Indianapolis 2008-as kidőlése után a Forma-1 négy év szünet után tért vissza az USA-ba, az austini Circuit of the Americasra. A texasi helyszín azóta a versenyzők, csapatok egyik kedvencévé vált, de Texas nem volt mindig ekkora favorit.
A sportág első ízben 1984-ben járt az óriási államban, akkor Dallas fogadta az F1-et, a nagydíj rendezésével igyekeztek megmutatni a város modern metropolisz jellegét.
Az időjárás azonban minden számítást keresztülhúzott: július elején pokoli hőség tombolt, az utcai pályán egyszerűen olvadni kezdett az aszfalt, majd a szó szoros értelmében szétesett. Egyes versenyzők ralipályát emlegettek, mások azt latolgatták, hogy vajon a pálya, az autók, vagy pilóták adják meg magukat előbb a forróságban.
A különleges körülmények azért hoztak pozitív érdekességet is: az idényben domináló McLarent a Lotus verte az időmérőn, Nigel Mansell és Elio De Angelis szerezte meg az első soros rajtkockákat.
A futam aztán úgy alakult, ahogy a fentiek alapján elképzelhetjük: a szűk, kanyargós pályán, a kánikulában széteső aszfalton egymást követték a balesetek és a meghibásodások, a pályafutása első időmérős győzelmét elkönyvelő Mansell pedig a futam második felében visszaesett, végül sebességváltó-meghibásodás miatt szó szerint megpróbálta betolni a Lotust a célba, hogy megcsípje az 5. helyet, de a pokoli hőségben ez már túl sok volt, elájult.
Miután nem sokkal a vége előtt Alain Prost is falazott, a futamot a williamses Keke Rosberg nyerte, mellé a ferraris René Arnoux és De Angelis állt fel a dobogóra – a versenyben maradt mezőny fele. A cél előtt elaléló Mansell végül a 6. lett, mert mögötte már nem volt senki, aki megelőzhette volna.
