Ismerős a táj. Pálinkafőző erjedő cefrével, hullámos cseréptető alatt bebukott vállalkozások emléke, kavargó por, csendet megtörve vakkantó kutyák. Tipikus kép Borsod és Szabolcs határán, de az egyik volt csirketelep drága kincseket rejt.
A videóból kiderül, honnan indult, hova tart a Csirketelep
Legnagyobb sikert idén a Bad Belzig városában tartott IV. Nemzetközi Ikarus Találkozón ért el a polgári csapat. Az első díját kapta meg a Légi-közlekedési Kulturális Központ (LKK) Malév színeket viselő Ikarus 250 luxus autóbusza.
A két „csapat” együttesen mutatta be nemzetközi porondon munkájuk gyümölcsét, amely a legszebb és ráadásul legmesszebbről érkezett autóbusznak járó serleggel jutalmaztak.
Béke Antal bárkinek inspiráló példa lehet, aki ki akar törni a mindennapi mókuskerékből. Kemény munkával, megszállott kitartással, elhivatottsággal, és egy csipetnyi őrülettel ott is az álmainknak élhetünk, ahol más csak a kilátástalan pusztát lát.
Az első szerzemény, az öreg Robur, mellette letakarva egy végtelen ciklusba került projekt.
Aranyi Péter, házi szakértőnk gondolatai a videóról
Van néhány Ikarus 55-ös is, melyet a köznyelv „bözsibuszként” ismer, ezek egy időben nagy számban közlekedtek a hazai volánoknál, de a KGST-országokba is exportáltak belőlük. Ez az egyik legnépszerűbb típus az oldtimerek terén, ez alatt azt értem, hogy ezt újítják fel a buszfanok a legszívesebben, ebből van a legtöbb megmentett példány.
Ex-BKV-s Ikarus 260-as, de akad ex-miskolci busz is a csirketelep udvarán, valamint egy Ikarus 280-as ex-Hajdú Volános csuklós busz is. Az általa említett Ikarus 256-os a 200-as széria egyik legnépszerűbb típusa volt, közel 23 ezer darab készült belőle magyar, orosz, NDK-s és lengyel exportra.
Annyit még hozzátennék, hogy a buszfelújítás nagyon drága dolog, ha valaki nem annyira jártas benne, így a lengyelek sikertelenségét valahol megértem. Ha nem értesz a fényezéshez, ha nem tudod, hogy kell egy karosszériát helyreállítani, ha nem tudsz lemezelni, illetve ha nem értesz az erőátviteli rendszerekhez, akkor kb. ennyiféle szakembert kell megfizetni.
A fényezésre egy Ikarus 31-es esetében kapásból egymilliót mondanak, a régi korabeli üléseket pedig nagyon nehéz reprodukálni, mert kezdenek már kihalni azok a szakik, akik ehhez értettek. A régi cuccokhoz kevesen értenek már idehaza, pl. a Csepel-motoroknál doktorként tekintenek Wamzer Jánosra, aki akár Szlovákiából is hoz neked olyat, ami jó lehet a buszba, de ez is költség ugyebár. Általánosságban elmondható, hogy olcsó megvenni a bontóra váró buszt, de drága felújítani.
Antal körülbelül annyi buszt szedett össze, hogy ehhez iszonyat nagy csapat kellene. Igaz, hogy ha eladná a felújított buszokat, akkor egyenként 10-25 milliót is kérhetne értünk, mert a német piacon van akkora kereslet most a régi buszokra, hogy meg is vennék.
