Az autóipar elképesztő mennyiségben ontja az elektronikai biztonsági fejlesztéseket. Egy-egy új modellnél már rég nem az jelenti az igazi újdonságot és hírértéket, hogy milyen motor, milyen váltó, milyen fékrendszer van lemezek és műanyagok alatt. 15-20 éve még a közös nyomócsöves dízelmotorok üzemanyag-befecskendezési csúcsnyomása vagy a változó szelepvezérlési megoldások műszaki részleteinek ecsetelése is érdekes témának számított egy generáció-váltásnál, új modell bevezetésénél. Aztán jött a fogyasztási verseny, az egyre nevetségesebb katalógus-fogyasztási értékekkel, a katalizátorok, füstgáz-kezelési módszerek részletes kifejtésével a sajtóanyagokban. Manapság pedig mintha minden a fedélzeti elektronikáról, a konnektivitásról és kiemelten, mindenekfelett a biztonságról szólna. Nem vitás, hogy egy autó eladásánál sokat jelent, milyen eséllyel marad életben benne az ügyfél egy karambolban, sőt: milyen eséllyel kerüli el a karambolt már eleve, az új szenzorok, aktuátorok ügyességének köszönhetően, de nem csak piaci érdekből akarnak egyre inkább megvédeni minket az autógyártók. A nyugati világ két legnagyobb piacán, az USÁ-ban és az Európai Unióban is egyre szigorodnak a központilag előírt biztonsági feltételei annak, hogy új autót árulhasson valaki a polgároknak.
Kötelező fedélzeti őrangyalok
Az Egyesült Államokban 1964-ben kötelezővé tették a kétpontos biztonsági övek beszerelését minden új autóba, ezt követően sűrűsödött az új és új kötelezettségeket előíró szabályok megjelenése, Amerikában is, Európában is. Nálunk az EuroNCAP, a független törésteszt-központ 1997-es létrejötte pörgette fel igazán az autók biztonságosabbá válásának ügyét (az USÁ-ban már 1995-ben működni kezdett egy hasonló tudományos autózúzda). A töréstesztek és a forgalomban bekövetkezett balesetek elemzése során szerzett tapasztalatok eredményeképp egyre több és több biztonsági rendszer lett kötelező, az autógyártók pedig (az autós háttéripar fejlesztéseit felhasználva) erőteljes versengésbe kezdtek: ki védi meg jobban az ügyfelét? Egy mai új fejlesztésű, Európában eladásra kínált autóban kötelezően ott kell, hogy legyen a biztonsági öv (2006 óta az egész EU-ban mindenütt használni is kell, elöl is, hátul is), az ABS (2004 óta minden autón, de 2016-tól a motorkerékpárokon is kötelező), az ESP (a menetstabilizáló elektronika 2014 óta kötelező tartozék), a nappali menetjelző fény (2011 óta). Az automatikus vészfék-asszisztens (amely hirtelen fékpedál-lenyomásra segít a teljes fékerőt felszabadítani) 2011 óta kötelező. (Érdekes viszont, hogy légzsák csak Amerikában előírt felszerelés, Európában nem lenne kötelező, csak a gyártók felismerték, hogy anélkül nehéz lenne új kocsit eladni.)
2014. novembere óta kötelező az alacsony uminyomásra figyelmeztető rendszer is. Tavaly november óta a követett járművet figyelő ütközés-elkerülő automatikus vészfékező rendszer kötelező a teherautókban, és a közeljövőben várható a beépítési határidő megadása személyautókra is. A baleset után a 112-t automatikusan hívó rendszer 2018-tól lesz kötelező minden új autóban. Ez egyben azt is jelenti, hogy minden kocsiban kell lennie GSM-telefon modulnak, ami újabb általános szolgáltatás-bővülést is jelent majd, és nem csak kényelmi téren. A legolcsóbb kocsikban is általánossá váló fedélzeti wifi mellett egy mindig aktív mobilkommunikációs integrált eszköz a járművek és környezetük kommunikációja, a car-to-x rendszer fejlődését is robbanásszerűen meggyorsíthatja. Így az autók egy központi adatbázison keresztül folyamatosan kommunikálhatnak, figyelmeztethetik egymást (illetve más autók sofőrjeit, egyelőre), ha valamilyen veszélyhelyzetet okoznak vagy észlelnek az utakon.Közúti balesetek halálos áldozatai az EU-ban (a kék vonal jelzi a kívánt célértéket)
Belenézünk a kristálygömbbe
Ha végignézzük a legújabb modellekben megjelent és gyorsan terjedő autós biztonsági rendszereket, nem kell nagy bátorság megjósolni, mi lesz még kötelező a közeljövőben. Egy Túró Rudink van rá, hogy 2020-ig az EU legalábbis előzetesen bejelenti a kötelezettség határidejét, de talán addigre kötelezővé is teszi a gyártók részére a
- sávelhagyás-jelző vagy sávtartó automatika,
- holttér-figyelő rendszer,
- vezető fáradtságát figyelő rendszer,
- ütközés- vagy gázolás-megelőző automatikus vészfékező rendszer,
- követőradaros tempomat,
- táblafelismerő rendszer,
- követési távolság betartására figyelmeztető rendszer,
- vagy akár a vezetői rosszullét esetén automatikusan lehúzódó, segítséget hívó rendszer
beépítését a kocsikba. Ezeket már számos kocsi ma is tudja, de nem lehet előírni kötelező használatukat addig, amíg nagyon tudományosan be nem bizonyítják a hatóságok, hogy használatuk valóban hasznos és semmiképp nem káros. A sávtartó, a kocsit bizonyos sebesség felett aktív kormányzással a felfestések között tartó rendszerek például az amerikai Insurance Institute for Highway Safety 2012-es tanulmánya szerint összességében nemhogy nem csökkentették a baleseti kockázatokat, hanem (2012-es fejlettségükben, persze) kifejezetten veszélyesek bírtak lenni! A biztonsági rendszerek gyorsuló ütemű kötelezővé tételének trendje remekül illeszkedik a közúti személyi közlekedés fejlődésének fő irányvonalába. Minden afelé mutat, hogy belátható időn belül jó eséllyel örökre elfelejthetjük az autóvezetés nyűgjeit vagy örömeit, sőt, a felelősséget is átadhatjuk az utakon a kocsinak, amely saját magát vezeti majd és saját maga kerüli el a baleseteket. Itt a nyakunkon az I, robot autózásának unalmas, de kétségkívül biztonságos szép, új világa – legalábbis addig, amíg meg nem jelennek a gonosz, gyilkos robotok is végre, hogy megint érdekes legyen a vezetés. Valahogy így: