Tavaly őszi balesete után júliusig feküdt kómában Jules Bianchi, az orvosok végül nem tudták megmenteni az életét. A család nehezen tudja feldolgozni, hogy újra Japánban versenyez a mezőny.
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Névleg Szocsiban is ott van
Fotó megosztása:
Bianchi szülei, menedzsere, Nicolas Todt és Gerard Saillant professzor
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
„A baleset óta nem nézem a versenyeket” – mondta Bianchi édesapja, Philippe. „Magyarországon ott voltam a megemlékezés miatt, de ez az egyetlen alkalom. A Japán Nagydíj különösen nehéz lenne, alig egy évvel a baleset után. Elviselhetetlen.”
Philippe Bianchi azóta sem látta a fia balesetéről készült felvételeket. „Még nem akarom látni, ennek még nincs itt az ideje. Egyszer biztosan megnézem majd, de egyelőre nem akarom.”
Bianchi nem akarta kommentálni, hogy az FIA részben a versenyzőre hárította a felelősséget a baleset miatt. „Azért egy kicsit vicces azért kritizálni egy F1-es pilótát, mert gyors akar lenni a pályán” – jegyezte meg ezzel kapcsolatban Bianchi.
„Két hónappal ezelőtt az élet megállt. Most azért küzdünk, hogy fel tudjuk építeni a Jules nélküli életünket.” Bianchi köszönetet mondott azoknak a pilótáknak is, akik elutaztak Jules temetésére.
„Csak Fernando Alonso hiányzott, de beszéltem vele Magyarországon. Annyira megérintette a tragédia, hogy képtelen volt eljönni a temetésre.”