A Toyota fura skizofréniában szenved az utóbbi években. A világ legnagyobb autógyártójaként egyrészt iszonyú erős tehetetlen lendület sodorja a hagyományos kategóriákban a márkát: egy új generációs Corolla (Auris), Avensis, Yaris, RAV-4, HiLux megalkotásánál nem lehet hibázni, nem szabad túl nagy kockázatot vállalni, egyszerűen túl nagy a tét. Ha viszont belefér, ha nem jelent nagy kockázatot egy-egy megcélzott icipici piaci rés, időnként meglódul a cég fantáziája (és a dizájnerek keze). Ilyenkor születnek olyasmik, mint a hidrogénes Mirai, a Prius negyedik generációja, vagy a GT-86. Néha (gyakran) meghökkentő, néha csak simán szép dolgok, amik nem olyanok, mint a többi, hétköznapi Toyota.
Ilyen alkalmi villanás a C-HR is, az új kompakt crossover, ez a SUV-ba oltott kupé, ami első blikkre a Juke, Captur vagy a névben is meglepően (túlságosan is) hasonló Honda HR-V ligájába tartozik, valójában nagyobb. C-crossover a besorolása, vagyis igazából a RAV-4 vagy a Renault Kadjar kategóriatársa, csak a kupés far miatt csomagtérben nem igazán családias. Egy hasonló méretű modell jut eszembe: a Nissan Qashqai lóg úgy a levegőben a Juke és az X-Trail között, ahogy a C-HR a RAV-4 alatt.
A Toyota egyébként korábban már próbált szerencsét kis divat-SUV-val, de a lényegesen kisebb Urban Cruiser magas ára és semmilyen megjelenése miatt nem tudott sikeres lenni. A C-HR sokkal látványosabb, valamelyest tágasabb is, európai gyártása révén az ára se lesz túlságosan magas mifelénk. No, hát a Genfi Szalonon kiállított sötét ablakos félkész modell után most már a sorozatgyártásra kész kocsit járhattuk körül, ebbe ülhettünk be és erről hallhattunk egy kimerítő gyári prezentációt Milánóban.
Ja, a kocsi neve a Coupé HighRide (magyarra talán Nyesettfarú MagasBakúként fordítható :-) kifejezés rövidítése. Megkérdeztem a gyári reprezentánsokat, nem lett volna-e szerencsésebb valami kevésbé hondás, viszont megjegyezhetőbb név a kocsihoz. RAV-3 vagy RAV-Coupé, például. Azt mondták, nem. Hát, ők tudják.
Külső
Nincs olyan része az új Toyotának, amin ne lehetne elcsámcsogni, akár csak úgy Réz Andrásként, esztéta módra, akár autóbuziként, más kocsikkal példálózva. Az orron ott a Keen Look, a keskeny új pofa, amit elsőként a Mirai-n, majd a faceliftek után az Avensisen, az Aurison láthattunk. Különösen szépek a LED-es lámpák, de az alapkivitelű xenon se rossz. Profilból a rejtett hátsó kilincs tűnik fel leginkább; ez a trükk még ma is izgalmas, pedig a poént már nagyon sok gyártó nagyon sokféle kocsinál ellőtte (Nissan Terranótól Seat Leonig, Alfa 156-tól a Honda HR-V-ig).
A hátsó lámpatestek hátulról modernek és szépek, lendületes fénycsíkjaikkal, de ha egy bizonyos szögből (félelölről) pillantjuk meg őket, rájövünk, hogy van bennük egy olyan hátborzongató, hólyagosan puffadt kinövésszerűség, mint a mostani Honda Civic hátsó pilácsain.
De még lehet örülni olyan érdekességeknek is, mint a légies hátsó szárny, a visszapillantó előtti szélzajcsökkentő dudorka, a mai Lexusokra enyhén emlékeztető markáns sárvédő-domborítás hátul, vagy a terepjárós, körbefutó fekete szegély a kocsi alján.
A Toyota C-HR méretei (zárójelben az ötajtós Auris azonos adatai) | |
---|---|
Hossz | 4360 mm (4330 mm) |
Szélesség | 1795 mm (1760 mm) |
Magasság | 1555 mm (1480 mm) |
Tengelytáv | 2640 mm (2600 mm) |
Csomagtér | 360 l (360 l) |
Belső
Az utastérben a gyémántmotívumé a főszerep. Ajtóbelső, belső világítás lámpatestje, üléshuzat, tetőkárpit: mindenhonnan éles-hegyes drágakövek merednek ránk. Ehhez jön egy erőteljes, a műszerfalon és az ajtókon körbefutó hideg kék fénycsík – az összhatás mégsem rideg. Inkább izgalmasan borzongató, technósan sci-fis, egy kis Alien-féle felderítőautó, egy kis Batmobile, egy kis Halo 4-féle Warthog, összegyúrva.
Persze ha kettőt pislogunk, eltűnik a sci-fi és marad egy Toyota. Hiszen a C-HR a TNGA-platformra épül, a Toyota legókészletéből állították össze, tanulmányautós megjelenése dacára műszakilag cseppet sem különleges. A műszeregység, a kormánygombok, a bajuszkapcsolók mind funkciójukban, mind kialakításukban olyanok, mint bármelyik modern Toyotában. A nyolc hüvelyk átmérőjű érintőképernyő a legújabb Avensisből, Priusból már ismerős lehet – akinek viszont 1-2 évesnél régebbi Toyotája van, meglepődne, mennyivel kellemesebb, átláthatóbb, jobban kezelhető ez a HMI-rendszer. A legdrágább változatokban szépen szóló JBL hifivel egészül ki az elektronika.
Elöl a térkínálat kiváló, a szűk váltókonzol mellett jól elférnek a lábak, a fejtér sem szűk, a magasra húzott műszerfal nem tornyosul úgy a vezető fölé, mint a fotók alapján sejthetnénk. Más a helyzet hátul.
A C-HR fő célcsoportja a különleges formát értékelő, családbarát belsőt (még) nem igénylő nyugati, városi fiatalok köre. Aki családi autót akar, vegyen RAV-4-et, gondolta hát a Toyota, és a menő formák oltárán simán beáldozták a hátsó oldalablakok felületének jó részét. Ezért aztán hiába fér el a fej és a láb egész jól itt is, hiába kényelmes az ülés, a bunkerfíling miatt nem kellemes a hátsó traktusban kucorogni.
A csomagtartó pont akkora, mint az ötajtós Aurisé: 360 literes. Az üléstámlák ledöntve a padlóval síkba kerülnek, hosszú csomagokat jól be lehet pakolni. Hűtőszállításra viszont nem az igazi a C-HR, a kupés kialakítás miatt alacsonyan húzódik a hátsó szélvédő.
A C-HR-t belül körbetapogatva a minőségérzet is teljesen rendben volt. Tömörségben, anyagválasztásban egyre több tömeggyártó célozza meg manapság a prémiummárkák színvonalát, és ahogy a mai Fordokban, drágább VW-csoportos modellekben, ebben a Toyotában is érződött a törekvés arra, hogy ne legyen miért átülni egy hasonló méretű BMW-be, Audiba. Vagy Lexusba, persze.
Motorok
Dízel nincs – puff, az európai vevők harmada-fele már fordul is ki a szalonból. A Toyota-értékesítők dolga lesz ilyenkor utánuk szaladni, és meggyőzni őket, hogy van viszont hibrid, méghozzá a legújabb rendszer, a Priusból már ismert, 122 lóerős cucc. Ott csendesnek, nagyon takarékosnak és meglepően erősnek bizonyult a benzines-elektromos kombó, ami kifejezetten dinamikusan bánt el a Prius másfél tonnájával. Papíron 3,7 liter százon a hibrid C-HR fogyasztása, ami nyilván egy vicc, de ha öt liter alatt el lehet járni vele (ami priusos tapasztalataink szerint cseppet sem kizárt), tényleg nem fog hiányozni a dízelmotor.
És van még az 1,2 literes turbómotor, 116 lóerővel, hatfokozatú kézi váltóval vagy fokozatmentes váltóval társítva. Hogy a magas kasztnival, nagy kerekekkel autópályán mire lesz elég az ereje és mennyire száll el a fogyasztás a katalógusban említett 5,7 literhez képest – hát, nem tudjuk, pláne, ha a fokozatmentes váltó mellé rendelhető összkerékhajtás is terheli majd a picike turbómotort. Az ukrán és a Kaukázuson túli piacok kapnak majd 150 lóerős, kétliteres motorral, CVT-váltóval szerelt benzines C-HR-eket is.
A Toyota szeptember elsejétől vesz fel előrendeléseket a C-HR-re, az első kocsik az év végén érkeznek majd a szalonokba. A kocsi három felszereltségi szinten rendelhető meg, ami igazából négy: az alapkivitel után egy egész gazdagon extrázott, korszerű biztonsági elektronikával is gazdagon kitömött közepes szint felett kétféle stílus közül lehet majd választani, lesz egy komfortosabb és egy sportosabb verzió. Ezeknek neve még nincs, de a Toyota valószínűleg szakít a klasszikus Terra-Luna-Sol vonallal, és valami divatosabb nevezéktant ötlenek ki az új modellhez.
Bár, ha a névből indulunk ki, lehet, hogy A, B, C1 és C2 lesz majd a felszereltségi szintek neve. C-HR – még mindig nem értem, miért nem kapott valami stílusosabb nevet ez a nagyon is stílusos új Toyota.