Elmenekült a BMW-t törő pesti futár

Ne általánosítsunk: Budapesten nem minden ételfutár száguldó Fittipaldi, még ha a közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk mai sztorija után ezt is gondolná egynémely olvasó. Ugyanakkor tény, vacsoraidőben minden futárnak muszáj lendületesen kihordania a megrendeléseket, az esti csúcsban is köti őket a kiszállítás egyórás határideje. Ha beállt a város forgalma, ha nem, nekik nyomatni kell.

Áttért a futár a szembe jövő sávba

Rolanddal szemben is egyértelműen elvárás, hogy a budai étteremből pontosan, időre kivigye a forró finomságokat a megrendelőkhöz. Szokásos csütörtök este volt a szokásos esti csúcsforgalommal, amikor öregecske Renault Cliójával menetrend szerint szórta a kajákat a környéken. Rutinos vezetőként házszám szerint ismerte a soron következő cím utcáját. Útját az egyik kereszteződésben jobbra fordulva akarta folytatni. Kanyarodásakor a Renault azonban áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol épp egy vadiúj 5-ös BMW érkezett, a volánjánál Sándorral, aki sebész. Jó reflexei lehetnek, ugyanis hirtelen kormányrántással és satufékkel sikerült elkerülni, hogy a Clio totálisan belé csapódjon, de így is összeért a két autó sárvédője. Szerencsére a sofőrök nem, viszont mindkét jármű megsérült.

Roland távozott, majd nem ismerte el teljesen a felelősségét

Azzal a lendülettel, ahogyan a kanyart vette, a fékezése után Roland suhant is tovább. A későbbi ítélet miatt fontos rögzíteni, anélkül távozott a baleset helyszínéről, hogy meggyőződött volna róla, megsérült-e valaki a másik autóban. Továbbhajtásából következően az adatait sem hagyta hátra, de balszerencséjére a megállás után Sándor kicsapta a BMW ajtaját, és még éppen le tudta olvasni a Renault rendszámát. Aztán hívta a rendőröket.

Talán sokakat meglep elsőre, de Roland csak részben ismerte el felelősségét a balesetért. A futár jogi képviseletét a közlekedési ügyekre szakosodott Székely Ügyvédi Iroda látta el. A nyomozás során elmondottak szerint ő úgy közelítette meg a kereszteződést, hogy elsőbbséget tudjon adni a neki balról közlekedő járműveknek. Mivel onnan nem jött autó, kanyarodott jobbra, azonban egy hatalmas kátyú miatt nem szorosan jobbra tartva, hanem a kocsiját féltve beletett egy pluszívet. Állította, mindössze 10-15 km/órával kanyarodott. Betérve az utcába észlelte, hogy egy BMW-vel majdnem összeértek, ő jobbra tekerte a kormányt, a másik sofőr is lehúzódott jobbra, így elhaladtak egymás mellett.

Nem érzékelte, hogy összeért a két autó

Roland elismerte, észlelte, hogy fennállt az összeütközés veszélye, hiszen ezért is próbált meg korrigálni, és azt is elismerte az eljárás során, hogy kismértékben áttért az út bal oldalára. Sőt, a tükörben látta a másik kocsi fékezését, megállását és a sofőr kipattanását. Azt viszont tagadta, hogy észrevette volna az autók összeérését. Ő ilyet nem érzékelt, ezért is ment tovább, hogy ne hűljenek ki a csomagtartójában a vacsorák. Azt állította, hogy ha összeérnek, ő biztosan megáll. Abban is biztos volt, hogy nem sérült meg senki, és abban is, hogy a BMW nem ment neki semminek, hiszen látta a tükörből a megállását és egy férfi kiszállását. Teljesen egyértelmű volt számára, sehol semmi probléma. Mindössze annyiban ismerte el a felelősségét, hogy Sándornak fékeznie kellett miatta és jobbra kormányozni. A helyszín elhagyásáért nem érezte magát felelősnek.

Előkerült egy szemtanú

A rendőrség és a bíróság is tanúként hallgatta ki a Sándor mögött közlekedő Pétert, aki Rolandhoz hasonlóan fuvarozásból él, csak ő kisállateledelt terít országosan a Ford Transitjával. A balesetkor Pétert meglepte a tőlük balra, feléjük kanyarodó Clio, mert „hirtelen váltott ívet”. Szerinte sem ment gyorsan Roland autója, de a mozgásából úgy érezte, hogy összeütközhet a BMW-vel, ezért ő maga is fékezett. Ő biztos volt benne, hogy érintkeztek egymással az autók, és azt is elmondta, hogy Roland járműve kissé gyorsítva elhagyta a helyszínt.

Sándor is következetesen állította, összeértek az autók. Sőt, a frontális ütközés elkerülése miatt jobbra kormányzásra kényszerült, egyúttal vészfékezett, de így sem tudta elkerülni a bajt. Három karosszéria-eleme sérült meg az „érintkezés” során. Mikor látta, hogy a vádlott autója távolodik, kiugrott a gépkocsiból, mert érezte, hogy el fogja hagyni a helyszínt.

Volt esély a sérülésre

Az ügyészség szerint a Clio áthaladása a bal oldali sávba a BMW-sofőr sérülésének reális lehetőségét tartalmazta. Maga a vádlott is elismerte, hogy az ütközést követően megállási, meggyőződési kötelezettségének nem tett eleget, anélkül hagyta el a baleset helyét. Végül a bíróság megállapította, hogy Roland megszegte a KRESZ 31. § (1) bekezdés b.) pontját, valamint az 58. § (1) és (3) bekezdést, hiszen az útkereszteződésben jobbra kanyarodó autójával nem az úttest jobb szélére sorolt be, hanem áttért az úttest menetirány szerinti bal oldalára. Így az ott közlekedő sértettet akadályozta a közlekedésben, vészfékezésre és irányváltoztatásra kényszerítette. Ráadásul a járművek ütközése után nem tett eleget a tőle elvárható kötelezettségeinek. Nem állt meg azonnal, és nem győződött meg róla, hogy bárki az ütközés következtében megsérült-e, „avagy életét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra nem szorul-e, hanem adatainak hátrahagyása nélkül elhagyta a helyszínt”. Roland ezzel elkövette a cserbenhagyás vétségét. A bíróság a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként értékelte a részbeni és ténybeli beismerést, az időmúlást és a büntetlen előéletet. Súlyosító körülményként vette figyelembe a hasonló cselekmények elszaporodottságát és a többszörös KRESZ-szabályszegést. Mindezek miatt a bíróság 250 ezer Ft pénzbüntetésre ítélte Rolandot, és 1 év 4 hónapra bevonta a jogosítványát. Ezzel a futári állását is elveszítette.