Baktériumspórákat figyeltek meg amerikai egyetemi kutatók, és megállapították, hogy azok iszonyatos mennyiségű vizet tudnak felvenni, miközben többszörösére növelik saját méretüket. A folyamat során elképesztő erőt képes kifejteni a spóra, ami elég ahhoz, hogy megemeljen egy magánál jóval nagyobb tömegű testet, vagy a jelenséget megfordítva – azaz a nedves spórát kiszárítva – összehúzódásra késztessen egy rugalmas hordozóanyagot.
A Columbia University tudósai ez utóbbit kihasználva nagy mennyiségben vittek fel spórákat egy rugalmas szalagra, és lám, szemmel megfigyelhető, mérhető méretváltozást tapasztaltak: a szalag megfeszült, elernyedt. A jelenséghez minimális mennyiségű nedvesség is elegendő: épp csak egy kis pára is beindítja a folyamatot.
A jövőben megvalósulhatnak a tavak felszíne fölé telepített baktérium-erőművek, de addig is kicsiben demonstrálták a folyamat mechanikus potenciálját: egy kerékre baktériummal impregnált lapokat szereltek, majd a kerék egyik felét párás környezetbe helyezték. Az összehúzódó, illetve kitáguló lapok felborították a tömegelosztás egyensúlyát, és megforgatták a kereket. A folyamat ekkor újraindul, gyakorlatilag addig, amíg teljesen ki nem szárad a nedves közeg.
Innen már csak egy lépés volt gördülő alvázra szerelni a mókuskereket, és egy áttétel segítségével útnak indítani a baktériumtelepet. Ezt az alábbi videón nagyjából 3:20-tól figyelheted meg.
Ha így nem is fogunk soha autót hajtani, az elv később alkalmas lehet elektromos áram fenntartható, emissziómentes fejlesztésére, amiből aztán nyugodt szívvel utazhatunk hagyományos villanyautóval.
