Vezettük: Mini Clubman – 2016

Röviden – Mini Clubman – 2016-os modell
Mi ez?	Családi Mini, kompakt prémium kombi, különleges tálalásban
Mit tud?	Egy családi ötajtós kompakt autó helykínálatát nyújtja a Minik kiváló vezethetőségével, sajátságos hangulatával együtt
Mibe kerül?	7,036 millió a 136 lóerős, benzines, kézi váltós Cooper alapára, kb. 600 ezer forint az automata váltó felára
Kinek jó?	Aki prémium minőségű, tágas kis kombit (ferdehátút) akar, de valami másra vágyik, mint amit a megszokott német és japán márkák nyújtani tudnak

Úgy látszik, most érett meg az idő arra, hogy a 2001-ben a BMW által újrateremtett legendás brit márka valami nyugisabb, konszolidált családi autót is kínáljon az izgága (és még ötajtós vagy terepes változatban is keskeny és szűk) alapmodellek mellé. Az új Clubman már nem egy jópofa gag, mint kettő plusz három fél ajtós törpekombi elődje, hanem egy rendes, normális családi autó. Vagyis dehogy normális: pont az a lényeg, hogy éppen olyan szerethetően bolond ez is, mint a többi új Mini.

Kívül

„Szép”, mondták el a Clubmanről a Mini modellek designjáért felelős előadok sorjában, az összes angol szinonímával megtámogatva ezt az erős állítást. Khm. Szóval, hogy ez szép:

Mindezek után én már csak annyit jegyzek meg szerényen, hogy erre a formára nehéz jó szívvel rámondani, hogy szép. De azt aláírom, hogy a kocsit hamar meg lehet szeretni, ha használni kezdi az ember.

Ez a sokajtós családi autó szélesebb és sokkal hosszabb, mint amit a klasszikus Mini-forma, amit oly jó érzékkel ragadott meg és teremtett újjá 2001-ben a BMW, megengedne. De sebaj, a régi-új márka már rég megérett arra, hogy több legyen annál, mint amit valaha jelentett. És ha egy új Clubman több annál, mint egy eredeti és az megelőző változat volt – hát fáj az valakinek?

Az új Mini Clubman megjelenésével kapcsolatban még meg kell emlékeznünk két fantasztikus gagről. Az egyik, hogy éjjel a bal első ajtó nyitásakor a márka logóját vetíti a földre. A másik, hogy az uszonyantennában van egy piros LED, ami villog, hogy könnyebben megtaláljuk a kocsit a zsúfolt parkolóban.

Két pofonegyszerű ötlet, ami eddig másnak nem jutott eszébe (na jó, a Ford Mustang is képes vetíteni a földre), mégis alapvetően változtatja meg az ember attitűdjét a kocsival kapcsolatban, ha látja.

Belül

A kocsiban bent pedig végképp megengedővé válik az ember: kell a fenének az az egykori szűk, minimalista, minden komfortot és ergonómiát nélkülöző ősmodell, ami a Mini Clubman valaha volt. És itt most nem csak az Issigonis-féle eredetiből kreált minimál-kombira gondolok, hanem az elődmodellre is, ami persze tágasabb és hosszabb volt, mint egy standard Mini, de ehhez a kocsihoz képest egy szűk kaloda.

Az új Clubman 9 CENTIVEL szélesebb a normál, ötajtós mai Mininél. Csomagtartója 360 literes, ami elképesztő barlang ahhoz képest, ahogy a sima Mininél már annak örülni tudunk, hogy ennek az aranyos kis kocsinak egyáltalán VAN csomagtere. A hátsó traktus pedig mind fejtérben, mind lábtérben nem egyszerűen nagyobb, mint az alap-Mini, vagy akár a Countryman, hanem a prémium-kompakt szegmensben (Mercedes A-osztály, Audi A3, BMW 1-es) kifejezetten tágasnak mondható.

Még talán az A-Mercinél 4 (NÉGY) centivel rövidebb autoban tapasztalt (különösen hátul) grandiózus helykínálatnak is nagyobb meglepetés, hogy a semmihez nem hasonlítható, különleges műszerfal az ergonómia követelményét is magas szinten képes kielégíteni.

Persze ehhez kellett, hogy a BMW-k i-Drive-ját immár teljes egészében implementálják a Minibe is, az érintésérzékeny felületű (tehát kézírással bevitt betűk felismerésére is alkalmas) tárcsával együtt. Így már nem gond a barangolás a menüben és a navigációs célállomások gyors, intuitív bevitele.

Az anyagminőség, az összeszerelés minősége, a minden érzékszervünkkel érzékelhető tömörség éppen úgy sajátja a Mini Clubmannek, ahogy az anyacég alaptermékeinek, a BMW-knek. A Minik egyik nagy varázslata, a színváltós belső hangulatfény a vándorló színes pöttyökel pszichedelikus élményt is nyújtó új ajtóbelsővel egészült ki a Clubmanben. (Tessék rákattintani egy képre, a galériát végigkattintgatva mutatunk képeket a tiritarka fényjátékról!) És akkor még nem is beszéltünk a csúcs-Clubmanek csúcs-fícsöréről, a motoros mozgatású, kihúzható combtámaszos, puha, Chesterfield-kanapék ihlette steppelt bőrfoteljeiről. Mmmm!

A szétfelé nyíló hátsó ajtókat inkább nevezném jópofa (érdekes, hogy ez a szó hányszor előkerül, ha a Clubmanről beszélek) hagyománynak, mint valóban praktikus dolognak, de az biztos, hogy a fejlesztők teljesen kimaxolták ezt a jópofaságot. Az ajtószárnyak nyithatók a kilincsek alá rejtett mikrokapcsolókkal is, de a slusszkulcs gombját nyomva tartva is kinyithatjuk előbb a jobb, majd a bal szárnyat, vagy a kocsi alá rúgva (mint a Passatban, Ford Kugában) is nyithatók az ajtók, ha épp tele van a kezünk miegymásokkal.

Technika

A Clubman nagyjából mindenben hozza egy mai prémium kompakt technikai színvonalát. Csak feltöltött motorokkal kapható, a legfejlettebb biztonsági extrákkal szerelhető fel, követőradaros tempomattól parkolóautomatáig. Csak a sávelhagyásra figyelmeztető vagy sávtartó automatika maradt ki az extralistáról – kérdésemre, hogy miért, az volt a válasz, hogy miért pont ez hiányzik nekem, amikor annyi más ott van a listán? Hát ja.

A hifi remekül szól, a klíma csendesen és ügyesen működik, a HMI, mint már említettem, okos és könnyen megtanulható, a konnektivitás magasszintű, a Miniben WiFi-hálózatot is lehet konfigurálni, illetve egy alkalmazással számos infó kinyerhető a kocsiból, akkor is, ha távol vagyunk tőle. No de mi a helyzet az alapokkal, azokkal a retrográd hülyeségekkel, mint futómű, fék, motor, kormányzás?

Jelentem: ez is mind rendben van. Az ezidáig legnagyobb Mini is úgy kanyarodik, mint egy gokart, a szándékosan túlságosan is közvetlenre hangolt kormányáttétellel, az általunk kipróbált kétliteres turbómotor erős és jól reagál a gázra. Különösen szimpatikus, ahogy visszaváltáskor a motorvezérlő elektronika felpörgeti a motort, és 4-ből 2-be visszacsapva, mire a kuplungot ráengedjük, már pont a fokozatnak megfelelő fordulaton pörög a főtengely, nincs rántás, kuplung-kínzó nyisszanás.

Az igazi műszaki újdonsággal, a japán AISIN-től vásárolt nyolcfokozatú, klasszikus hidrodinamikus nyomnatékváltós automatával nincs meg ez az „együtt dolgozunk”-élmény, viszont a váltó annyira gyors, okos, reszponzív, hogy az valami csuda. A legújabb Minit olyan emberek alkották olyan embereknek, akik szeretnek vezetni, akik szeretnek vezetni. Ha értik, mire gondolok.

Vezetési élmény

Üdítően sokat, úgy 500 kilométert autóztunk a Stockholmban és környékén tartott bemutatón. Csak egy motort, a 192 lovas, kétliteres, négyhengeres turbót próbáltuk ki, először kézi váltóval, majd automatával. Svédországban nem nagyon tolerálja a hatóság a száguldozást, a 120-as sztrádák már extrém élménynek minősülnek – hivatalosan.

Szerencsére egy-két kanyargósabb, ám kevésbé ellenőrzött szakaszon azért megérezhettük, milyen parádésan húz a motor még nagyobb tempónál is, mennyire remekül egyben van az egész motor-váltó-kormány-fék szentnégyesség. Aki szeret vezetni, nem csak a kisebb Minikben, hanem ebben az új nagy autóban is megtalálja, amire vágyik.

A zajszint, főleg a gördülés morajának elégtelen elszigetelése miatt nagy tempónál ugyan fülre erősebbnek tűnt, mint egy A3-ban, A-Merciben tapasztaltam, de egy kis riscsajt igazán nem vethet a szemére az ember annak a kocsinak, ami bevallottan a gokartozás élményét akarja megadni egy családi autóban is a pilótának.

Amikor a tempós, húzatós, kanyargós szakasz után a fedélzeti számítógépet is kikerestem a menüben, nem hittem a szememnek. 6,9? Benzinből? Adjunk hozzá fél litert, annyit azért gyakran csal egy boardcomputer – még így is parádés az ára a felhőtlen örömködésnek.

Kinek ajánljuk?

A hétmillióról induló árlistás új Mini Clubmant egy kicsit nehéz megérteni innen, az EU és a Balkán határvidékéről, ahol egy új VW Passat, de már egy jobban felszerelt Golf is a legtöbbek számára luxusautó, a magánvásárlók túlnyomó többsége német szürkeimportból veszi meg családi autóját, a céges flották beszerzői pedig nehezen látnak tovább egy szürke A3-asnál, egy fehér A-osztálynál, ha prémium kompakt autót kell venni egy-egy kiemelt státuszú menedzsernek.

A Mini Clubman egy kicsit a szabadság szimbóluma, a praktikum, a mindennapi használhatóság és a jópofaság, a különleges stílus ötvözete, ahol a vezetés hagyományos élvezete megfér a korszerű biztonsággal és komforttal egy autóban. Egy jobban felszerelt, felöltöztetett automata Mini Clubman ára simán belever a kilencmillióba, márpedig Magyarországon a legtöbb ember, aki megengedheti magának, hogy egy kilencmilliós új autóval járjon, jóval kötöttebb pályán mozog annál, hogy egy olyan „komolytalan” kocsit válasszon, mint egy Mini. Hiszen ENNYI PÉNZÉRT lehet venni egy dízel A4-es Audit is! Az igaz, hogy kulcsnélküli nyitás-indításra, tempomatra már nem biztos hogy futja majd a keretből, na de mégis, egy ánégyes azért mégiscsak egy ánégyes! Van presztízse! A Mini meg…

A Mini meg egy nagyon szerethető, nagyon kedves, kellően feltűnő jelenség, az új Clubmanben már hely is van egy 2+2 fős család számára, és kilenc millióból ki lehet úgy stafírozni, hogy azért valami halvány köze legyen a katalógusban látható, Chesterfield-kanapés bőrfoteles karácsonyfa-változatokhoz is.

Szóval ajánljuk a Mini Clubmant szeretettel azoknak, akiknek van pénzük egy ennyire drága új autóra, de nem akarják ezt a pénzt a szó klasszikus értelmében racionálisan elkölteni, többet ér nekik a pénzre nehezen lefordítható hangulat, mint az unalmasan szürke egyen-presztízs.

Mellette – Ellene
Különleges forma Különleges beltér Agilis viselkedés, remek vezetési élmény Prémium-érzet a kabinban Meggyőző technika Sok jópofa innovatív szolgáltatás Sok hely a hátsó traktusban Elfogadható árazás	Erős gördülési zaj Megszokást igénylő kezelőszervek