Teszt: Mini Cooper D – 2015

Röviden – Mini Cooper D
Mi ez?	A brit-német kisautó legtakarékosabb, ugyanakkor nagyon is sportos és fürge dízelverziója, az új háromhengeres BMW-dízellel
Mit tud?	Erős, játékos, takarékos, jó vezetni és nagyon stílusos
Mibe kerül?	6,184 millióról indul a listaár, de a 600 ezres felniszettel, 300 ezres sportülésekkel, 800 ezres infotainmenttel, stb. a tesztautó kb. 8,5 milla
Kinek jó?	Aki szereti a Minit, szereti a dízeles nyomatékból autózást és szeret spórolni az üzemanyagon

Az előző Miniben még négyhengeres volt az alap-dízelmotor. A gokartélményeket nem ölte meg a kerregés, az 1,6 literes dízellel is Mini tudott maradni a Mini. No de vajon mi történik, ha elveszünk egy hengert a négyből? Vajon nem lesz rossz a hangja? Nem lesz vajon gyenge? És vajon mi lesz a gokartozással? És megmarad-e a prémiumautós hangulat vajon a Wartburgból, ezres Régiswiftből ismerős hengerszámmal?

Hagyományos Mini az új motor körül

Tavaly februárban mutatta be a BMW Csoport az általa újrateremtett brit legenda, az alap-Mini harmadik újkori generációját. A recept már az első modellváltásnál egyszerű volt: legyen az új is olyan, mint az előző volt! Olyan is lett. Aztán olyan is maradt. Az emberek 95%-a valószínűleg még csak tippelni sem mer, hogy egy első (2000-2006), második (2006-2013) vagy harmadik generációs új Minit lát elsuhanni az utcában. Az utastérben kicsit egyszerűbb a tippelés: az új Miniben már nem egy nevetséges levesestányér a sebességmérő középen. A fő műszerek a kormány mögé vándoroltak, a váltókar előtti nagy körben pedig a HMI-rendszer nagy kijelzője kapott helyet, a navi, hifi, telefon információival.

A fura formák az utastérben, az összetéveszthetetlen, egyedi belső – varázslat – egy pillanatig sem megy az ergonómia rovására. Pláne, hogy a menürendszerben már nem egy fura pöcökkel, hanem a BMW-kből egy az egyben átvett, érintésérzékeny felületű tárcsával barangolhatunk. Minden kényelmes távolságban van a vezetőtől (jó, mondjuk ez adottság: egy ekkora kocsiban semmi nem bír messze lenni). Bármilyen kicsi is a kocsi, megmaradtak benne a programozható rádiógombok, amit nagyon értékel, aki régivágású módon nem MP3-at tol, hanem szívesen szörfölget az éter hullámain vezetés közben.  A nagy, jó fogású hangerő-szabályzó gomb is ritkaság manapság az autókban, de a Miniben ott van.

A multifunkciós kormányon is okosan-ügyesen helyezték el a kormánygombokat. A tempomat vezérlése nagyon praktikus: 1-1 km/h plusz a kis nyomás a gombon, 10 a nagy nyomás, és közben el sem kell emelnünk még az ujjunkat sem a kormányról.

A hátsó traktus olyan, amilyen egy Miniben lehet: a fejtérrel nincs gond, de átlagos testalkattal magunk mögé beülve már szűkös a lábtér. 180 centivel már nagyon kompromisszumosan előre kellett húznom a vezetőülést, hogy beülhessek magam mögé. Gyerekeknek való elsősorban, bár kérdés, hogy a kisgyerekes családok közül hányan választanak egy háromajtós Minit.

Jó helyen van az USB csatlakozója, még két pohártartó is elfért középen, az ajtórekeszek is meglepően öblösek. A dupla kesztyűtartót pedig igazán nem várnánk el egy Mini méretű kocsitól – a megoldás még akkor is vicces, ha a felsőben nem fér el egy nagyobb telefon sem.

Technika

Az új Mini ugyan 25 kilóval nehezebb lett papíron, de 116 lóerő és 270 Nm váltotta le a korábbi 1,6-os alap-dízel 110 lóerejét és 240 Nm-ét. A különbség nem nagy, de az új Cooper D kevesebb hengerrel is lényegesen erősebbnek érződik elődjénél.

A másfél literes, háromhengeres, kettős megfúvású turbóval töltött új motor nagyon nyomatékos. Egészen alulról, már 1200-ról is húz, sosem fulladtam le vele, ellenben fent is erős és szeret pörögni. A Stop-Start automatika programozása remekül sikerült, sosem tévesztett ritmust a technika. Remekül harmonizál a kis motor a kis kocsival, jobban, mint a Cooper S erősebb dízele – a kétliteres négyhengerest meghagynám a Countrymannek, Clubmannek, esetleg a négyajtós Mininek.

Az előző Cooper D-hez képest a hosszabb váltóval a 0-100-as gyorsulás ugyan romlott, de rugalmasságban cseppet sem viselkedett lomhábban az autó elődjénél. Sportos városi autózásnál csak az 1-2-3, amit használni érdemes: ez dízeltől ugyan szokatlan, de jó móka. Hosszú az utolsó, hatodik fokozat is: 110-nél forog 2000-et a motor hatodikban. A motor különben nagyon csendes, csak alapjáraton halljuk, tempóban elnyomja a gördülési zaj és a szél. Keret nélküli ablak, ami szép, csak erős szélzajjal jár sztrádán.

Az átlagfogyasztás hajtós, élvezetes vezetés mellett vegyes üzemben 5,8 literre jött ki. El lehetne ketyegni négy és féllel is, a motor simán képes rá, de aki egy kicsit is élvezi a vezetést, úgysem bírja megállni, hogy ne lépjen oda állandóan – az élményért kifejezetten baráti ár ez a hat liter alatti étvágy a kis vadóctól.

Van élmény 3 hengerrel? Vajon?

A sarkokba tolt kerekekkel, széles nyomtávval, mélyre eresztett, a tömegközépponthoz hosszában is, keresztben is közel lévő vezetőülésével a háromajtós Mini alapmodell alighanem még akkor is képes lenne fülig érő szájat eredményező élményt kínálni, ha egy közepes teljesítményű turmixgép motorja hajtaná. A kemény, határozottan csillapító futómű (elöl MacPherson, hátul multilink), a pontosan adagolható, hatásos fék és a képtelenül közvetlen kormányzás kanyarban akkora királyság, hogy szinte másodlagos, mit tud a motor.

Pedig sokat tud: a valóban gokartos alapélményt a hosszú váltóval különleges stílusban teljesíti ki az új háromhengeres. Halkan, remegésmentesen jár, de közben már-már veszélyesen erős is néha. Fehér aszfalton, pláne esőben könnyen elkaparnak a kerekek, az ESP pedig sokat megenged, mielőtt közbelépne, vagyis a Mini hajlamos azonnal kidobni az orrát gázadásra mondjuk egy körforgalomból kifelé. Ez a kis gonoszkodás gyakorlatlan sofőröknek ijesztő lehet, de a kocsinak nagyon jól áll. A Mini Cooper D ettől lesz igazán szimpatikus, hamar megmutatja, hogy nem elkényeztetett öleb, hanem vérszomjas kis terrier. A váltókar mögött megmaradt a hagyományos kézifék, aminek egy ennyire kezes kisautóban bizony megvan a maga szerepe, ha valaki vadulni akar. Gázelvétellel lehet fordítani a kanyarban, kontrolláltan állítható keresztbe, remek játékszer.

A váltókar alatti gyűrűvel választhatunk az alapbeállítás, a Green és Sport üzemmód között. Greenben sem túl erőtlen, Sportban sem túl agresszív, bár az élénkebb gázreakcióval azért gonoszabb. Tulajdonképpen felesleges ez az üzemmód-választó, a Mini mindig gokart marad, de hát a divat nagy úr. Szintén divatos, teljesen funkciótlan, mégis lelkesítőbb a Mini light-show-ja, a változtathatú színvilágú belső világítás.  A fényjáték aranyosan parodisztikus fast and furious-hangulatot ad az éjjeli gokartozásnak.

És nem csak jól vezethető, aranyos és divatos ez a Mini. Sokkal komolyabb autó, mint amilyennek gondolnánk. A minőségérzet, a betonszerű tömörség az egész kocsit áthatja. Semmi nem nyikken-nyekken, semmi nem zörög, a BMW-k se mindig tudnak ilyen egybeöntöttség-fílinget adni. A Mini abszolút hozza a prémiumságot – és ehhez képest valójában nem is olyan magas az ára, mint első pillanatra látszik.

Kinek ajánljuk?

Szó se róla, a Mini nem igazán az az autó, amit józan mérlegelés alapján vesznek az emberek. Tetszik, AKAROM, nagyjából ennyi lehet a döntési folyamat – de azért íme, egy kis táblázatban megmutatjuk, mit lehetne helyette választani és mennyiért, ha a márkaimidzs és a különleges karizma nem, csak a spórolós de élvezetes dízelmotor és a jó vezetési élmény számítana valakinek prémium kisautó-vásárlásnál:

Bár elsőre a Mini tűnik a legdrágábbnak, ez csak azért van, mert messze a legerősebb az alap dízelmotor, ami a brit-német kocsihoz kérhető. Ha a többi prémiumtörpe árát is 1,6-os, 100 lóerő feletti dízellel nézzük meg, mindjárt nem is olyan drága a Mini. (A Fiat 500 és a Lancia Ypsilon is vetélytárs valamelyest, sokkal olcsóbbak is, de ezeknek a lifestyle-miniknek a legerősebb dízelmotorja is csak 95 lovas, igazán erős változat nincs belőlük – bár jellegét tekintve hasonlók az alap-Minihez, mégis más ligában játszanak.)

Aki szereti a Minit, pláne a leghitelesebb, legretrósabb, háromajtós alapmodellt, remekül vezethető, takarékos és erős gokartot kap akkor is, ha az új dízellel rendeli. A teszt után csak azt mondhatjuk: nem kell félni az új motortól, semmivel sem lett kevesebb a hengerszám-csökkentéstől a Cooper D. Sőt!

Mellette – Ellene
Utánozhatatlan stílus Remek vezetési élmény Szerény fogyasztás Korszerű szolgáltatások, gazdag extralista	Magas ár Szűk hátsó traktus