Ugyan a zsúfolt fővárosban nem jellemző, hogy úton-útfélen széthullófélben lévő autótetemekbe botoljon az ember, néha azért akad olyan autó, ami kiveri a biztosítékot. Ez miért foglalja itt a helyet – kérdezi, aki gyalogosként jár arra, vagy autósként vadászik parkolóhelyre. Esetleg az ablaka alatt áll egy ilyen autó, és már kiköltözött belőle a harmadik generáció rozsdafarkú is. Van egy jó hírünk, nem feltétlenül kell az idők végezetéig tűrni. De egy kis probléma mégis van: a rendszám.
Mit lehet elszállíttatni?
Ha valamiért valakinek nagyon szúrja a szemét egy roncs vagy láthatóan régen használt autó – főként ott fordul ez elő, ahol kevés a parkolóhely és sok az autós -, akkor az illetékes közterület-felügyeletnél kell jelezni, akik kiszállnak, megnézik, hogy az autón van-e rendszám. Ha van, és abban a helyzetben, ahogy áll, nem zavarja a közlekedést, nem jelent veszélyt senkire, akkor vége is a folyamatnak. Akkor is, ha láthatóan egy kupac bolgár, vörös homokkő lábazati burkolólapon parkol az autó évek óta.
Bármennyire is logikus lenne, hogy ami láthatóan régóta képtelen a közúti közlekedésben részt venni, és úgy tűnik, ez belátható időn belül nem is fog változni, az tűnjön el az útról, azt a közterület-felügyelet mégsem viheti el. Így aki az utcaképet, saját szépérzékét zavaró roncs autót lát az utcán, csak akkor jelentse ezt az illetékes közterület-felügyeleten, ha az hatósági jelzés nélkül csúfít.
Ha nincs rendszám
(3)361 Azt a hatósági jelzéssel nem rendelkező járművet, amely a közúti forgalomban csak ilyen jelzéssel vehet részt, főútvonalon tilos, mellékútvonalon – közterület-használati engedély nélkül – legfeljebb 10 napig szabad tárolni. Az úton e rendelkezések megszegésével tárolt járművet a rendőrség, a közterület-felügyelet, a közút kezelője – a tulajdonos költségére – eltávolíthatja.
Tehát 10 napja a rendszám nélküli romnak is van, amit legálisan tölthet az út szélén parkolva. Aztán vagy szereznek rá közterület-használati engedélyt, vagy mennie kell. Az elszállítás előtt 30 nappal a gépjármű szélvédőjén elhelyezett levéllel felszólítják a gépjármű tulajdonosát/üzemben tartóját a jármű eltávolítására a közterületről. A 30 nap elteltét követően ellenőrzik a helyszínt, amennyiben nem történt változás, az elszállíttatásról intézkednek.
A jogszabály egész részletesen kitér arra, milyen eszközökkel kell felhívni a tulajdonos figyelmét az elszállításra. Mondjuk egy hetekig rendszám nélkül parkoló autó gazdája nem valószínű, hogy az aszfaltra ragasztott, minimum 20 centi oldalhosszúságú feltűnő matrica láttán csap majd a homlokára, hogy „ehöm, hová is lett a ’86 óta felnin álló kombi Wartburg?” Amúgy meg tegye fel a kezét, aki már életében látott ilyen matricát! Nyilván azért, mert az is benne van a jogszabályban, hogy ha erre alkalmatlan a környezet, akkor nem kell erőltetni a matricázást. Ez valahol érthető is, francnak lenne kedve a futóhomokon vacakolni a lepedőnyi levonóval.
Ami jóval hasznosabb, az az, hogy 30 percen belül az illetékes felügyelet, önkormányzat oldalán is hírül kell adni, hogy mit vittek el. Ha csak a közlekedést zavarta, akkor egyszerűbb a dolog, mert valószínűleg van rendszáma is, amennyiben viszont nem volt hatósági jelzés a járművön, marad az alapos körbeírás. Újpesten így néz ki egy elszállított autók listája, fél évre visszamenőleg, napra lebontva. Érdekes, hogy egyes autók mellett a tulajdonos neve, címe is olvasható, ami elég szerencsétlen dolognak tűnik. Újbudán diszkrétebben dolgoznak, itt csak lista van, az elszállítás dátumával és okával.
A weboldalon olvasható hirdetménnyel párhuzamosan a tulajdonost is értesítik az elszállításról – ha volt rendszám a kocsin -, érdeklődni pedig a helyi rendőrkapitányságon is lehet. Az elszállított autókat fél évig tárolják, aztán jön a következő lépés.
Árverezés
Ha az értesítésre nem reagál a tulajdonos, akkor a felügyelet a járművet értékesítheti. Általában akkor történik ez meg, ha a tulajdonos személye nem állapítható meg, vagy ha fél évig nem jelentkezik az autójáért. Ha a sikeres árverés után fél éven belül mégis előkerül a tulaj, akkor a befolyt összeg őt illeti. Persze a szállítási és tárolási költségek, díjak levonása után. Ha az autó eladhatatlan, vagy már elszállításakor roncs volt, akkor egyszerűn bontóban végzi.
Néhány érdekesség az árveréssel kapcsolatban:
b) az árverési hirdetményt az elszállítás helye, a jármű őrzési helye és az árverés helye szerinti községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal hirdetőtábláján kell kifüggeszteni, és az elszállítás helye, a jármű őrzési helye és az árverés helye szerinti önkormányzat és az elszállítást elrendelő felügyelet honlapján közzé kell tenni,
c) nem lehet árverező a felügyelő és annak közeli hozzátartozója.
(3) A felügyelet az árverés lebonyolításával harmadik személynek megbízást adhat.
(4) Az első árverésen el nem adott járművet második árverésen kell értékesíteni. A második árverést az első árveréstől számított három hónapon belül olyan időpontban kell kitűzni, amely a helyi körülmények szerint a legcélszerűbb.
(5) A második árverésen el nem adott járművet a felügyelet a használt autókereskedelmi tevékenység végzésére jogosult vállalkozás részére is átadhatja.
A gyakorlat
Az értékesebb gépjárművek esetében legtöbbször rövid időn belül jelentkezik a tulajdonos/üzemben tartó az elszállított gépjárművéért, míg a rendszám nélküli roncsok esetében a gépjármű elszállítási és tárolási költségét sem fedezi az elszállított gépjármű értéke, tehát a hatóságnak semmiféle „haszna” nincs. Sőt, az elszállítás, ártalmatlanítás inkább csak viszi a pénzt.
Szerencsére magánterületen, zárt parkolókban senkinek semmi köze nincs hozzá, hogy milyen autót mennyi ideig rohasztunk. Van is erre példa számtalan, a legközelebbi éppen Szörényi kartárs szebb napokat is látott Audi 80-asa, de évekig az én Land Roverem is csak állt a ház előtt. Rá is hívta valaki a helyi közterületeseket, akik biztos, nem tudták, hogy rendszámmal nem szállíthatják el, úgyhogy ripsz ropsz elvitték, előzetes értesítés, matricázás nélkül, sunyiban.
Persze nem túl esztétikus egy oszladozó tetem a parkolóban, de ilyenkor legfeljebb a társasház szervezeti- működési szabályzatát vagy a házirendet lehet alaposan átböngészni, hogy mit lehet a közös területen tartani és mit nem.