A XX. század első évtizedei robbanásszerű fejlődést hoztak a közlekedésben. A fejlett világ habzsolta az olajat, a sebességgel karöltve nőtt a zsúfoltság, mindenki gyors, erős, mutatós kocsikra vágyott. A biztonság kérdése elkerülte a társadalom figyelmét, a halálos balesetek száma rohamosan nőtt. Az azonnali lassulással járó ütközések túlmutattak az emberi szervezet tűrőképességén, az evolúció nem szokott hozzá a 80 kilométer/óráról tizedmásodpercek alatt megálló belső szervekhez.
A korabeli kutatók ismeretlen területtel álltak szemben, az első kísérletek Detroitban a Wayne Állami Egyetemen zajlottak. A kezdetleges töréstesztek az emberi test viselkedését vizsgálták határhelyzetben, a legkézenfekvőbb alanyokkal, a tudománynak felajánlott holttestekkel.
A koponyába, mellkasba rögzített gyorsulásmérővel értékes információkat nyertek arról, pontosan mekkora erőhatás okozhat halálos sérülést a különböző területeken.
Nyugalom, a képen élő, bár magát cefetül érző ember szerepel. Lawrence Patrick, a Wayne Egyetem tudósa magát is tesztalanyként használta.
Az egyszerű mechanikai behatásokkal – mellkasnak lendített fémhenger – gyűjtött adatok komoly előrelépést jelentettek, de a megszerzésük módszere nem csak etikailag volt kifogásolható. Általában idős, nem erőszakos halált halt férfiak szolgálták a tudományt tesztalanyként, így demográfiailag nem tudtak pontos, átfogó eredményekhez jutni. Nem elhanyagolható körülmény a holt és élő szervezett közötti különbség, a mérési eredmények pontosságának ez a kikerülhetetlen tényező is gátat szabott.
Egy elterjedt típus a hetvenes évekből
Szerencsére a hátborzongató gyakorlat alkalmazása hamar visszaszorult. Az amerikai légierőnél kísérletekhez használt Sierra Sam elnevezésű töréstesztbábu tökéletesen megfelelt az autóipar céljainak is, így átvették, majd tovább csiszolták az emberi testet szimuláló szerkezetet. Így született meg 1971-ben a Hybrid I. töréstesztbábu, a második, fejlettebb szériát követve pedig a legfontosabb, a Hybrid III-as család 1976-ban.
Kiemelt jelentősége hosszú pályafutásában rejlik, a mai napig ez a változat szolgálja a biztonság fejlesztését világszerte, a Hybrid III a legelterjedtebb bábu a gyártók között. Bár visszaszorult az eljárás, holttestekkel a mai napig végeznek ilyen jellegű kísérleteket, csak az autógyártók helyett már orvosi egyetemek. A Ford ütközés során felfújódó biztonsági öveit is ezzel a módszerrel tesztelték a Michigani Közlekedéskutató Intézetben. A röntgen és a boncolás olyan speciális adatokat ad az emberi szövetek, csontok roncsolódásáról, amelyek egy ilyen újítás bevezetése során kiemelt fontosságúak.
