Nincs 24 órája, hogy levett a lábunkról a Rolls-Royce jövőbe tekintő tanulmányautója, a BMW azonos küldetésű, izgő-mozgó háromszögekből álló koncepciójának konszernszintű folyománya, és máris itt a Mini Vision Next 100, azaz a kérdés: milyen lesz száz év múlva a városi közlekedés?
A Mini szerint a válasz a természeti erőforrások és a rendelkezésre álló hely (végső soron ez is egy erőforrás) tudatos és felelősségteljes kihasználásában rejlik. Ebben a formában pedig a mindenki egyért, egy mindenkiért elvnek kell érvényesülnie: mindenki közösen használ minden Minit, ilyenformán bármikor, bárhol bepattanhatunk egybe, és magunkénak mondhatjuk a közlekedés hosszabb-rövidebb időtartamára.
A lényeg tehát a non-stop online kapcsolódás, illetve az autóbirtoklás fogalmának az elmosása.
Olyan kifejezésekkel állt elő a Mini, mint a „digitálisan enyém”, a „Cooperizátor”, a „városi gokart” – ez utóbbival legalább tudunk azonosulni, ahogy az utastérben felhasznált fenntartható anyagokra és az élmények megosztására is van tippünk – de lássuk, mit is takar az első két fogalom.
Digitálisan az enyém
A jövőben bárkinek lehet Minije, még ha nincs is neki. Erről szól az autómegosztás. A feladat viszont az, hogy bármelyik Minibe huppanunk be, azt azonnal a magunkénak érezzük.
Ennek érdekében a tervezők egyfajta vetítővászonként kivitelezték a karosszériát, a fényvezérelt beltéri hangulat követi a vezető kedvét, a fedélzeti információs csatornák pedig egyértelműen a sofőr igényeihez idomulnak.
Cooperizátor
Azt gondolnánk, egy hatalmas piros gombról van szó, ami félelmetes versenyautót varázsol egy szerény városi kisautóból, de nem: a cooperizátor a Mini központi, kerek műszeregységének az új neve. Ezt a tanulmányautóban kaleidoszkópként világítják meg, a színek és mintázatok a különböző funkciókat testesítik meg, így mindenki a maga képére szabhatja az autó digitális intelligenciáját. Menet közben a vezető egy forgótárcsával módosíthatja a hangulatot, így az autó, amely egyébként önmagától is képes közlekedni, pont olyan lesz, amilyennek az adott pillanatban sofőrje szeretné.
Különleges funkció az „Inspirálj!” gomb (nem, sajnos nem nagy és piros), amit megnyomva beletúr személyes adatainkba a rendszer, és azok alapján próbál minket felvillanyozni – például úgy, hogy kedvenc előadónk beállításait aktiválja, vagy keres a környéken egy jó kis zúzós szerpentint.
Városi gokart
Na, ez igazán bizarr. Az autó akár saját magát is képes vezetni, de ha szeretnénk, átadja a volánt. Az elülső kijelzőre kivetíthető például az ideális nyomvonal, hogy lássuk, ügyesebbek vagyunk-e az autónál. A kényelmes egybeszabott üléspadból ilyenkor oldaltámasztékot biztosító elemek bújnak elő. Amikor meguntuk a sportos vezetést, betoljuk középre a kormányt, és ezzel visszaadtuk a kocsinak az irányítást.
A gokartságnak egyébként egyéb aspektusai is érvényesülnek, például a minimális méret: mivel az autó képes önállóan közlekedni (elmegy egyedül áramot tankolni!), csökken a baleseti kockázat, ezért felesleges gyűrődőzónákat kialakítani, így a helykihasználás is javul. Apropó, helykihasználás: parkoláskor az ajtók érzékelik, meddig nyílhatnak, és addig maguktól fel is tárulnak.
Fenntartható anyagok használata
Az újrahasznosított műanyag, az alumínium uncsi, na de mikor találkoztál utoljára autóban réz szerelvényekkel, bazaltból készítet tárolóhálóval vagy cellulózrostokból gyúrt ülésekkel? Száz év múlva fogsz, állítja a Mini.
Minden élmény közös
A Mini az élmények és események közösségi csatornákon történő megosztását is újraértelmezte. Például ha az én Minim tudja, hogy szeretek egy adott zenekart, egy másik Mini sofőrje pedig épp most vásárolt jegyeket a koncertre, összekapcsol minket, és megszervezi, hogy találkozzunk a koncert előtt. Már ha az nekünk jó.
