Lewis Hamilton a Brazil Nagydíjon képtelen volt megelőzni Nico Rosberget, ezért megpróbálta kihisztizni, hogy a csapattársáétól eltérő stratégiára állhasson át. A Mercedes ezt – tartva magát a 2013 óta érvényes belső szabályaihoz – nem engedte, ahogy fordított sorrendnél is lenni szokott, ezúttal is az élen álló pilóta, azaz Nico Rosberg cserélhetett először kereket, Hamilton pedig követte.
Hamilton szerint belefért volna a rugalmasság, Toto Wolff csapatfőnök szerint nem. „Nem fogjuk felülvizsgálni a szabályainkat, továbbra is egy főstratégánk lesz” – mondta a csapatfőnök.
„Ha rábíznánk a pilótára, hogy szabadon döntsön a stratégiáról, akár minden egyes versenyt elveszíthetnénk. Ez nem egy olyan ösztönvezérelt műfaj, amelyben pillanatok alatt lehet dönteni.”
„Az ösztönök néha működhetnek jól, de az összes adat ismerete nélkül legtöbbször inkább vakvágányra vezetnének. Minden marad úgy, ahogy most van.”
„Szurkolói szemmel nézve természetesen jogos igény, hogy legyen egy kis rugalmasság. De ez különböző feszültségeknek ágyazna meg. Csinálhatnánk úgy is, mint néhány csapat a múltban, ahol van első és második számú pilóta, utóbbi pedig a csapattársa közelébe sem érhet.”
„Mi változtattunk ezen, és néha nehéz is menedzselni, hogy a két pilótánk harcolhasson egymás ellen. Mondhatnánk, hogy akkor mehetünk egy lépéssel tovább, és a saját stratégáik is egymás ellen harcolhatnának, de nem akarunk ebbe az irányba menni.”
„A csapaton belüli viták romboló hatásúak. Eddig sikeresen együtt tartottuk a csapatot, és nemcsak a pilótákat, hanem a teljes utazó és a gyárban dolgozó gárdát egyaránt. És ez annak az elvnek köszönhető, hogy mindig a csapat az első. Úgyhogy csapatként az az unalmas válaszom van, hogy nem lesz semmilyen változás.”
Egyetlen kivétel elképzelhető Wolff szerint. „Hogy mi lenne akkor, ha a bajnokság sorsa dőlne el egy adott versenyen? Erre nincs válaszom, csak azt tudom, hogy mindent megtennénk annak érdekében, hogy még véletlenül se avatkozzunk bele, melyikük legyen az első, és melyikük a második. Soha nem szólnánk ebbe bele.”
