Teszt: DS4 Crossback 1.6 HDI

Röviden – DS4 Crossback BlueHDI 120 (2016)
Mi ez?	A Citroën prémium-almárkájának divatos-terepes, faceliftes változata, alap-dízelmotorral
Mit tud?	Helyes, takarékos, jó vezetni, viszont szűk belül és egy pillanatig sem érezni benne, hogy prémiumtermékben ülnénk
Mibe kerül?	7,085 millió forint az alapár a 120 lovas kis dízellel, kézi váltóval, de a Citroënnél a listaárakat tilos komolyan venni
Kinek jó?	Akinek megtetszik a kocsi, és nem szalad el egyből a listaár láttán, boldog lesz vele

A francia logikát soha nem lehet igazán megérteni, ha autógyártásról van szó. Ez a kis narancsvörös Citroën például már nem is Citroën, hanem egy DS – az idei modellfrissítéssel végképp lekerültek az anyamárka emblémái és feliratai a prémium-szubmárka autóiról. Viszont a presztízsautós törekvéssel ellentétben a szűkös belterű, nyithatatlan hátsó ablakos DS4 egy pillanatig sem kelti olyan termék benyomását, amit egy BMW-vel, Lexusszal, Audival, Infinitivel lehetne összevetni.

A három centivel megemelt Crossback a számtalan kocsiból ismert 120 lovas 1,6 literes HDI-dízellel végképp nehezen skatulyázható be. Mindenesetre a mindennapokban egy kezes, fürge, kellemes kis uniszex autónak bizonyult, amit nagyon tudnak szeretni férfiak is, nők is.

Koncepció

A DS4 a Citroën C4 alapjaira épített, elvileg extra-igényesnek gondolt, valójában átlagos minőségű és átlagos műszaki tartalmú, kifejezetten szűkös utasterű kompakt autó – volt, már 2010-ben, amikor először piacra dobták. Az idei modellfrissítés legnagyobb újdonsága, hogy a PSA-konszern minden Citroën-emblémát lepattintgatott a kocsiról; DS4-ként ennek az autónak már valami hasonló prémiumterméknek kellene lennie, mint a Toyota Lexusainak vagy a Nissan Infinitijeinek.

Ez utóbbihoz hasonlatos az az elképzelés is, hogy miként az idén debütált Q30 is rájátszik a divatos crossoveres megjelenésre, a DS4-ből kreált, megemelt, enyhén SUV-os Crossback változat is felkerült az árlistára. És ebből az új modellből kaptunk mi is egy tesztpéldányt, ezt a narancsvörös kis szépséget.

A kupés farral kedvesen vagány kis kocsi lett a DS4 Crossback. Amerre csak jártam vele, mindenkinek tetszett, és, bár igazából semmi különösebben említésre méltó formai trükk nincs rajta, észre is vették, megnézték, megdicsérték mindenütt. Soha senki nem mondta rá, hogy terepjáró, a szürke műanyagbetétek a kerékjáratokban és az a háromcentis emelés a tömegek számára fel sem tűnik, egyszerűen csak egy helyes, csinos, kedves kocsi a DS4 Crossback az utca népe számára.

Belső

Az utastérben (a lehúzható-feltolható napellenzőtől eltekintve) sem találni a világon semmit, amivel a kocsi méltó lehetne az egykori legendás névadó, a DS19 nevére. Szép, de fantáziától mentes a műszerfal, jól tartanak és kellemes tapintású anyagokkal burkoltak, de bármi másban is elképzelhetőek az ülések. Jól megcsinált, ergonomikus, nem csak németautósan, de egyenesen folkszvágenesen precíz a kivitelezés mindenütt, de nincs az az azonnal érezhető prémium-hangulat, amit még a legfapadosabb BMW vagy Merci is ken-vág bármikor.

A helykínálat már az első traktusban is kimondottan szűkös a kategóriához (Golf-Auris-308) képest, hátul a szűk ajtónyílás, a csekély lábtér határozottan egy mérettel kisebb autónak érezteti a DS4-et. A csomagtartó viszont jó nagy: szükségpótkerékkel 359, defektjavítóval 385 literes. A Citroëneknél már régi trükk, de más kocsiból átszállva ma is jó poén a (feláras) kivehető, zseblámpaként használható raktérlámpa.

Hatalmas, érthetetlen, haszontalan butaság, hogy a hátsó oldalablakok nem nyithatók. Esetleg rá lehet fogni a C-oszlopba erősen beleharapó ablakkeretre, hogy emiatt a formai művészkedés miatt kellett fixre építeni az oldalüvegeket, de már eleve ez a kidudorodás egy értelmetlen, sőt, kényelmetlen hülyeség. Az ablakkeret csúcsa folyton veszélyezteti a hátra beülő felnőttek vagy beültetett gyerekek fejét, arcát, szemét ki-beszállás közben.

Technika, élmény

A 120 lóerős, Bluetec-adalékos 1,6 HDI-vel nyomatékos, erős, bár nem kiemelkedően dinamikus a 14 mázsás DS4 Crossback. A hatfokozatú kézi váltó karjának megvezetése viszont olyannyira precíz, hogy hiába érezni az első pillanattól, nem maga a váltó ennyire csodás, csak a kulissza kiképzésével érték el ezt a hatást a tervezők, a DS4-gyel minden kapcsolás élményszámba megy.

A kormányzás és a futómű is pontos és közvetlen; az emelés dacára a DS4 Crossback kiszámítható, kontrollálható orrtolással persze, de keményen, billegéstől, bólintástól mentesen esik be a kanyarokba és gyorsít ki belőlük. Akárcsak a kistesó DS3, a DS4 emelt verziója is hasonló agilitást mutat a mindennapokban, mint a műfaj éllovasai, a Mini modellek.

A Stop-Start rendszer jól, kiszámíthatóan működik a kocsiban, a klíma huzatmentesen állítja be és tartja a hőfokot, az audiorendszer elfogadhatóan szól – csak hát ez manapság már nem a prémium, hanem a standard kompakt kategória normája. A DS4 dízel fogyasztása a kútnál kiszámolva vegyes üzemben, kifejezetten tempós stílusban közlekedve 5,4 liter volt százon – ez jó érték.

Szolgáltatások

2010-es modell a DS4 és a facelift sem sokat adott hozzá az öt évvel ezelőtti szinthez. A LED-es menetjelzők, a kulcs nélküli nyitás-indítás, a magas szintű mobilos konnektivitás és az érintőképernyős menürendszer a navigációval 2015-ben már nem tűnik fel egy kompakt autóban. Sokkal inkább feltűnik, hogy a kormány mögött a sebességmérőben a kismenü képernyője sima monokróm cucc, nem színes TFT, ahogy az új modellekben szokás.

Az extralista is hézagos, helyenként érthetetlen árukapcsolásokkal. A sávelhagyásra figyelmeztető jelzést csak bőrüléssel együtt rendelhetjük meg. A tesztautóban volt masszázsfunkció az ülésben, de fűtés nem. Követőradaros tempomat, ami a Suzuki Vitarában is rendelhető, a DS4-ben nem létezik, pluszpénzért sem.

A leglátványosabb szolgáltatás a faceliftes DS4-ben a 330 ezer forintos világítás-csomag. Ebben nem is a kanyarkövetős fényszórók vagy a LED-technika a nagy szám, hanem az a bentről kifelé villogó LED-sor az indexekben, ami az Audi R8-ban volt (talán) először nagyon nagy szám pár éve.

A 2015-ös DS4 és DS4 Crossback teljes árlistája és extralistája innen tölthető le (pdf)

Kinek ajánljuk?

A DS4 Crossback annak szól – akinek megtetszik. A márkalegenda még nem elég patinás, a típusjelzés szintén nem olyan bejáratott, hogy népes direkt vevőköre legyen a kocsinak, céges autó vásárlásakor sem ötlik fel a Skodák, Fordok mellett egy DS. De aki egy szalonban megpillantja, beleül, pláne, ha ki is próbálja, könnyen beleszerethet. És akkor jöhet az alku, mert a DS4 árlistája legfeljebb tárgyalási alapnak tekinthető; ez az alábbi táblázatból is elég gyorsan megállapítható:

A hétmillió feletti listaár nem komoly, sőt, még a nem-Crossback dízel DS4 6,69 milliós listaára se jó ár. Azt pedig már csak félve mondom, hogy a képeken látható tesztautó hivatalos ára csaknem kilencmillió forint. Ez a kocsi nem ér ennyi pénzt, de szerencsére a Citroennél valamiért hagyományosan nincs sok köze a valódi, kialkudható vételárnak a listaárhoz. Most éppen a „beszámítási akció„-ban 900 ezer forintos kedvezményt jelent már az is, ha egy rendszámos bádogtalicskát begurítunk, hogy szeretnénk DS4-re cserélni. És nincs kétségünk, hogy még innen is van tartalék a 120 lovas, kézi váltós alapmodell alapárában.

Ha néhány extrával megpakoljuk, és onnan lealkudjuk 6-6,5 millióra a kocsit, egy ugyanennyibe kerülő Golfnál vagy Astránál még mindig jóval szűkebb, kevésbé praktikus autónk lesz, ami várhatóan értéktartásban sem fogja megközelíteni a kicsit nagyobb múltú prémiummárkák hasonló méretű kompakt autóit. Ugyanakkor lesz egy nagyon is szerethető, élvezetesen vezethető és takarékos kis dízelünk, ami sosem fogja azt éreztetni velünk, hogy bármilyen lemondással járó kompromisszumot kötöttünk volna, amikor megrendeltük.

Mellette – Ellene
Fürge Takarékos Szép, megnézik, amerre jár Jó minőségérzet az utastérben	Kisebbnek érződik a ketegóriájánál Túl magas listaár Szűkös, klausztrofób hátsó traktus a fix ablakokkal