Ha most hirtelen vontatókötélre kéne venni a kocsidat, tudnád, hogyan kezdj hozzá?

Békésen csettegtem befelé valamelyik nap a kies fekvéséről híres Budapest városába vénséges vén, de szerintem nagyon szép Mazda B2200-asommal. Amikor is az előttem haladó B5-ös (1996-2005) VW Passat egy óriási fehér felhőt pöffentett és hirtelen lassulni kezdett. A belső sávban nem jött senki, így tempóból ki tudtam kerülni, de úgy döntöttem, nem hagyom ott szegényt a nyilvánvalóan szétszakadt hengerfejű motorjával, hanem legalább segítek neki lehúzódni a pár száz méterre lévő OMV-kút parkolójába. Kötél mindig van nálam (1992-es az autóm, van benne szerintem legalább félmillió kilométer, szóval jobb félni, mint megijedni), ha nála nincs is, ez nem probléma. Már az M1/M7 bevezető szakaszán álltunk, 100-as táblás részen, olyan nagyon nem volt nagy a para a többi autós miatt, ki tudtak kerülni minket. Így visszatolattam a Passat elé, kiraktam a vészvillogót, óvatosan kiszálltam, húztam is elő a kötelet rögtön. Közben a Passat sofőrje is kiszállt, magamkorabeli férfi, ijedt tanácstalansággal az arcán. Köszöntünk egymásnak, mondtam neki, hogy elszállt a hengerfej szerintem, mondta hogy lehet, mert nem indul újra a motor. Na, hozd a vonószemet és lehúzlak, jó? Jó. Az ám, de hol a vonószem? Meg hova kell becsavarni? Csak vakartuk a fejünket, mert ő szegény hiába kereste a csomagtartó alján a jókora varrótűre emlékeztető alkatrészt, én pedig nem találtam elöl a fedelet, ami minden normális autón a vonószem anyás menetét szokta takarni:

Csak lestünk, mint a luki nyúl. Nem volt nagyon vicces, ahogy tanácstalanul álltunk, és dudálva húztak el mellettünk jobbról-balról (igen, a leállósávon is) a nem túl empatikus autóstársak a sztrádán. A passatos végül telefonon, az előző tulajtól próbálta megtudakolni, hogy a fenébe kell elhúzni a kocsiját, ha már így lerohadt vele – viszont én közben azt is felfedeztem, hogy a Mazdán hátul egyáltalán nincs hova kattintani a vontatókötél kampóját. Talán az alváz valamelyik furatába be lehetne akasztani, de egy 24 éves alvázon inkább nem érdemes ilyesmivel kísérletezni. Szégyenszemre ott kellett hagynom szegény srácot, remélem, sikerült találnia nálamnál tapasztaltabb segítséget végül. Mindenesetre amint beértem a szerkesztőségbe, megnéztem, hogy is kell(ett volna) kezdeni a Passattal a vontatást. Hát így:

Hátul egyébként fedél sincs, csak a vonószem, ha tolatva akad el a Passat, nem lett volna gond:

Az eset nem hagyott nyugodni. Még aznap megkérdeztem jártamban-keltemben két másik B5-ös passatost, tudják-e, hogy kéne vontatni a kocsijukat, ha kéne. Nem tudta egyikük sem. Pedig ez a típus az egyik legnépszerűbb modell a mostani németimport-áradatban. Ráadásul nem csak a Passat ilyen trükkös, a korabeli többi VW-nél sem olyan világos a vonószem elhelyezkedése, mint más kocsiknál. Ez például a Polo eleje, hátulja: Kíváncsiságból végigszaladtam otthon a falunkon, megnéztem pár kocsit, melyiknek hogyan oldotta meg a gyártó a vonószemét. Íme, a képek néhány gyakoribb típusról: És a slusszpoén, egy jó kis vadászautó: Ja, egyébként aki még esetleg soha nem szervezett kutatóexpedíciót kivehető vonószemes autójának csomagtér-padlója alá, annak mutatom, egyáltalán hogy néz ki egy ilyen csavaros alkatrész: És végül az eset tanulságaként egy jó tanács, ha nem veszitek zokon: készüljetek fel arra, hogy esetleg egyszer ti is kötélvégre kerültök valahol! A passatos srác se gondolta, hogy nemrég vett nagy, német, tankszerű autója ilyen csúfosan cserbenhagyja a sztráda közepén – ilyenkor akár konkrétan életmentő lehet, ha nem kell nekikezdeni tanakodni, hol a fenében van a vashurok a kocsin. Hamarosan azt is bemutatjuk egy kis képregényben, hogyan kell úgy vontatni, hogy mindenki életben maradjon a környéken és az anyagi kár se legyen jelentős a végére, de addig is házi feladat mindenkinek, hogy elöl-hátul egyaránt fedezze fel autóján, mit is kezdene egy vontatókötélvéggel a kezében, ha bekövetkezne a baj.