A Mercedes nemigen találta a helyét az elmúlt évtizedben. Meg már előtte sem: valamikor az első A-osztály piacra dobásával (1997) kezdődhetett az a mélyülő-enyhülő, de permanens identitásválság, amelyből végre-valahára mintha kilábalt volna a leghosszabb történelmű autómárka. Számomra legalábbis ez volt a fő tanulsága az idei Star Experience-nek.
Star Experience – az meg mi?
A Mercedes-Benz gyári instruktorcsapata évről évre végighaknizza Európát. Visznek magukkal néhány kis értékesítési darabszámú AMG-modellt és más egzotikumokat is, amelyeket aztán a meghívott kiemelt partnerek, vevőjelöltek és persze az éhenkórász szakújságírók is kipróbálhatnak pár pályakör vagy egy rövid országúti etap erejéig. Magyarországon immár hagyományosan a Zsámbéki Driving Camp vezetéstechnikai központ a helyszíne ennek a kalandnak. Amitől többnyire, megvallom őszintén, már előre ráz a hideg.
A pályán kiderült, mekkora lomha szörny a GLE Coupé és milyen fürge kis gokart a GLA AMG-változata
Szerencsére idén volt egy olyan tematikus kerete a programnak, amely segített abban, hogy ne csak egy hű, de jól megy, há, de jól fordul, hí, de kényelmes – jellegű izét eszkábáljak most itt össze, hanem valami igazán épkézláb és fontos tanulsággal rukkolhassak elő az olvasóknak. Miszerint: a Mercedes magához tért végre!
Mi vagyunk a Mercedes, és ismét tudjuk, mit jelent ez!
A G-modellek nómenklatúrája
Ez a felismerés a Mercedes szabadidő-autó, illetve terepjáró termékvonalának új felállásáról szóló kis előadás közben kristályosodott ki bennem. A Mercinél ugyanis átneveztek egy csomó modellt, rendszert vittek a nevezéktanba. Ezért szűnt meg az ML és a GLK név. Az új, az egész autós iparágban meghatározóvá vált moduláris gyártás, az úgynevezett platformstratégia a Mercin is átsöpört. Ezért aztán, hogy elkerüljék a káoszt, kitalálták, hogy a hárombetűs típusjelzések utolsó karaktere a platformot jelöli, ha pedig még valami információt kell adni, azt majd odaírják a név után.
Így lett a teljes többé-kevésbé terepes paletta egységes jelzése a G (Geländewagen, terepjáró) betű. Az ikonikus, alvázas, két merev hidas félkatonai autó marad a sima G. A GLA az A-osztályra épülő, a GLE az E-platformos modell neve, a GLK utódját pedig immár GLC-nek hívják, hiszen a C-osztály alapjaira épül. A GLE-ből van a sima és a Coupé, ez is világos (sőt, logikusabb, mint a BMW X4-X5-X6 sora). És ez az egységes gondolkodás, ez a rendszeresség mintha nemcsak a katalógusok lapjain, hanem a márka általános attitűdjében is megnyilvánulna.
A GLE Coupé AMG-változata
Harmónia és egységes arculat
Az alapvető stíluselemek minden Mercedesen azonosak, nincs többé (kivéve persze az öreg G-t) duplakerek-szimplatégla zűrzavar a flottában. A műszerfalakon dafke ott van minden új Merciben az ezerszer kigúnyolt, krómkeretes kistévé. És basszus, ettől a következetességtől immár nem gagyiság, hanem tetszetős márkajelleg ez a fura megoldás. Nem csak a G jelzésű autók, a teljes aktuális Merci-flotta A-Klassétól V-Klasséig egységes arculatot tükröz. A legsportosabb modellekben is megcsillan a luxus, a legelegánsabb limuzinokban is megvillan az élmény szikrája.
Akármilyen vonalat is nézünk a nagy Mercedes-mátrixban (kompakt modellek, limuzinok, SUV-ok), mindenütt logikus rendet, műszaki és stratégiai tervszerűséget látunk. Ez a helyrerázódás, a márka magára találása meglátszik az eladási statisztikákban is. Idén az első nyolc hónap európai újautó-regisztrációjában plusz 18%-kal a Mercedes volt a legdinamikusabban növekvő márka a nagy német trióból (BMW: +17, Audi: +8%), piaci részesedése is felzárkózott a másik két márkához az ACEA statisztikái szerint.
Igen, ez mind mi vagyunk! – szól a Mercedes üzenete
Terepgyakorlat
A gyors pályakörökön egyik kocsi kormányától a másikig rohanva azt tapasztalhattuk meg, hogy bár a GLE450 AMG Coupé 367 lóerejével és iszonyú, erősített motorhangjával impozáns vad bivaly, a GLA 45 AMG mellett támolygó, esetlen, ízületi gyulladásos mamut. A kis SUV 360 lóerős, kétliteres fűnyírómotorral szerelt sportváltozata olyan szintű élményt, agilitást ad versenypályán, amelyet nem szokás megkapni egy Mercedestől.
Volt egy kis hegymászás is. Az öreg G felvitt minket épített, közel 40 fokos rámpán és valódi emelkedőn is, és persze, hogy ez volt a valódi élmény. A szűk, kívül-belül szögletes, anakronisztikus, síküveges, elöl-hátul merevtengelyes kövület óriási rugóútjaival sokkal jobban lekezeli az úthibákat, mint a SUV-ok. Hiába tudja papíron szinte ugyanazt a GLC is (mint megtapasztaltuk), a G számára természetesebb a terep és kevésbé zötykölődik benne az utas rossz úton.
A két merev hidas veterán nem csak ügyesebb, kényelmesebb is durva terepen, mint a SUV-ok
Nem az volt a fura, hogy a G milyen jó terepjáró, hanem hogy a GLA is hol nem képes elmenni
Jó, egy Swift is így lépne le a rámpáról, de azért hatásos a mutatvány
No és milyen a legújabb G-modell?
Megtanultuk tehát a leckét: a GLC is C-platformos modell. Vagyis a Mercedes új kis SUV-jában ott a légrugós futómű, amilyen ebben a méretkategóriában senki másnak nincs. A GLK utódja az összes fontos műszaki újdonságot is megkapta, amit a szedán: sávtartó automatika, kilencfokozatú automata váltó került bele. A kényelem is szintet ugrott, a motoros magasságállítású fejtámla és a szintén elektromos kormányállítás már nem csak a nagyobb modellek tulajdonosainak privilégiuma lehet.
GLC a felhők előtt
