Mestermű. Nem maga a konstrukció, nem a Ferraritól érkező motor, és nem is a rekordkör a Nürburgringen. Hanem a jelenség, amiben végre újra megcsillan az, amiért az Alfa Romeót szeretjük.
A Giulia megosztó, vitát gerjesztő, szerethető-gyűlölhető jelenség. Végre nem a langyos semmi, végre nem egy erőtlen, halvány próbálkozás. Erről beszélünk, és erről beszélt mindenki, aki megfordult idén a Frankfurti Autószalonon. Egy intenzíven fekvő beteget láttak újra járni, azt a régi, fiatalságáról híres, szeretett rokont, akit már csak némi kémia és pár mesterséges szer tartott életben. A tetszhalott állapotról bármi fejlődés. Az Alfa Romeo Giulia QV pedig egyenesen hipertérugrás.
Miért?
Végre mocskos erős. 510 lovas, 2,9 literes, hathengeres motorját a Ferrari mérnökeinek bevonásával fejlesztette a gyár. A nagy tengelytávú, hátsókerék-hajtású szedán 3,9 másodperc alatt gyorsul 100 km/órára.
Végre könnyű. Nem egy elhízott, pocakos acélhalmaz. 1524 kilogramm! Szénszálas anyagból készült egy sor funkcionális és szerkezeti elem, a kardántengelytől a tetőlemezen át az ülések vázáig. A fékek karbon-kerámia darabok. Alumíniumból van számos vázelem és a futómű, ráadásul teljesen semleges 50:50 arányú súlyelosztással, ami sokat segített a figyelemfelhívó 7:39-es nürburgringi köridő elérésében.
Végre a vezetésről szól minden. A differenciálmű aktív nyomatékvektor-szabályozása és az egyedi hangolású futómű állítólag olyan finom vezethetőséget nyújt, ami szinte feleslegessé teszi az ESP beavatkozását, kormányzása az egyik legközvetlenebb, elől kettős keresztlengőkaros, hátul multilink rendszerű futómű szolgálja a tapadást.
Az apróságok. Ebben igazán erős az Alfa. A vörös indítógomb a kormányon, a lóhere az oldalon az egymáshoz közel tolt pedálok, a funkcionáló diffúzor, az aktív aerodinamikai elemek. Mind-mind azt szolgálják, hogy a jövőbeni tulajdonos büszkén támaszthassa alá, a vásárlást nem csak elvakult érzelmek motiválták.
Naná, hogy nem ez a 79 000 eurós áron kínált olasz őrület fogja megmenteni a márkát. Nem is ez a célja, a Giulia QV inkább egy jól kitalált, okosan végigvitt benzinégető reklámkampány, amivel minden autós médiumban helyet könyökölnek maguknak az olaszok. 7:39, erre mindenki felkapja a fejét, vad vitát kezdenek a BMW-rajongók, kifogásokat keresnek a Porsche-szimpatizánsok, és még nálunk is, ahol régóta nem téma az Alfa Romeo, késhegyre menő vitákat folytatunk, pro és kontra.
Bármennyire is szép, bármennyire is kívánatos, ez még csak egy iszonyat okos és drága blöff, amiről csak akkor derül ki, hogy mennyit ér valójában, amikor majd az első, köznépnek szánt Giulia kulcsa lesz a kezünkben.
Első találkozásunk a Giuliával laza hangulatú, parázs vitát szított. Naná, hogy azt, hiszen egy olasz autóról beszélünk, nagyon szomorúak lettünk volna, ha mindannyian közös nevezőn vagyunk.
Nagyon várom már azt a napot, mert nehéz volt hátat fordítani az autónak, ott volt benne az a nehezen megfogható vonzerő, amit a kígyós-keresztes márkajel hívői a csontjaikban éreznek.