Először tavaly nyáron robbant a bomba: független szakértők olyan kiskaput találtak egy általánosan alkalmazott indításgátló jeladóban, amelyen keresztül félóra alatt hozzáfértek a kódokhoz, és máris vitték az autót.
A német autóklub, az ADAC most 12 gyártó 20 típusát vizsgálta, és kiderítették, hogy a helyzet nem javult, hanem súlyosbodott, méghozzá jelentősen: a vizsgált rendszerek másodpercekig álltak ellen csupán a behatolási kísérletnek. A tolvajnak nincs szüksége másra, mint egy olyan jeltovábbítóra, amelyet a vezeték nélküli hálózatok hatósugarának kiterjesztésére használnak.
Ezzel ugyanis az indításgátló jeladó hatósugarát is megnövelik – miközben annak legfeljebb pár tíz centiről volna szabad nyitnia az ajtót, oldania az indításgátlót, így elég, ha a tulajdonos az előszobában felakasztott kabátja zsebében hagyta a jeladót, és akár az utcán parkoló kocsi is nyithatóvá, elvihetővé válik. Amint az autó kiér a jeladó (megnövelt) hatósugarából, ismét letiltja persze az indítást, de a motor ettől nem áll meg: amíg le nem fullad az autó, vagy el nem fogy belőle az üzemanyag, akadálytalanul közlekedhet vele a tolvaj.
Mindenre van persze megoldás: a kereskedelemben már kaphatók olyan, fémszálas szövésű anyagból készült pénztárcák, amelyek megakadályozzák a PayPass jellegű bankkártyák engedély nélküli leolvasását. Ha egy ilyen tárcában tároljuk a jeladónkat, vagy beszerzünk egy aktív blokkolót, akkor elvileg megóvhatjuk a kódtolvajoktól a kocsit. Elvileg, talán.
