Normális esetben egy olyan villanyautóról, amit ólomsavas akkumulátorok táplálnak, végsebessége nem haladja meg egy robogóét, hatótávolsága pedig csupán 25 kilométer, egyetlen sort sem írnánk. Csakhogy a Toyota Setsunának (a japán szó jelentése ’pillanat’) nem az a küldetése, hogy gyors legyen, hanem hogy új alapokra helyezze az autó és gazdája közötti kapcsolatot. 
Az autó csaknem teljes egészében – beleértve a vázszerkezetet, a borítólemezeket, a padlót, de még az üléseket is – fából készült. Gyártásánál egy ősi japán kézműves technikát alkalmaztak: az okuriari mesterei szögek és csavarok nélkül illesztik össze a faidomokat. És hogy miért pont fa? Mert az autóiparban általánosan használt anyagokkal szemben a fa gyönyörűen öregszik: rozsdásodás helyett patinásodik, és a karcokat sem kell feltétlenül megsiratnunk (kivéve, ha a szomszéd srác belekarcolja, hogy Zsolti és Zsuzsi 4ever). A Setsuna fedélzetén egy különleges műszer is helyet kapott, amely 100 éven át méri az együtt töltött időt. A Toyota ötlete egyébként nem csak újrahasznosítható, komposztálható szerkezete miatt számít környezetbarátnak: alkotói szerint olyan becses kincse lehet gazdáinak, mint egy patinás bútor vagy ékszer, amelyet megörökölnek egymástól a generációk. Ez persze azt is jelentené, hogy az autógyártók búcsút inthetnek a háromévenkénti autócseréknek – talán ezért is építették olyan parányira (303 centi hosszú, 148 centi széles, 1,7 méter tengelytáv, 2 ülés), nehogy első autóként használja a család.
