Az már mégsem járja, hogy egy autó, amely deklaráltan fajtájának leggyorsabbja, csupán egy laboratóriumi papírt mutathasson fel ennek igazolására – valami ilyesmi bizonyítási kényszer motiválhatta a Bentley mérnökeit, amikor a Continental GT Speed egy példányával nekivágtak az ausztrál pusztaságnak, hogy a valóságban is igazolják a modell végsebességét.
A kísérlet helyszínéül a Stuart Higway-t választották. A 2834 kilométeres út jelentős részén szigorú sebességkorlátozás van érvényben, ám egy 276 kilométeres szakaszán mindenki annyival megy, amennyivel nem szégyell – ahogy Németországban, itt is bebizonyosodott, hogy az autósok többsége képes helyesen megválasztani a körülményeknek megfelelő sebességet (a könnyítés óta mindössze 11 baleset történt itt, egyetlen ember sem halt meg, és soha nem mentek 140 fölött, viszont majdnem mindig ittasan vezettek), így hamarosan még 60 kilométeren feloldják a limitet.Ezen az útszakaszon ült bele John Bowe többszörös bajnok ausztrál túraautó-versenyző a GT Speedbe, és nyomta tövig a gázt.
Amíg a 168 ezer brit fontnyi (74,8 millió Ft) piaci értéket képviselő, 2320 kilós bombázó a 331 km/órás végsebesség felé száguldott, a mérnökök egy csomó érdekes mérést végeztek az autón.
Csúcssebességnél például másodpercenként 216 liternyi hűtőfolyadék mosta át a motort, amelynek temperálásáról iszonyatos mennyiségű levegő gondoskodott: másodpercenként 4700 liter levegő fújt át a hűtőn.
Ilyen sebességnél a közegellenállás a legfontosabb visszatartó erő – nem véletlen, hogy a kabrió csak 327 km/órára képes); a 635 lóerős motorteljesítmény 80 százaléka arra megy el, hogy leküzdje a levegő lassító hatását.
A rekordfutam egyébként mindössze 76 másodpercig tartott. Ennek fényében különösen észveszejtő például a Koenigsegg One-1 bravúrja: az autó 20 másodperc alatt éri el a 400 km/órát. Igaz, a tömeg/teljesítmény arány ott 1:1, míg a Bentley-nél minden egyes lóerőnek 3,65 kilót kell mozgásba hoznia.