553-asokat csehszlovák gyártmányú motorokkal szerelték. A francia Saviem-licenc alapján gyártott négyhengeres, 3319 köbcentiméteres AVIA-dízelmotorok 80 lóerős maximális teljesítményre voltak képesek. A motorokhoz 4+1 fokozatú, szinkronizált mechanikus sebességváltó csatlakozott. A szocialista szaksajtóban közölt adatok alapján elmondható, hogy a jármű 13,5 litert fogyasztott 100 kilométeren. Ez azért is kedvező eredmény, mert még a gyári típuslapon is 20 l/100 km-es érték szerepelt. Megjegyzendő, hogy ezzel a gépészettel az 533-as 77 kilométer/órás maximális sebességre volt képes.

A magyar és csehszlovák üzemeltetők részére több mint ezer példány készült ebből a típusból, ugyanakkor az Ikarus nyugati piacain nem volt túlságosan népszerű az 553-as. A modellből sorozatgyártásban a közel-keletre is készültek különféle kivitelű változatok, ezeket azonban leginkább Saviem főegységekkel értékesítették.

Miért lehet ezeket a volt szocialista buszokat szeretni? Mert beül az ember és hirtelen a gyerekkorában találja magát. Érzi a kárpitok, a farostlemezek és a műbőrrel bevont ülések illatát. Visszagondol a osztálykirándulások hangulatára, amikor előkerültek az alufóliába csomagolt párizsis zsömlék és a citromos-cukros fekete teák, a túró rudik és Maci sajtok.